Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-388

388. országos ülés május 11. 1875. 109 tositék összegében beszámítható, és igy nem szük­séges a fölhatalmazás utján való eldöntés. Külön­ben a fölhatalmazás veszedelmes fegyver; mert a törvényhozás sanctiot ad ez esetben előre az állam terheinek nagyobbitására, és ezen fontos dolgot át­ruházza másokra, midőn ezen kérdés eldöntése éjjen a törvényhozás joga, de kötelessége is. Továbbá lemond azon hibák és mulasztások alapos földeríté­sének lehetőségéről, és a melyeknek földerítése éjien az országgyűlés, és különösen az állam hitele érde­kében van. Már pedig mindamellett, hogy az igen tisztelt belügyminister ur azt tegnap tagadta : nem győzött meg engem arról, hogy sokkal nehezebb azon hibák földerítése akkor, ha a képviselőház a kormányt fölhatalmazván azok végleges elintézésére, kiadja egyúttal a fegyvert a kezéből a végleges megvizsgálásra nézve, mert azon kérdésnek utólagos tárgyalása nagy eredményre nem vezethet. Ezek azon indokok, tisztelt ház, melyeknél fogva én a törvényjavaslat első részét, mely a meg­hatalmazásról szól : el nem fogadhatom. A törvényjavaslatnak másik része szól a vas­utaknál szükséges beruházások, építkezések és for­galmi eszközök szaporítása czéljából a biztosítéki összegnek fölemeléséről. A mi szomorú pénzügyi helyzetünknél nagyon szükséges, hogy minden ujabb beruházásnál főtekiu­tet legyen arra, hogy azok vaktában ne történjenek, hogy azoknál csakugyan az legyen szemük előtt, hogy a szükség tökéletesen indokolva legyen. Én ezen szükség indokolását csakugyan a jelen esetben nem látom. Nem értem én azon beruházásokat, melyek máris megtétettek, a kormány által előlegeztettek és melyekre nézve tehát változtatást eszközölni úgyis nehéz volna. Én szívesen megszavazom tehát a tisztelt kor­mánynak azon ügyek rendezését, melyekre nézve máris előlegek adattak, illetőleg kifizettettek ; ha­nem a forgalmi eszközök szaporítására nézve nem. Nem. hiszem ugyanis, hogy az helyesen lenne indo­kolva. Annak bebizonyítására bátor leszek csak egy adatot fölolvasni. (Halljuk \) A mélyen tisztelt kormány a forgalmi eszkö­zök szaporításának szükségességét ki akarván mu­tatni, nem a leghelyesebb módon kisértette azt meg. A forgalom jelenlegi nagysága ki nem lévén mu­tatva : a kért szaporítás mértéke tökéletesen önké­nyesnek bizonyul ; igy például kívánja, hogy az észak-keleti vonalon "ezen szaporítás folytán mért­földenként három egész és 55 századrész kocsi jöjjön egy mértföldre. Ez oly arány, mely, azt hi­szem, azon csekély forgalomnál, melynek az észak­keleti vonal örvend: mindenesetre indokolatlan ; mert az osztrák állam vasútnak, mely az emiitettnél sok­kal nagyobb forgalommal bír: alig van több kocsija, mértföldenként tudniillik három és 90 századrész. Honnan vette tehát a tisztelt kormány azon állítá­sának indokolását, hogy csakugyan annyi kocsira van szüksége? Én azt semmiként sem látom indo­kolva. Azonkívül pedig (Halljuk!) a kormány ki­nyilatkoztatta s ugyanazt tegnap a belügyminister ur is újra megerősítette, hogy a vasúti hálózat csoportosítását létesíteni kívánja. Ezen csoportosítás folytán mindenesetre a forgalmi eszközök számának oly nagy mértékbem szajioritása fölöslegessé fog válni. A szükségelt forgalmi eszközök számának aránya is változni, illetőleg apadni fog. A tisztelt belügyminister ur ugyan azt mondja, hogy a csoportosítás által nem hogy kevesebb for­galom-eszközre ; hanem többre lesz szükség. Én ezt nem látom át. Talán 20 — 30 esztendő múlva, ha nagyobb lesz a kereskedelem és közlekedés; de csakis a csoportosítás által? nem lesz-e okvetlen fölösleges sok forgalmi eszköz és kocsi, ha egyenlő nagy kereskedés és forgalom mellett a kis vasutak egy kézbe kerülnek. Mert ha azon kocsikat, me­lyeket kis vonalon most nem tudnak fölhasználni, üresen küldetnek vissza rendeltetési helyökre: akkor azután a csoportosítás után nagyobb téren lennének fölhasználhatók, és igy sokkal kevesebb kocsira lenne szükség. (Helyeslés.) Mert azon állítása, hogy a vasutak csoporto­sítása által a forgalom roppant mérvben gyarapodni fog: azt nem gondolom; mert a forgalom egyenlő, akár csoportosíttatnak a vasutak, akár nem; talán valamivel könnyebb, olcsóbb lesz; de sokkal na­gyobb nem lesz ; hanem jobban fognak fölhasznál­tatni, és annálfogva a forgalmi eszközökre, legalább ily nagy mérvben nem lesz szükség. Miután tehát, meg vagyok győződve, hogy ezen nagyobb szükséglete a forgalmi eszközöknek csak akkor lesz helyesen megbírálható, ha ezen cso­portosítás csakugyan létrejő: most csakis az indo­kolt és szükséges szaporítást lennék hajlandó meg­szavazni, pártolom Apponyi Albert gróf tisztelt képviselőtársam határozati javaslatát, és annak foly­tán a jelen törvényjavaslatot nem fogadom el. (He­lyeslés a szélső jobb felől.) Horváth Gyula (szólásra fölhivatván, a szótól eláll.) Körmendy Sándor : Tisztelt ház! (Eláll \) Ha a tisztelt ministerium, illetőleg a tisz­telt közlekedési minister ur eláll a fölhatalmazás kérésétől : én szívesen elállók a szótól. (Derültség; bal felől helyeslés.) Miután ugy látom, hogy nincs szándékában a tisztelt minister urnák, bocsásson meg az igen tisztelt szabadelvű párt, ha nem is Botond bárdjával döngetem a nagy kaput, hanem legalább lelkiisme­retem meggyőződéséből emelem föl szavamat, A szabadelvű párt boldog uralkodásának ez első aerájában már több oly törvényjavaslatot ter-

Next

/
Thumbnails
Contents