Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-360

3€0. országos ülés ápril 7. 1875. 61 a módosítván} értelmére kiterjeszkedném, bátor vagyok ismételni azon javaslatot, és kérni a tisztelt Jiázat: méltóztassék ezen §-t az adóügyi bizottsághoz visszautasítani, hogy jelentését e tárgyban minél előbb bemutathassa. (Helyeslés.) Elnök: A pánzügyminister ur már tegnap azon indítványt tette a ház előtt, hogy a 11. §. ujabb szövegezés végett az adóügyi bizottsághoz utasíttassák vissza. Ha tehát méltóztatnak beleegyezni, (Helyeslés.) ezen §. az előadó véleményével egyetértőkig ujabb szövegezés végett az adóügyi bizottsághoz vissza fog utasíttatni, a most beadott módositváuyokkal együtt. Következik a 12

;> §. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a 12. §-t.) Csiky Sándor: Tisztelt ház! Ezen §-hoz egy módositványt vagyok bátor beterjeszteni. Itt ki van mondva az, hogy azok, kik vadásznak, a közbiztonsági közegeknek, esőszöknek, a vadászati jog tulajdonosainak, haszonbérlőinek kötelesek vadászati jegyüket előmutatni. De, tisztelt ház, ha ez a §. igy marad: fölfogásom szerint igen sok viszszaélésre fog okot szolgáltatni. A vadász fölszólítható arra, hogy engedélyét mutassa föl, s ha föl nem mutatja, büntetésnek teszi ki magát; de arra nézve, hogy azok, kik ezen fölszólitásra jogosítva lesznek, mint közbiztonsági közegek, a vadászati jog tulajdonosai, esőszök, valósággal azon minőségben állanak-e, a minőben lévőknek magukat kiadják, e §-ban semmi orvoslás téve nincs. Hogy tehát ily visszaélések megakadályozhatók lehessenek, és igy a legroszabb akaratú emberek ki ne zsákmányolhassák a legbecsületesebb embereket, kik a vadászatot gyakorolni akarják. E tekintetből tehát egy indítványt van szerencsém benyújtani, mely következőleg szól. Elnök: Méltóztassanak meghallgatni a módüsitványt. Beőthy Algernon jegyző (olvassa \) A 12-ik §. második sorából ezen szavak: „valamint a pénzügyőrök" hagyassanak ki. A 7-ik sorban ezen szó után „vadásznak" tétessék „ugyanazonosságuknak a vadász előtti igazolása mellett." A többi marad. Széll Kálmán pénzügyminister: Én kérem a tisztelt házat, méltóztassanak megtartani a szakaszt ugy, a mint van. Ha meghozzuk ezen törvényt, melynek értelmében senki sem vadászhat. a nélkül, hogy birtokában lenne az engedély: gondoskodnunk kell arról is, hogy a törvény megtartassák, ki ne játszassák, a kellő ellenőrzés gyakoroltassák. Ezt akarja e szakasz megállapítani, és gondolom, oly határok közt állapítja meg, melyeket megtartani szükséges. A pénzügyőrök első sorban hi-.atvák arra, hogy az állam-jövedelmek iránt fönáiló kötelezettségek teljesítését ellenőrizzék, s nem látom át, hogy miért ne ellenőrizhetnék azt másnemű állam-jövedelmek irányában. Nem speciális destínatiojuk lesz ez ; hanem akkor, a mikor az épen kezük ügyébe esik: miért ne teljesíthetnék az ellenőrzést az által, hogy előkérjék a vadászati engedélyt. A kinek megvan az engedélye, annak semmi fáradságába sem kerül azt előmutatni ; a kinek pedig nincs meg, az lakoljon, ha a törvény rendeletének eleget nem tett. (Helyeslés a középen.) Helfy Ignácz : Engedelmet kérek, tisztelt ház, itt nem életszükségről, hanem csak mulatságról van szó; én belátom azt, hogy igenis keli némi biztosíték az iránt, hogy a pénz befolyjon, hogy az engedély meglegyen, és hogy ez ellenőriztethessék ; de ha egész rakás embernek joga van megrohanni az embert minden lépten-nyomon, és számon kérni: van-e engedélye, akkor a mulatságvalóságos unalommá válik. Tudjuk úgyis, hogy mi fog történni: az urí embert senki sem fogja megszólítani, a szegény embert pedig mindenki meg fogja állítani. Ez nem politikai, nem elvi kérdés. Én igen helyén lévőnek találom Csiky képviselőtársam módositvanyát, legyen meg az ellenőrzés; de legyenek határozottan kijelölve azon egyének, a kik erre jogosítva vannak. Én tehát azt indítványozóin, hogy utasítsuk vissza ezt a §-t is a pénzügyi bizottsághoz, és kérem a pénzügyminister urat, méltóztassék beleegyezni, hogy a pénzügyi bizottsághoz visszautasittassék. Széll Kálmán pénzügyminister : Engedelmet kérek, én abba nem egyezhetem bele a magam részéről: mert absolute nem látom be szükségét a módositványnak. Itt kétféle ellenőrzésről van a szó ; az egyik az állami, illetőleg a törvényhatósági orgánumok részéről, a másik a vadászati jog tulajdonosa, eshetőleg a haszonbérlő részéről. Nem minden ember kérhet előjegyet, csak a ki arra jogosítva van egyfelől az állami mandátum által, másfelől az által, hogy tulajdonosa vagy bérlője a vadászatnak. Ennek csak szabad előkérni a jegyet? Hisz a vadászati törvény értelmében neki minden embert meg szabad szólítania s kérdezni: bir-e engedélyivel. Hogy ugyanez megnézhesse, bir-e az, a ki vadász, jegygyei: ez csak ama jogának corollariuma. Hogy pedig ezt a pénzügyőrök is megtehessék, az természetes ; mert ha joguk van utánnanéziű, teljesittetett-e a dohány-jövedék iránti kötelezettség: nem látom át, mi sérelem van abban, •.,< nekik joguk van ellenőrizni azt, hogy a vadászok megfizették-e a vadászati dijt. A ki törvényes kötelezettségét teljesiti, az nem fél a chicanetől; a ki pedig nem teljesiti: az vesse magát alá az ellenőrzésnek. (Helyeslés a középen.)