Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.
Ülésnapok - 1872-388
110 388. országos ülés május 11. 1875. jesztett a képviselőház elé, a melyek nemcsak nem szabadelvűnek, de mégis csak az alkotmányosság igényeinek sem felelnek meg, ugy hogy, arra a gondolatra kell jutni, hogy miként Tallejrand-nál a szavak arravalók voltak, hogy a gondolatot és szándékot elrejtsék: ugy a szabadelvű pártnál is a szabadelvű czég arravaló, hogy az absolistikus irányzatot s törekvéseket födözze; de miként az egykori híres debreczeni professorhák (Halljukí) tógája alól, ugy a szabadelvüség palástjába burkolt ministeriumnak köpenye alól is kilátszik a lóláb, illetőleg az absolutistikus törekvés. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Néhány najíja, hogy egy, a szabadelvüségnek lőrében sohasem állott felsőház is visszautasított e 87 °ly törvényjavaslatot, a melynek absolutistikus tenclcntiáit még az is megsokalta. Tegnap és ma njra ily jnopositiókkal találkoztunk. A harmadnapi törvényjavaslatnál még csak takarózhatott a ministerium bizonyos opportunitási szempontokkal, illetőleg a takarékosság mázával; ma azonban ennek épen ellenkezője áll. S minő viszonyok közt kivan a szabadelvű ministerium — bizonyára nagy szabadelvtiséget föltételezve a képviselőházról, — mintegy 90 milliót kidobatni számítás és latravetés nélkül, oly érdekekben, a minők itt szőnyegen vannak? Akkor kívánja ezt, midőn a legfontosabb érdekektől, az igazságszolgáltatás ügyétől, a tanügys egyéb közvetlen életérdekeinktől vagyunk kénytelenek a mindennapi kenyeret elvenni. Nézzük : vajon oly helyzetben van e az ország és lakossága, hogy mi fölhatalmazást adhassunk a ministeriumnak, hogy gazda nélkül tegyen számítást oly consortiumokkal, melyeknek nem másod, hanem eredeti természetük az: túl és túl, s minden kigondolható űrügy alatt túlkövetelni. Hazánk a deficitek örvényén, sőt egyenesen a fizetésképtelenség küszöbén áll, ugy, hogy ujabb hitelművelet nélkül — és ez nyilt titok — a ministerium a jövő év első napján fölmerülő fizetendőkkel sem képes megbirkózni. Az ország lakosságának legnagyobb része azon helyzetben van, a melyben maga az ország. Az 1867-iki kiegyezésnek hozott botor áldozatok, a vám- és kereskedelmi szerződések, melyek Magyarországot Austria javára kiszivattyúzván, a polgárokkal együtt oly viszonyok közé juttatták, hogy nemcsak az adók elviselhetetlensége, nemcsak a pénzügy-hiány, hanem a nemzetgazdasági és kereskedelmi viszonyok miatt is az ország és lakossága legnagyobb részben deficitekkel kénytelen bajlódni, s százak és ezerek vetkőznek ki az ősi vagyonból. És ily viszonyok közt azt kívánja a szabadelvű kormány-párt, hogy nagylelkűséget tanúsítsunk, szemben azokkal, kik más jogczimen nem tudnak az állam iránt követeléseket formálni, mint az itt beterjesztett indokolás a), b), c) és d) pontjai alatt foglaltatik. Az mondatik ugyanis, hogy a követelők : a) A tervek és a ténylegesen szükségelt munkák közötti különbözetre ; b) a kormány által kellő időben ki nem szolgáltatott tervek késedelmezéséből ellátott károkra; c) a terveknek, néha vonalrészeknek a munka folyama közbeni megváltoztatásából eredett túlcpitkezésekre; és d) elemi és előre nem láthatott csapásokra alapították igényeiket. Tisztelt ház! A tervek és a ténylegesen szükségelt munka közti különbözet vagy szükséges volt, vagy sem ; vagy beleegyeztek abba az illető társaságok, vagy kértek az akkori ministerek fölhatalmazást a háztól azon változásokra nézve, vagy nem. Hu az első állott, a minthogy ugy is van: akkor követelést az ország ellen az illető consortiumok nem formálhatnak; hanem- formálhatnak az illető ministerek ellen. így van a többi pontozatokra nézve is. Ha kellő időben nem szolgáltattak ki a ministeri közegek által a tervek : ennek ismét nem az ország, hanem az illető ministerek és az oly dicséretes ministeri szakközegek az oka, mint a minőket Hollán Ernő képviselő ur ma : „Cicero pro domo" védelme alá vett. Tessék az illető társulatoknak keresetet formálni azok ellen; de nem az állam ellen. Hogy veszteségeket voltak kénytelenek viselni — talán elemi csapások folytán is — az illető épjtő-társulatök : ismét nem lehet jogczim az állam ellen, Minden vállalat koczkázattal jár ; lehet nyerni, és szabad is; de lehet veszteni, az természetes. Nyereség esetén az állam nem ment oda a társulatokhoz azt mondani : Hallod-e te társulat, én veled ennyivel szerződtem és ennyi befektetendő tőkének kamatját biztositottain, te tényleg kevesebbet adtál ki, 100.000 frt, s igy nem tartozom fizetni azon 100.000 forintnak kamatait. Pedig ugy kellett volna a szerződést kötni, hogy a tényleg be nem fektetett összegek ne terhelhessék az államot. Mily arczczal tehetik az illető társulatok is tehát azt, hogy ha egyik-másik esetben túlkiadást tettek, vagy talán csak róttak föl, azt mondhassák, hogy a veszteséget fizesse az állam ? A szakközegek hanyagságokra vonatkozólag engedtessék meg nekem ugy közbevetőleg egy figyelemre méltó speciális esetet fölemlítenem épen a közlekedésügy köréből. A Somogymegye közepén keresztülvonuló báttaszék-zákányi vagy duna-drávai vaspályánál, egy a megye előkelő birtokosaiból s államférfiakból alakult consortium vette kezébe azon vasút engedélyezésnek kieszközlését. A vasút kiépítése tényleg megkezdetett, a nélkül, hogy azon birtokosokkal, kiknek
