Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.
Ülésnapok - 1872-388
102 388, országos ülés május 11. 1875. mindenféle, minek az árát most fizetjük, s elégedjünk meg azzal, hogy legalább a múltból most tabula rasát csinálunk. De a jövőre nézve vigyázzunk : mert mi is külföldi mérnököket vettünk föl, kik épen mert idegenek maradlak, államhivatalnokok nem voltak, és csak ideiglenesen, igen rövid időre szegődtek hozzánk, igen nagy fizetést kaptak. Természetes, hogy egy pár év muiva nem tűrtük, hogy idegen mérnökök vezessék ügyeinket, magyarokat tettünk helyébe ; de azért nagyrészben megtartottuk a nagy fizetéseket, a közlekedési ministerium maradt a kormány drága kedvenez gyermeke; a fizetések ott most is olyanok, minők más miuisteriumoknál nem fordulnak elő, különösen a technikus osztályban ; holott most ezekre nézve is meggyérült a kereslet, mert vasutakat jelenleg csak Törökország épit. De a legnagyobb hiba az, hogy ezen ministeriumnak soha íinancziális érzéke nem volt. Mikor a többi ministcriumok minél nagyobb takarékosságot hoztak be : ezen ministerium erre soha ráállni nem tudott, és nem tud a jelen pillanatban sem. Egy bizottság utazik most köréből, hogy tanulmányozza a behozható megtakarításokat, azzal kezdte működését, hogy külön vonaton utazza be vonalainkat. Nem rég történt, hogy egy német vasúti mérnök föltalálta az optikus jelzőt. Ilyen nincs sem Franczia-, sem Ángolországban ; hanem behozták Austriába; tüstént nálunk is elrendeltetett, hogy minden vasút optikus jelzővel legyen ellátva. A vasuttársulatok ez ellen protestáltak: mert szükségtelen ; sőt oly országban sincs behozva, hol egy vonat követi a másikat; de^ a ministerium ráparancsolt a társulatokra s be kellett hozni az uj jelzőt : holott a delejes is elégséges. Tudjuk, hogy a határőrvidéken parkettes várótermeket építtettek ; tudjuk, hogy a társulatok ellenmoiidása daczára elrendeltettek uj állomáshelyek, s emeltettek raktárakat, melyeknek semmi haszna sincs ; hol pedig kellettek volna: oda eredetileg nem engedték meg, később megtették. Azt is tudjuk, hogy nündeii, akár átalános, akár részletes tervek, a melyek eddig a közlekedési ministeriumban készültek : hibásak voltak. Az átalános tervekre nézve hivatkozom a keleti vasútra, hol oly nagy volt a hiba, hogy mindjárt első pillanatra át lehetett látni: miszerint ilyen alapon az engedélyezett összeggel a vasutat megépíteni senki sem fogja. Magok Warring testvérek, mikor a kormány átalános tervei következtében kötöttek szerződést : nem hihették, hogy oly nagy különbség van a közt, mi igazán szükséges arra, hogy a vasút kiépittesék, és a közt, a mit fölök kívántak, s a minél valamivel olcsóbban megkötötték a szerződést. Ép ugy jártunk a fiumei vasúttal, ott is meg-* volt az általános tervezet, és mikor építésre került a dolog: azt találták, hogy oít, a hol a tervezetben szikla volt festve: az a valóságban nem létezett ; de ott volt, hol a tervezetbe sik földet rajzolt a mérnök. A gömöri vasútnál a részleteket is kidolgozták az utolsó pontig; de épités közben maga a kormány kívánta, hogy itt is, ott is máskép építsék a vonali, mint eredetileg tervezve volt. Ilyen eljárás mellett bizony-bizon félek. Pedig most is mondatott már, hog3 ? a Duna balpartján vasút építtetik ; sőt hallom, hogy két hónap alatt a szerződést megkötik, sőt a báttaszékit is ki akarják építeni. Félek, hogy ha olyan tervek szerint építenek majd, mint eddig építettek : el nem fognak ismét maradni a kárpótlási követelések. Honnan eredtek a hibák, melyeket orvosolni kell ? Onnan, hogy ép ugy, mint Oroszországban nem voltak emberek, kik a dologhoz értettek volna. Megcsinálták a concessiokat oly ügyesen , hogy 27.000 — 30.000 forintra garantirozta az ország mértföldenként a jövedelmet; holott, ha azon 50.000 forintra menő matériáié roulant éjjel-nappal kihasználtatnék is: még sem jönne be azon 27— 30 ezer forintnyi jövedelem. Tehát már eredetileg lehetetlenséget állítottak a concessioba. Már mikor a szerződést kötötték : minden számhivatalnok kiszámíthatta volna, hogy ennyi mozdonyn3 r al a garantirozott összeget kiérdemelni lehetetlen. Tehát előre megállapított ik a hibát, melyet most orvosolnunk kell. De menjünk tovább. Megcsinálták a concessiot, a nélkül, hogy gondoltak volna arra is, hogy a társaságnak legyen oly tőkéje, melylyel a legszükségesebb készletet előlegesen be lehessen szerezni, hogy az üzlet meg ne akadjon, minek következtében minden társulatnak azon bankháznál, mely a financzirozást magára vállalja, folyvást koldulnia kell, független nem lehet: mert az engedélyező okmány csak kötelezi az engedélyeseket, hogy építsék ki a vasutat és adják át a társulatnak az első hat heti készülékkel; a mi a hat héten túl van, fizesse azt a társulat, melynek semmi pénze nincs : mert a mi talán az építésből fölmaradt, az az építőnek igazságos nyeresége. Arról tehát, hogy legyen olyan tőke, melyből föl lehessen tartani az üzletet egyátalában gondoskodva nem volt. Ez az oka, hogy kezdettől fogva egy pár nagy bank kezében vannak társulataink s fognak is maradni; mert nagyon sajnálom, hogy a pénzügyi bizottság a ministeri javaslat azon részét kitörölte, mely a vasutak üzleti tőkéjéről gondoskodott volna. Hanem ezzel sem elégedett meg a közlekedési ministerium.
