Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-360
360. országos ülés áprü 7, ISfS. 75 talált és elfogadott, most, midőn az ország ily sanyarú pénzkörülmények közt van : nem fogja viszszautasitani; és elvárom a magát szabadelvű pártnak nevező többségtől, hogy azt, mit Angliában a tory-pért elfogadott, nem fogja megtagadni. De létezik ilyen adó Spanyolországban is, és pedig ott, ha jól emlékszem, 1,500.000 pesetát hoz be, mely a mi pénzünk szerint körülbolől 600.000 forint. Hogy mennyit fogna jövedelmezni minálunk, nem tudom ; ez egyelőre nem is számitható ki; de hogy a fegyveradót, melyet az adóügyi bizottság javasol, jövedelme által biztosan pótolja: erősen hiszem, s hogy czélszerübb, igazságosabb adó, mint az, arról is megvagyok győződve. És ennélfogva a második fejezetet el nem fogadom, ellene a következő elleninditványt vagyok bátor a tisztelt ház asztalára letenni: „Mellőzvén a vadászfegyvereknek megadóztatását, a képviselőház fölhívja a pénzügyministert. hogy a mennyiben az emiitett adóból remélt jövedelemre a kincstárnak múlhatatlan szüksége lenne, azt a 722. számú törvényjavaslatban érintetteken kivid, más fényűzési tárgy vagy tárgyak megadóztatása által pótolja, c végett a most emiitett törvényjavaslatot kiegészítvén." A 722. számú törvényjavaslat, melyre hivatkozom, a cselédtartási s egyéb adókról szól. Itt névszerint nem jelentettem ki a czimeradót. szabadságára kívánván hagyni a pénzügyminister urnák, hogy akár ezt, akár egy ennél czélszerübb fényűzési tárgyat vessen adó alá, és e végett az említett törvényjavaslatot átdolgozván, ily alakban nyújtsa azt be. Schwarz Gyula: Tisztelt ház! Csodálkozom rajta, hogyan tehet ily indítványt azon oldalról oly kitűnő férfiú, mint Irányi képviselő ur, ki a jogegyenlőséget, a democratiát, a nép egybeforrását annyira szivén hordja. Ha ezen kormány padjain most a szélső jobb tagjai ülnének : talán lenne sikere ez indítványnak; de én azt hiszem, hogy azon férfiak is, tekintve a korszellem hatalmát, visszautasítanák ez indítványt, s nem tartanák épen aristocratikus szempontból ők sora czélszerünek. utánozni Angliát és Spanyolországot. Magyarországon, ugy tudom, a jus publicum szerint a legutolsó polgár ép oly tagja a sacrae coronae regiae, mint a legelső herczeg, mint a milliomos, ki nemességét vásári utón kapta. Nem tudom, mit mondanának lovagias szempontból is ahoz, ha csak azoknak nyújtatnék mód dicsekedni nemességükkel, kiket vagyonuk arra képesít; mig azok, kiknek ősei talán a csatamezőn szerezték nemességüket, de kik ma szegények: egyátalában elüttetuének e fényűzéstől. Ez nem democratikus szempont. De hát uraim, újra kívánnak önök kaszt-küönbséget fölállítani Magyarországon? Én azt hiszem, ha jól meggondolja a képviselő ur, mire vezet : maga visszaretten indítványától. Ez ismét mutatja mennyire ártalmas Magyarország viszonyait összezavarni a külföld viszonyaival, s utánozni vakon, a mit Angliában láttunk. Részemről az adóügyi bizottság szövegét pártolom. Széll Kálmán pénzügyminister : Tisztelt képviselőház! A mi azt illeti, hogy ezen törvényjavaslatból hagyassanak ki azon szakaszok, melyek a vadászati fegyverek megadóztatásáról rendelkeznek : Irányi Dániel tisztelt képviselőtársain szives volt már az átalános vitában jelezni azon indítványt, melyet most benyújtott. Én ugyanazon alkalommal bátor voltam már kifejteni azon szempontokat, melyeknél fogva módositványát el nem fogadom, és kérnem kell a tisztelt házat, hogy a vadászatra használható fegyverek megadóztatására vonatkozó rendelkezéseket tartsa fön ezután is. Meg vannak a szövegben mindazon rendelkezések, melyek nézetem szerint szükségesek arra. hogy az tűlságig ne vitessék; meg van óva minden tekintet, főleg az adónem maga kicsi, és meg vannak állapítva a kivételek. Én azt hiszem, nem lehet attól tartani, hogy ezen adó súlyos legyen, vagy azon hatást idézze elő, melytől Irányi Dániel képviselő ur tart. Én azt hiszem, hogy ha a tisztelt ház a vadászati adót be akarja hozni, — a mint kell, hogy behozza : akkor a szöveg Megtartását kérném a tisztelt háztól, már csak azon jövedelem tekintetéből is. mely attól várható, — mindenesetre nagy hézag támadna a törvényben, ha ezen szakasz kibagyatuék. és félni lehet, hogy akkor talán ez az egész törvény jövedelem tekintetéből illusorius maradna, és ezen törvény alapján nagyon kevés fogna bejönni. Nem akarván ezúttal ismétlésekbe bocsátkozni: egyszerűen arra kérem a tisztelt házat, méltóztassék ezen fejezetet megtartani. A. mi a czimer-adót illeti, bátor vagyok a tisztelt képviselő ur figyelmét fölhívni arra, és pedig a nélkül, hogy a kérdésnek bővebb vitatásába bocsátkozzam, hogy a czimer-adó egyátalában nem függ össze a szabadelvüséggel. Ha a tisztelt képviselő ur a czimer-adót mint luxus-adót kívánja behozni : arra vonatkozólag csak azt az észrevételt kívánom tenni, hogy én a mellett vagyok, hogy ott, hol indokolva van, leginkább azon morális hatásnál fogva, melylyel ezen adó-nem behozatala bír, luxus-adók hozassanak be, és épen azért a kocsikra, kocsilovakra és férfi-cselédekre vonatkozó adójavaslatokat is elfogadtam. De azt hiszem, minden luxus-adónál főtekintet az, hogy azon intézkedések, melyek az egyes adónemek keresztülvitelével járnak, számba veendők annyiban: vajon azon arányban, állanak-e azon haszonnal és jövedelemmel, 10*
