Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-359

359. országos ülta api-il 6.1SÍ3. 53 Orbán Balázs br.: Tisztelt képviselőház ! Egyátalában mint az adó minden neménél, ugy a vadászati fegyverek és vadászati jog megadóztatásánál is ráliczitálunk az absolut rendszer adójára, melyet akkor, sőt 1807-ben is elviselhetlennek tartottak és mondottak önök is. A zsarnokság behozta a fegyveradót saját biztonsága szempontjából, vagy inkább rendőri szempontból, hogy csak annak lehessen fegyvere, a kinek ő megengedi, vagy a kitől nem fél: önök a rendőrállam ezen intézkedését örökítik, és örökítik százszorosan súlyosbított minőségben; mert akkor egy fegyverpassusba bele irtak tiz fegyvert is; most minden egyes fegyverre külön illeték van kivetve, s e mellett a vadászatot oly adóval terhelik, minővel alig hiszem, hogy valahol terhelve legyen; a mi nem más, mint azt a gazdagok monopóliumává és kiváltságává tenni. Valódi középkori eljárás, mely kigúnyolja az állítólagos szabadelvüségct, valódi túlszárnyalása a Bachrendszernek. Itt is a teher és jogok közt nincs meg a viszonyosság. Itt is a teherviselést átalánossá teszszük, mert fegyveréért fizetni kell szegénynek, gazdagnak ; de a jogot megvonjuk, mert a szegény fegyverének élvezetétől a roppant vadászati dij által meg van fosztva; azért én e törvényjavaslatot mint részrehajlót, igazságtalant, átalánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. Tisza Kálmán belügyminister ; Tisztelt képviselőház! Csak igen röviden kívánok egy pár szót szólani a szőnyegen lévő tárgyhoz. (Halljuk!) Legelőször is reflectálnom kell arra, a mit a most előttem szólott képviselő urnák mondani méltóztatott, ő ugyanis összehasonlítja a vadászatról és a vadászatra használható fegyverekről szóló törvényjavaslatot a Bach-korszak alatt követett eljárással és azt mondja: hogy tulliczitáljuk a Bachrendszert, Hogy az adótétel, a fizetési tétel itt nagyobb, azt kétségbe vonni nem lehet; de nagyon szomorú dolog, ha a tisztelt képviselő ur nem látja át, — mert félni lehet, hogyha még egy képviselő sem látja át, s az ellenkezőt hirdeti: az országban talán sokan nem fogják átlátni, — hogy mi különbség van a közt, megadóztatni a fegyvert, és mi különbség van a közt, hatósági engedélytől tenni függővé azt, hogy bárminemű adó mellett is valaki fegyvert bírhasson és viselhessen. (Tetszés a középen.) A mi különben ezen kérdést illeti, Szederkényi tisztelt képviselő ur hozott föl egy tárgyilagos argumentumot, melyre én is hasonló tárgyilagossággal kívánok felelni. Azt mondotta ugyanis, hogy a fegyveradó folytán a vadászati bérletek le fognak szállani, és a mit az állam ezen adóval nyer: elveszti a vadászati bérletek leszállása folytán kevesbedő jövedelemadóban. Azt gondolom, hogy a tisztelt képviselő ur ebben téved, és pedig gondolom ezt azért: mert az én meggyőződésem legalább az, hogy ha az által, mert a vadászati fegyverre tizenkét forint adó vettetik ki, kevesbedui fog a vadászok száma, de egyúttal növekedni fog a vadászati területek értéke és az értök elérhető haszon; (Igazi Ügy van! a középről.) mert méltóztassék elhinni, hogy inig azon vadászteridetért, hol kevés a vad, nem nagy bért fizetnek: ezentúl nem lévén vadász minden ember, a ki a puskát elbírja sütni, tetemesen és sokszorosan több bért fognak fizetni az oly területért, a melyen azáltal, mert nincs oly sok puskás, a vad oly számmal lesz, hogy a vadászati terület megérdemli, hogy illendő dijt fizessenek érte. Szederkényi Nándor (közbeszó! -.) Nem vadász ott sem mindenki! Tisza Kálmán belügyminister s Engedelmet kérek, a ki bérletbe veszi: az vadászhat, ha van puska-engedélye. És ha azt tetszik hinni, hogy kevesebb ember fog ezentúl vadászni, mert nem fogja megfizetni akarni a tizenkét forint fegyveradót: akkor nem lesznek a vadászati területek annyira elaprózva, hanem lesznek illő vadászterületek; és akár tartja ezt valaki más szempontból helyesnek, akár nem: az mindenesetre factum, hogy a vadászati bér nagyobb lesz. több lesz, mint a milyen akkor, a mikor a túlságosan sok vadász miatt nincs vad a vadászati területen. (Helyeslés a középről.) Egyébiránt abban tökéletesen igazsága van a képviselő urnák, hogy ez nem egészen luxus-adó. Bizony nem az; de fájdalom, nagyon messze vagyunk attól, hogy valaki azt mondhassa Magyarországon, hogy ezt vagy azt az adót azért nem fogadom el: mert nem egészen luxus-adó. Más országok sincsenek abban a helyzetben, s mi. fájdalom, épen nem vagyunk, hogy tisztán luxus-adóból ion lehetne tartani az államot. Az tehát, hogy a fegyveradó nem tisztán luxus-adó: nem lehet indoka az el nem fogadásnak. (Helyeslés a középről.) Simonyi Ernő képviselő ur, reflectálva az itt mások által elmondottakra, azt mondja, hogy nem az egyiknek vagy a másiknak nyilatkozatai, hanem oly körülmények idézik föl a gazdagok és szegények közti, — nem tudom, —• rósz indulatot, vagy feszült viszonyt, hogy íme, nemcsak nem adóztatjuk meg a lóversenyeket, hanem évenként ezreket és ezreket adunk azért, hogy a nagy urak mulathassanak. Ha ő ezt mondván, oly emberek, kiktől nem lehet várni oly belátást, mint a minővel ő bir, elhiszik, és e miatt rósz hangulat keletkezik: akkor engedjen meg, nem a dolog, hanem az, hogy ő az igazsággal homlokegyenest ellenkezőt hirdet, fogja ezen rósz hangulatot előidézni. (Igaz! Ugy van! a középen.) Én nem tehetem azt föl, s még ha maga mondja is a képviselő ur, épen ő tőle, a ki kül-