Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-388

388. országos iili's május 11. 1875. 103 Á közlekedési nűnisteriumnak külön passiója mindenütt mindiga legjobbat, a legtökéletesebbet csinálni. azért is a terveket folyvást helyesbítette ; de nem ugy, hogy kisebb legyen a végösszeg; hanem ugy, hogy minél nagyobb legyen a sommá. Helyesbitették akként, hogy azt mondták: „ezen irány nem egészen jó, vigyük inkább arra." Bár könnyebb lett volna valamely vasutat másfelé vinni, ők azt mondották: „erre egyenesebb, vigyük a legegyenesebben ; mert hisz Wüllersdorf kimutatta, hogy a legegyenesebb vasutaké a jövő." És ezen ideális jövőnek föláldoztuk a jelent és belementünk a deficitekbe, melyek bennünket most nyomnak ; holott néha a görbe vasutat jobbnak tartották az egyenesnél. A történtek után én a ministerium közegeiben egyátalában nem bizom. Épen most jutott kezembe hivatalból egy munka, mely nagyon világosan mutatja, miképen járnak el j ezen közegek. J Az országgyűlés annak idejében szíves volt a múzeumnak megszavazni a 29 ezer és néhány száz forintra tervezett fűtést. Nagyon természetes, hogy a vallás- és közoktatásügyi ministerium az én fölterjesztésemet, melyet a középnyomatu forró vizfütés tárgyában beadtam: átküldte a közlekedési ministeriumhoz; a közlekedési ministeriumtól pedig épen a jelen perezben jött a múzeumi igazgatóságához egy operatum, mely valóban megérdemli a ügyeimet. Ha arról volna benne szó, hogy a 29 ezer forint nem szállithatő-e le kisebb összegre, nem lehetne e a fűtést olcsóbban is létesíteni : természetesen nem volna ellene kifogásom, sőt örülnék rajta. E helyett azonban kapok egy hat ívből álló igen szépen irt értekezést, arról: vajon a középnyomatu forró vizfütés, vagy az alnyomatu meleg vizfütés, vagy pedig a gőzfüjtés-e a legelőnyösebb. (Derültség.) És mert az értekezés irója tudta, hogy gyakorlati emberrel van dolga, és nem mathematikussal : véleményét csupa mathematikus formulákkal indokolta (Élénk derültség.) olyanokkal, a melyek a magyar akadémia előadói székén mindenesetre jobban helyén vannak, mint a ministeri leirat mellékletében. Bebizonyította mathematikus formulákkal, mily nagy a meleg veszteség a falakon s az ablakon keresztül; de a múzeumban nem volt és nem nézte meg, minő vastagságúak ott a falak, s mily nagyok az ablakok, s duplák-e, vagy egyszerűek ? (Derültség.) Szóval, igen érdekes s tudományos az értekezés; be is bizonyítja, hogy ezen forró vizfütés következtében, ha csak éjjel és nappal nem fűtenek : befagy a cső és ennek folytán elszakad. Történetesen a fűtésnek ez a rendszere már be van hozva az egyetemi könyvtárnál, a hol eddig ugyan még nem fűtöttek vele, s be van hozva az akadémiában a casinóban, az egyetemnél és magánházaknál, hol mindenütt fűtöttek vele ; de a hol az idei kemény tél alatt a cső soha be nem fagyott, (Deriütség.) ThtíOrice kimutatta, hogy hibás volt az a viz. hogy be nem fagyott, és hibás volt a cső, hogy meg nem repedt, (Derültség.) de hát utóvégre is, practice mégsem repedt meg. Annak is örülök, hogy ezen urak, kikről azt hittem, hogy annyira el vannak halmozva munkával: egy ilyen kérdésről hat ivnyi tudományos értekezést tudnak összeírni ; hanem gyakorlati ember létemre inkább azt szerettem volna tudni : lehet-e alább szállítani a költséget ? lehet-e valamit nyerni az ország számára, vagy sem? Ily közegekre, tisztelt ház, milliomokra menő uj vasutépitéseket bizni: igen veszedelmes, és azért mindamellett, hogy reá szavazok arra, hogy a régi hibákat orvosolva, ezen törvényjavaslat elfogadtassák ; fölkérem a minister urat, miután ő is nem annyira a theoria, mint a praxis embere : méltóztassék mélyebben belenézni az ily kérdésekbe, mert félek, hogy ily módon alkalmazott theoria lesz az, mi bennünket megbuktat. (Tetszés.) B. Orbán Balázs: Tisztelt képviselőház ! A midőn a múlt évben a keleti vasút számára viszonyaink közt indokolatlan nagylelküsködéssel a 17 milliót megszavazta a tisztelt ház többsége : megalkotta egyszersmind veszélyes praecedensét a jelenlegi kárpótlási igényeknek, a mint ezt akkor a megszavazást ellenző ellenzéki szónokok közül többen megjósolták. Ama 17 millió képezi létalapját a most fölmerült 90 milliónyi követelésnek. Azonban,nézetem szerint, csak képzeleti alapját: mert ezen követeléseket, mint legnagyobb részben alaptalanokat, vissza kell vala utasítanunk, ha az előbbinél még veszélyesebb praecedenst fölállítani nem kívántunk ; mert elemi csapásokat és vis majort a szerződés fölötti túlkövetelése indokául bármelyik vasútnál lehet előtérbe hozni. Egyátalában a mi eddigi vasúti politikánk, tisztelt ház, minden kritikán alól állott; itt is a dualismus oly értelmezése fordul elő, hogy mi terheket viselünk ; míg a hasznot mások élvezik. Nem szabad, tisztelt ház, szemünk elől eltéveszteni azt, hogy az osztrák vasutak építéséhez mi is hozzájájárultunk adónkkal, a mennyibon azokat az állam építette, és kamatbiztositási járulékkal, a mennyiben azokat társulatok építették, s mivel akkori időben Magyarországon vasutak nem igen épültek. Austriának ezért nekünk vagy kárpótlást kell vala fizetnie ; vagy a mi pénzünket is igénybe vett vasutak nyereményeiből quotánkba betudandó osztalékot kellene juttatnia. Nem kell vala s nem lehet ma is számításon kivül hagynunk, hogy ezen segélyzendő vasutak hasznait is leginkább az osztrák ipar és kereskedelem élvezi, s hogy a hazánkat kelettel egybekötendő fővonalaink is az osztrák kereskedelem éltető csa-