Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-360

,•1 3fiO. országos ülés ápril 7. 1875. jegy elvesztésénél ugyanaz lévén az ok, szükségtelen uj illeték fizetése. Tehát ezen §. helyébe a következő szövegezést aj áldom: A 18-ik szakasz helyett a következő uj szöveg igtattatnék be: Ha a vadászati jegy elveszett, vagy elromlott, a második szakaszban fölemiit ett illető közegnek bejelentetvén, a még hátralévő időre illetékmentesen uj vadászati jegy adandó ki. Beőthy Algernon jegyző (fölolvassa Lázár Ádám módositványát.) Dániel Ernő előadó: Ezen módosítást az adóügyi bizottság részéről nem fogadhatom el, nem pedig azért, mert ez intézkedés, mely itt az elveszett vadászati jegyről foglaltatik: szükséges arra nézve, hogy a lehető visszaélések ellenőriztessenek. Az ily intézkedés az elromlott jegynél nem szükséges; mert ha az illető uj jegyet akar, kénytelen a régit visszaadni, s ez esetben visszaélés nem követtetik el; de nem áll ez elveszés esetében : mert könnyen rá lehet fogni, hogy elveszett a jegy és így visszaélés követtethetnék el. Kérem a különböztetést a két esetre föntartani és méltóztassanak a szakaszt, ugy a mint beterjesztetett, elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: A 18-ik szakasz ellen Lázár Ádám képviselő ur részéről a most fölolvasott módositvány adatott be, mely csak az imént olvastatván föl: azt hiszem, hogy másodszor fölolvastatni fölösleges, ennélfogva kérdem a tisztelt házat, hogy a 18-ik szakaszt az adóügyi bizottság szövegezése szerint elfogadja-e: igen, vagy nem? Kik elfogadják, méltóztassanak fölállani. (Megtörténi];.) A többség elfogadta. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a törvény javaslat 11. fejezetének ősimét.) Irányi Dániel: Tisztelt képviselőház! Tegnap előadtam azon okokat, melyeknél fogva a vadászati fegyverek megadóztatását nem pártolom; nem kevésbé azért, mert ezen adót eszélytelennek tartom: mint azért, mert azt az igazságba ütközőnek tartom. Igazságtalannak tartom azért, mert minálunk, az ország számos vidékén a fegyvertartás személy- és vagyonbiztonság érdekében elkerülhetetlenül szükséges; eszélytelennek tartom azért, mert hogy ha adó vettetik a fegyverekre : akkor félő, hogy azoknak nagy része eladatván, oly országba vitetik, a hol azoktól adó nem fizettetik, vagy elásatván, a földben megromlik a fegyver, és épen akkor, midőn háború esetében a népfölkelés számára szükség lenne reájuk: azokat nélkülözni kénytelenek lennénk. Lehet, tisztelt ház, hogy ez ellen azt fogják fölhozni, hogy hiszen a vadászpuskákkal nem lehet hátultöltő és szuronyos fegyverek ellen indulni; de nem is ez a föladata a népfölkelésnek. A népfölkelés rendeltetése a gnerilla-harez, arra pedig a vadász-fegyverek is elegendő jók. Egyébiránt hozzáteszem, hogy ha a pénzügyminister ur már nem nélkülözheti a jövedelmet : ám méltóztassék más fényűzési czikkeknek megadóztatását indítványozni. Ilyenül indítványozván részemről a ezüner-adót. Engedelmet kérek, tisztelt ház, hogy ezen eszmét, melyet tegnap csak érintettem: ma bővebben kifejtsem, és ily értelemben ellcninditványt nyújtsak be. Nem fogom vizsgálni, tisztelt ház, mennyiben volt, mennyiben nem a nemesi czimnek, és a vele járó nemesi czimernek létjoga a régmúlt időkben ; de hogy azok a mai napság, a XlX-ik századnak úgyszólván vége felé, valóságos anachronismus: azt ugy hiszem, senki sem fogja tagadni. Ennélfogva addig is, mig ezen maradványai a középkornak ugyanazon gyűjteménybe fognak betétetni, a hol a vasingek és buzogányok máris őriztetnek: helyesnek" és illőnek tartom, hogy azok, a kik ezen középkori kitüntetésekkel ékeskedni akarnak, ezért az állam költségeihez külön járuljanak. Nem azt indítványozom én, tisztelt ház, hogy a nemesi ezim, oklevél vétessék adó alá: a nemesi czimernek magában megadóztatását sem hozom javaslatba; a mit indítványozok: az a nemesi czimer külső használatának megadóztatása. A külső használat alatt értem azt, midőn a házon kivül él valaki a nemesi czimerével. Ilyen például a ki czimerét hintója ajtajára festeti, a ki czimeres pecséttel leveleket pecsétek a ki a czimert házára illeszti. A ki czimerét házán belül használja: arra én részemről adót nem kívánok vetni: holott Angliában az ezüstnemüre és átalában minden tárgyra, a mely czimerrel van ellátva: szintén czimeradó van vetve. Én azonban gyűlölvén a kutatásokat, a ház belsejében találtató és czimerrel ellátott tárgyakat nem tartom adó alá vehetőknek. Angliában, — mondom, — ilyen adó régóta létezik; létezik azon tárgyakra nézve, a melyeket elősorolni bátor voltam, és én azt hiszem, tisztelt ház, hogy akkor, midőn a közt kell választani, hogy vagy egy oly tárgyat adóztassunk meg, a minő a fegyver, vagy pedig egy középkori maradványra vessünk terhet: azon képviselőháznak, a mely a nép érdekeit hordja szivén, egy pillanatig sem szabad haboznia. Angliában még a múlt század vége felé hozták be ezen adót, és ha jól emlékszem, nem is a szabadelvű, hanem a tory-kormány ült akkor a polezon Pitt vezetése alatt, midőn ezen adó behozatott; és amint azt Fischer munkájában olvassuk: ezen parlamentben 216, részint irlandi peer, részint britt peerek fia ült. Én fölteszem a magyar népképviselőházról, hogy azt, a mit az angol aristokratia ezelőtt háromnegyed századdal igazsú-osnají.