Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.
Ülésnapok - 1872-389
122 389. országos ülés május 12. 1875. ha tudniillik a vasutak oly helyzetbe jönnek, hogy a visszafizetést eszközölhetik: azt 4°/ 0-el visszatérítik az államnak. Én ebben mai viszonyainkhoz képest két anomáliát látok; egyik az, hogy a már eddig adott segélyek is oly késő időben térülnek meg az államnak, hogy ezen visszatérítési mód jelen pénzügyi viszonyaink közt meg nem engedhető; másodszor, ha megtéríttetnék is: e megtérítés 4°/ 0-tel történik; holott mi sokkal drágábban veszszük föl a pénzt, ugy, hogy ebből csak kár háramolna az országra; tehát ezen utat és módot, mely eddig követtetett, és pedig törvények alapján követtetett, tudniillik, hogy a szükséghez képest az ország által adassék előleg : elfogadhatónak nem tartom; hanem szükségesnek véltem inkább a törvényhozáshoz fordulni az iránt, hogy e részben korlátozza a kormány hatalmát, mely eddig nem volt korlátozva, és adjon neki fölhatalmazás által módot és alkalmat arra, hogy e részben törvény alapján intézkedhessek; de akként, hogy egyrészről az eddig adott előlegeket visszatérittesse, és másrészről, hogy eddig 4% helyett 6%-el történjék a pénzelőlegezés; mert ez által azt hiszem, hogy az államnak csak haszna lehet. A módosítás ezen részét tehát el nem fogadhatom; mert ha az elfogadtatnék: épen az ellenkezője éretnék el annak, a mire a törvényjavaslat czéloz; tudniillik, hogy a mostani viszonyoknak daczára a szükséghez képest kellene a társulatnak pénzeket előlegezni. De a módosítás második részét sem fogadhatom el, melyben a képviselő ur azt mondja, hogy, miként a pénzügyi és vasúti bizottságokban fölemlittetett, hogy azon mértékben adassék anyagszerekre és beruházásokra előleg, egy szóval, megállapittassék, hogy mire mennyi fordítható; nem fogadhatom el pedig azért, mert a tisztelt képviselő ur maga is azt mondja, hogy a ministerium által beterjesztett adatok nem tökéletesek, és nem olyanok, melyek folytán az utolsó krajezárig lehetne a nyújtandó előlegeket megállapítani. Magam is elismerem és csodálatos előttem, hbgy a tisztelt képviselő ur a forgalom leszállásából oly adatot merített, melyből épen a fölemelést lehetne kívánni. Ő ugyanis fölemlítette, hogy a kassa-oderbergi pályánál, melynél a ministerium egy bizonyos összeget mutat ki, mint szükségeset a forgalmi eszközök szaporítására, szintén némi megtakarítás lesz elérhető. A kimutatásból az ellenkező tűnik ki; mert mikor az 1872-diki adatok alajrján mázsa-, mértföldenként számitva, a kassa-oderbergi pályánál 157 millió mázsa és mértföld mutattatott ki olykép. hogy fölvétetett a statistikailag megállapítható fokozatos emelkedés, és az jött ki, hogy 1874-ben már szükség lehet ezen pályánál 189 millió mázsa szállításának megfelelő forgalmi eszközökre, és a következés megmutatta, hogy ezen számítás teljesen halomra dőlt; mert mindazonáltal, hogy nem volt jó év, nem volt kivitel az országból: 1874-ben már nem 189 millió mázsa mértföldenként, mennyi tudniillik 1875-re irányoztatott elő, hanem annál sokkal több, tudniillik 224 millió mázsa szállíttatott; a mi minden valószínűség szerint arra mutat, hogy 1875-ben a fokozatos emelkedés messze túl fogja haladni azon összeget, mely előirányozva volt. Hasonló eset fordult elő az első magyar-gácsországi vasútnál, melynél nem volt előirányozva több, csak 18 millió mázsának mértföldenkénti továbbítására szolgálható forgalmi eszköz, és a következés megmutatta, hogy már a múlt évben 41,999.000 mázsa továbbittatott, tehát azon forgalmi eszköz, mi 1875-re előirányozva volt : már 1874-ben annyira túlhaladtatott, hogy elégséges semmi esetre sem lehet. Ebből világos, hogy itt tökéletesen megállapítani, hogy ezen vasút annyit és ennyit szükségei forgalmi eszközökben, anyagszerekben, előre nem látható építkezésekben: teljes lehetetlenség; már pedig ez által a kormánynak meg van kötve a keze inkább, mint eddig volt, mert eddig egyátalában nem volt megkötve. Tehát a módosítás második részét egyátalában nem vélem elfogadhatónak; mert azzal azon czél, melynek ezen törvényjavaslat akar szolgálni, hogy a vasutakon segitve legyen : nem lenne elérhető, és az által épen az tévesztetnék szem elől, a mi ezen törvénjjavaslatnak czélja. Kérem ennélfogva a tisztelt házat: méltóztassék az eredeti szöveget megtartani. Én is tudom, hogy előfordulhat azon eset, hogy most rögtön, bár ne ugy lenne, mert az lenne kívánatos, hogy minél több forgalmi eszközre lenne szükség, mert ez ad jövedelmet; előfordulhat az az eset, hogy a kormány nem fog bőkezűen eljárni; de szükséges mégis, hogy az előfordulható szükséghez képest a kormánynak több beruházásra, megkívántató előleg megadhatására nyújtassák mód ; mert különben, ha netalán egyik vasút előbb jut az ő követelésével, és ha akkor ennek kielégítésével az összeg ki lesz merítve: akkor hiába jő a másik, mert nem lesz miből födözni. Én tehát kérem a tisztelt házat: méltóztassék az eredeti szöveget megtartani. (Megtartjuk!) Szentpály Jenő előadó: Az együttes bizottság részéről kijelenthetem, hogy báró Lipthay által benyújtott módositványt nem fogadhatom el; mert miután a kormánynyal egyetemben határozta el, hogy a fölhozott összegek azon tételek alá soroztassanak: akkor bizonyos, hogy a kormány szem előtt fogja tartani a bizottság azon óhajtását, hogy ezen összegek a kitűzött czélra való fordítása eszközöltessék.
