Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.
Ülésnapok - 1872-391
391. országos ülrs május 14. 1875. 143 Elnök í Kérdem tisztelt a házat: raéltóztatik-e a főrendiház módosítását, mely által a most emiitett sajtóhiba ki-igazittatott, elfogadni ? (Elfőgadjukl) Ha a tisztelt ház a felsőházi módosítást elfogadja: akkor e törvényjavaslat is legfelsőbb szentesítés végett ő felsége elé fog terjesztetni, és a módosítás elfogadásáról a főrendek értesíttetni fognak. (Helyeslés.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatási minister: Tisztelt képviselőház! A ministerelnök ur távollétében és megbízásából van szerencsém három törvényjavaslatot, melyeket ő felsége legkegyelmesebben szentesíteni méltóztatott, előterjeszteni. E törvényjavaslatok a következők: A vasúti és gőzhajózási szállítás használatának megadóztatásáról; a sör-, szesz- és czukor-adóról szóló tör- j vényes határozatokban az uj méter-mérték és súlyrendszer behozatala folytán szükséges módosításokról; az 1874: XXXV. törvényezikk életbeléptetésének elhalasztásáról. Bátorkodom a tisztelt elnök urat kérni: hogy a kihirdetést eszközöltetni, és a törvényeket hasonló czélból a méltóságos főrendekhez átküldeni méltóztassék. Elnök s Méltóztassanak ezen legfelsőbb szentesítéssel ellátott törvényezikkeket fölolvastatni. Beöthy Algernon jegyző (olvassa a törvénycikkeket.) Elnök: A vasúti és gőzhajózási szállítás használatának megadóztatásáról, az 1874. évi XXXV. törvényezikk életbeléptetésének elhalasztásáról, és a sör-, szesz- és czukor-adókról szóló törvényes határozatokban az uj méter-mérték és súly-rendszer folytán szükséges módosításokról szóló és ő felsége legmagasabb szentesítésével ellátott törvényczikkek hódolatteljes tisztelettel kihirdettetvén , hasonló kihirdetés végett a méltóságos főrendekhez küldetnek át. Mielőtt, tisztelt ház! a napirendre áttérnénk : bátor vagyok a ma délután 4 órakor tartandó osztályülésekbe választandó előadókat megkérni, hogy az osztályülések bevégzése után legyenek szívesek a házban maradni, hogy a központi bizottság azonnal megtarthassa ülését. (Helyeslés.) Következik a napirend második tárgya: a zárszámadási bizottság jelentésének tárgyalása, a nyugdijakról. Azon kérdést intézem a tisztelt házhoz: méltóztatik-e a zárszámadási bizottság jelentését a nyugdijakra nézve fölolvastatni, vagy fölolvasottnak méltóztatnak venni ? (Fölolvasottnak veszszük \) Ha fölolvasottnak méltóztatnak venni: akkor bátor vagyok fölkérni a tisztelt házat: méltóztassanak nyilatkozni azok, kiknek ezen jelentéshez átalánosságban vannak észrevételeik, előadásaikat megkezdeni. B. Orbán Balázs: Tisztelt képviselőház ! Végre valahára nyolez év alatt legalább eljutottunk oda, hogy nyugdíjrendszerünknek mélységes örvényeibe bepillantást tehetünk, végre valahára oszladozni kezd a titokteljesség azon köde, melylyel e fontos kérdést addig körülburkolni szerették. Előttünk van a zárszámadási bizottság jelentése, s az oly fölfödözéseket tartalmaz: melytől méltán megdöbbenhetünk. Látjuk a jelentésből a többek közt, hogy nekünk tulajdonképi nyugdíjtörvényünk nincsen; hanem van egyik ministerünk által — az országgyűlés speciális megbízása és fölhatalmazása nélkül. — az osztrák pénzügyi igazgatósággal 1867-ben kötött, és a bécsi közös ministerium által kiadott ideiglenes egyezményünk, van nyugdijszabályzatunk, mely nyakunkra sózta az absolutismus egész hadának nyugdíjazását mindaddig, mig a nyugdíj aránylagos fölosztása fölött a törvényhozás intézkedik. A magyar országgyűlés ezen idegen konyhán keletkezett szabályzatot soha el nem fogadta, azt soha be nem czikkelyezte; de, sőt már 1868-ban kötelességévé tette a kormánynak, hogy még azon ülésszak alatt a nyugdijakról íerjeszszen be törvényjavaslatot; oly törvényjavaslatot, mely az 1848. előtti nyugdíj szabályzatot vegye föl alapul; már pedig tudjuk, tisztelt ház! hogy 1848. előtt mily kevés volt a nyugdijképes hivatalok száma, s mily csekély az azok nyugalmazására fordított összeg. Az ország törvényhozása e meghagyását azóta minden évben ismételte; de egymást követő kormányaink annak teljesítését vétkes következetességgel mindeddig elodázták. Oly hazaellenes bün ez, tisztelt ház, melynek terhelő vádja alól a történelem Ítélőszéke soha föl nem mentheti őket, főleg, ha meggondoljuk, hogy a nyugdíj kérdés méltányos elintézése évenként legalább is 2 1 / 2 millió forint kiadástól mentesítette volna hazánkat, mi a lefolyt 8 év alatt 20 millió forintot tesz ki. E roppant összeget egyszerűen kidobtuk az ablakon, eredménye legfölebb az, hogy azok, kik annak jótéteményeiben részesültek: még inkább gyűlölnek és piszkolnak minket. Valódi bibliai kegyesség, mely szó szerint értelmezi e mondatot, hogy: dobd kenyérrel, a ki téged kővel dob. (Igaz! a szélső bal oldalon.) De a volt kormányok nemcsak hogy törvényjavaslatot a nyugdijakra nézve nem terjesztettek be ; hanem a lefolyt 8 év alatt mindent elkövetett arra, hogy a nyugdíj illetékesség és jogosultság meghatározható ne legyen: mert a nyugdíjasok lajstromát, — a mint erre 1868-ban föl lett a képviselőház és a pénzügyi bizottság által híva, — soha át nem vizsgálta, soha be nem terjesztette. Ái országgyűlés által a nyugdíj-kimutatások átvizsgálásával megbízott
