Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.
Ülésnapok - 1872-388
388. országos üli 4 ! f május 11. 1875. 111 földjein a vasútvonal keresztülment; csak szóba is állottak volna az építő társaság közegei. Valóságos foglalás történt; ez volt a tényleges földfoglalás Somogyban. (Közbeszólás a középről: Eláll!) Saját magam fölszólaltam a ministeriumban, a consortiom tagjainál, a megyén, az országgyűlésen már nem egyszer, az érdeklett egyének kértökre, végleges kielégittetésök tárgyában, és a végkielégítés még ma öt év múlva sem történt meg. Ily hanyagságokkal találkozik a közönség épen közlekedési viszonyaink terén. Ha a nagy közönséggel szemben ilyenek elkövettethetnek : akkor minő hanyagságoknak kell lenni a ministeri bureaukban? Már hogy ily hanyagságokból származó követelések árát az ország fizesse meg : azt nem vagyok képes belátni. Az mondatik, hogy ha mi ezen kiegyenlítést meg nem teszszük : ez valóságos szégyen lesz az országra nézve. Én azt hiszem, hogy nagyobb szégyen lesz az országra nézve az, ha megengedi, hogy kitöröljék szemeit ezek a consortiumok. Az mondatik, hogy hitelünk lesz megrontva, ha a kiegyenlítést keresztül nem viszszük! Hát lehet-e rontani azt, a mi nincs ? (ügy van! szélső bal felől.) Hát van hitele az országnak? Fájdalom, az nemcsak elrontatott, de tönkretétetett már; és nem az fogja elrontani az ország hitelét, hogy ha ily kiegyenlítés nem történik; hanem az, ha továbbra is ily gazdálkodások űzetnek, mint milyeneknek eddig voltunk tanúi. {Zaj. Fölkiált ások a szélső bal oldalon: Csendet kérünk!) Elnök 5 Hiszen én figyelmeztettem a házat. Körmendy Sándor: S még csak azt mondom, tisztelt ház, hogy ha ezen az utón indul meg az uj ministerium az építési vállalkozókkal szemben: épen azon a nyomon fog haladni, mint azon ember, ki megijedvén egy rablótársulattól, annak ma pénzét, holnap kenyerét adja oda, szóval folytonos adófizetőjévé teszi magát; míg végre teljesen ki lesz zsákmányolva. Máris hallani, tisztelt ház, hogy csak azt várják, mint macska az egeret. hogy ebből a vajúdásból vajon minő egér fog szülemleni? De tisztelt ház. melyik ministerium teszi ezt? Ha a volt jobb oldali ministerium tette volna: annak rósz néven már nem vennők. Szokva voltunk már attól mindenhez. Hanem teszi azon ministerium és teszi azon párt, mely a végett alakult, hogy a tönkremenéstől megmentse a hazát, vezérlete annak, a ki Mózesünkül vállalkozott. De hisz igy az a transactio^ mely önök közt köttetett: nem egyéb, mint egy nagy fictio. Ezért nem volt szükséges síppal, dobbal és trombita szóval, fölemelt zászlókkal seregestől átmenni a bal oldalról a jobb oldalra. [Igaz] Ügy vanl a szélső bal felől.) Kár volt egy oly politikai Mohácsot; de nem, nem Mohácsot, mert ott a hazafiak elestek elveikért a hazáért, hanem egy második politikai Világost csinálni. A mennyit a szabadelvű párt eddig tett: azt mind meg tudta volna tenni a jobb oldal is. Indoka tehát annak, ami történt: igy a történelem előtt igazolva sohasem lesz. Most már kezdjük érteni : miért nem a karnak aministeri padokról programmot adni; mert nem mernek adni szemben az uj választásokkal. De egyszersmind azért is, mert nincs programmjuk, mert a programmhoz elv kell. De van programm a programmtalanságban is, s bizonyára az, hogy ha bármily többség fog is alakulni a jövő országgyűlésen: a jelenlegi ministerium képesítse magát azon többség irányában is. Én, tisztelt ház, azok után, a miket láttam, és folyvást tapasztalok sokak fölött gondolkozva, nem jöhettem más eredményre, mint arra, hogy az 1875-ki kiegyezés 2-ik kiadása az 1867-kinek; s ily politika élén álló ministerium iránt bizalommal nem viseltethetvén: a fölhatalmazást nem szavazhatom meg. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Gubody Sándor: Tisztelt ház! (Fölkiáltások : Eláll! Halljuk !) A szőnyegen lévő törvényjavaslat meghatalmazást kér a közlekedési minister részére, hogy mindazon, a vasútépítésekből fölmerült követelésekre nézve, melyek még hátra vannak, szabadon egyezkedhessek. Az együttes pénzügyi és közlekedésügyi bizottság a minister ur indokolására és azon fölvilágositások alapján, melyeket a tanácskozás folyama alatt a közlekedési minister orgánumaitól nyert, azt a háznak elfogadásra ajánlja. Tisztelt ház! Midőn ezen fölhatalmazás ellen föllépek, sejtem s tudom, hogy minden siker nélkül fogom magamat fárasztani, különösen mióta a tegnapi napon az „unió bankkal" kötött szerződés oly nagy majoritással elfogadtatott. Jól tudom, hogy valamint az, a ki a „Freimaurer Logeba" be nem avattatott, bár némi homályos tudomása van is annak szabályai felől; de intentioiról fogalma sincs, míg azok, kik be vannak avatva, némák, és egy árva szót belőlök kicsikarni nem lehet : ugy itt, kik a vasúti „Freirauber Klubokban" nincsenek, kik vasutakkal soha nem foglalatoskodtak, bármit beszéljen is nekik az ember: nem fogják egy-két beszéd hallása után megérteni; azoknak pedig, a kik be vannak avatva, az érdekelt személyek iránti kímélet, hallgatást parancsol. De mindez engem vissza nem rettent, hogy szavamat ne emeljem a fölhatalmazás ellen, mert magábanvéve abba, hogy én ezt teszem, kötelességem teljesítése által bizonyos nyugalmat szerzek lelkemnek: salvo animam meam. És él bennem a hit, hogy az igazság mellett nyilt küzdelemben szenvedett vereség oly morális győzelem, melynek
