Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-359
12 359. országos ülés apiil b. 1875. adóztatják meg, és ha más luxus-adót nem hoznak elő; sőt ha a kifuttatáson nyargaló lovakat, a melyeknek hasznát venni nem lehet, nemcsak hogy meg nem adóztatják, hanem a budgetbeu évenként százezreket költenek reá, hogy a nagy uraknak mulatságot szerezzenek: akkor a szegényeket a gazdagokkal nem mi állítjuk szembe, hanem azon aránytalanságoknak látása. A mi pedig azon észrevételeket illeti, a melyeket Irányi képviselőtársam tett a fegyverek megadóztatására nézve: azokat én részemről magamévá teszem, mivel a fegyvereknek megadóztatása csak akkor helyes, ha azok tettleg használtatnak. Az, ha valaki vadászni akar és engedélyt kap, fölösleges munka tőle megkérdezni, hogy hány fegyverrel vadász; mert csak egy fegyverrel lő, és két puskát nem süthet el egyszerre, és igy, midőn az egyiket használja, a másik nyugszik. Az pedig, hogy a fegyvereknek más a czélja. mint csupán a vadászat, különösen Magyarországban : azt kétségbe nem vonhatja senki. Ennélfogva én is azon nézetben vagyok, hogy a fegyverek megadóztatására nézve módosítás volna előterjesztendő a részleteknél; de hogy ez lehetséges legyen, arra kérném a tisztelt házat, méltóztassék már magának a czimnek megállapítását a törvényjavaslat tárgyalásának befejezéséig elhalasztani ; mert itt már ki van mondva: hogy az a légyver, a mely vadászatra használható, akár használtatik, akár nem, a megadóztatás tárgyát képezi. Ezen észrevételek után kijelentem, hogy a jelen körülmények közt ezen törvényjavaslatot ugy, a mint be van terjesztve, a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. Szederkényi Nándor s Tisztelt ház! Én nem követem Móricz képviselő urat a vitatkozás azon terén, melyre ő lépett; röviden és tárgyilagosan fogok a tárgyhoz szólni. Atalában ugy szeretik itt Magyarországon a vadászatot oda állítani, mint kiváló fényűzési czikket. Megengedem, hogy némelyekre nézve a vadászat csakugyan az; de földmivelő országban nem lehet egyátalán a vadászatot luxus-czikknek mondani, az a közgazdaság egyik kiegészítő tényezője. Az olyanra, nézve, ki vasárnaponként kimegy mulatságból vadászni, arra nézve luxus-czikk; hanem arra nézve, ki az ő földje terményét kártékony vadaktól kénytelen megőrizni, a mint méltóztatik tudni, most különösen Magyarország felvidékén megőrizni kénytelen az igen-igen elszaporodott vadkanoknak pusztításától, a mi iránt már is átalános a panasz, ugy, hogy vannak egyes vidékek, miről magam is tudok bizonyságot tenni, minő a Mátra vidéke, a hol megtörténhetik, hogy erről hivatalos jelentés is fog tétetni: annyira elszaporodtak a kártékony vadak, hogy országos intézkedésre lesz majd szükség, hogy azok szaporodásának gát vettessék; ily körülmények közt azt mondani : hogy a vadászat atalában luxus-czikk, Magyarországban csakugyan nem lehet. Mióta a vadászati törvény meghozatott, a vadászat nálunk oly luxus-czikket nem képez, mint a minő megengedem, talán az előtt volt. Most máiegyik jövedelmi forrásává lett részint a gazdáknak, részint a vadászatot bérlő magánosoknak. Ott van a vadászati törvény, a birtokok, községek bérbe adatnak, az illető bérlők jövedelmi adót fizetnek ; ezen vadászati jog után tehát nem luxus többé, hanem közgazdasági tényező, a mely hasznot is hajt mái az államnak akkor, midőn ők a bérletért megfizetik a jövedelmi adót. Itt a pénzügyminister ur figyelmét arra hivom föl, hogy vajon ezen törvényjavaslat minő hatással lesz, majd a fönálló vadászati törvény folytán keletkezett bérletviszonyokra; mert hiszen itt egész területek adattak, illetőleg vétettek bérbe, s most ezek újra vadászati adóval rovatnak meg. Itt mindenesetre zavar fog támadni, a melynek, azt hiszem, valami intézkedéssel útját kell állani, előbb vagy utóbb. A pénzügyminister ur azt hiszi, hogy ezen uj törvény az államkincstár jövedelmét szaporítani fogja. Én azt mondom, hogy a mit itt remél bevenni: azt elveszti amott a vadászati bérletek jövedelmi adójánál. Mert mindenesetre azon vadászati területek, melyekért most sok helyen igen tekintélyes összegeket fizetnek: ezentúl alacsonyabb fokra fognak leszállani, és akkor a jövedelmi adó bevételénél meg fogják érezni azt, a mit itt a pénzügyminister ur bevételként remél fölvehetni, tehát a mit a pénzügyminister ur a réven vél nyerni: el fogja veszteni a vámon. Ezeket óhajtottam fölhozni az itt hallottakra ; és atalában a törvényjavaslatra nézve. Én ezen indokoknál fogva, ha tudnám azt, hogy hazám ügyének intézésére egyéb módok nem állnak rendelkezésére, mint az, hogy minden áron, és minden eszközzel szaporítani kell az adót, arányosan és aránytalanul: akkor én is kész volnék ezen áldozatokra; de miután tudom, hogy ezen ujabb törvényjavaslatok mitsem fognak használni, s csak a terheket nagyobbítják, a nélkül, hogy biztosítva lennénk arról, hogy mennyi ideig fog ezen állapot tartani, s vajon van-e remény arra, hogy ezen uj adóemelés, mely most ugy hozatik be, mint a haza oltárára teendő áldozat, fog-e sikerrel járni'? miután én ellenkezőleg vagyok meggyőződve: ennélfogva ezen adónemet is nem azért, hogy talán bizonyos luxust nem látnék benne; de azért is, mert nem tartom teljes luxus-czikknek, mert lehet valakire luxus, mig másra fontos közgazdasági tényező: ennélfogva a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el.
