Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-359

359- országos ülés ápril 6. 1875. 51 • Én nem most, hanem régen meg mondtam, hogy ha az ország minden jövedelmi forrásai fölhasználtatnak, kellőleg kiakuáztatnak: az ország pénzügyi bajain segíteni lehet; de ha ez nem lehet : akkor első sorban a luxus-adókat, és másod sorban a fokozatos adókat kívánom behozni. Önök, uraim! ellenkezőleg járnak el. Az adók, melyeket most behoznak, épen a legszegényebbeket sújtják legjobban és nem mi állítjuk a gazdaggal szemben a szegényt: hanem azon gyűlöletes fölosztás, hogy midőn a paloták adóját egy-két forinttal emelik, a szegény ember kunyhonyának adóját 25 — í!3 — 66%-kal emelik. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Egyébiránt megvallom, ezen észrevételeket sem tettem volna, ha Móricz Pál képviselő ur föl nem szólal ; mert egyenesen csak a szőnyegen lévő törvényjavaslathoz akarok hozzászólni, és csak arra az egy észrevételére felelek még a tisztelt képviselő urnák, hogy a fegyverek minőségéhez képest való megadóztatás valami inquisitorius eljárás volna, ha a család szentéljébe betolakodnak, hogy azokat megvizsgálják. Hisz most is mindenesetre megvizsgálják, hogy van-e valakinak és hány fegyverre, és így ha megnézik, vajon az damaszk-fegyver-e vagy más: ez az inquisitiot nem fokozza. Igenis helyén volna azt mondani, hogy ne törjön he senki a család szentélyébe és ne vizsgálja: van-e valakinek és hány fegyvere; hanem várják meg, míg az illető azt azon mulatságra használja, melyet megadóztatni kívánnak. Nekem az ellen, hogy a vadászat, mint mulatság, megadóztassák, kifogásom nincs. Részemről mindig pártoltam és pártolni fogom a fényűzési adókat, még akkor is, ha pénzügyi állapotunk egészen virágzó volna is; pártolom pedig ép azért, hogy az osztályokat egymással szembe ne állítsuk, hogy midőn az egyik a másiknak láttára többet élvez, legalább az legyen mondható, hogy az illető ezért fizet és aránylag nagyobb terhet visel, mint az, a Id nem részesül ily mulatságban. Ezen okoknál fogva ajánlom a fényűzési adó behozását. A mi a vadászatnak megadóztatását illeti, azt elfogadom. Ha ez jövedelmi szempontjából adóztatik meg: akkor azt mondom, hogy az adót nem kell oly magasra emelni, hogy az a jövedelmet csökkentse ; mert én biztosan mondhatom, — számítást itt természetesen egész positivitással a minister sem, én sem tehetek és mindenikünk csak hozzávetőleg szólhat •— hogy ha egy vadászati engedélyt 5 forinttal adóztatunk meg: az többet fog behozni a kincstárnak, mintha így 12 forinttal adóztatnánk meg. Ha az a czél, hogy csak vagyonosabb embereknek nyújtsunk mulatságokat, a szegényeknek pedig nem: akkor oda jutunk, a mit Móricz Pál képviselő ur mondott, hogy szembe állítjuk a szegényt a gazdaggal; de ha a kincstárnak akarunk jövedelmet szerezni: akkor adóztassuk meg és ne legyen az csupán csak névleges, hanem olyan, mely a legtöbb hasonló szenvedélyével birő és ezt gyakorolni akaró ember tehetségében áll; mert ha tulmagasra emeljük az adót: vagy a orvvadászok számát szaporitjuk és a kincstár jövedelmét csökkentjük, vagy megfosztjuk azokat is e mulatságtól, kik készek volnának a kincstárnak adózni; de azt oly nagymérvben tenni nem képesek. Ha a czél az, hogy biztosítsuk a vadászatot, mint mulatságot kevesek számára, akkor emeljük még nagyobbra. De ha a czél az, mint a pénzügyminister ur mondotta, hogy először jövedelem legyen : akkor a kellő határon'— azt gondolom, — tál mentünk; másodszor, hogy a vadászat előmozditása által a közgazdászati czélok éressenek el. Itt azonban helyesebb lenne a megjelölés: ha azt mondanók, hogy a vadak szaporítása, és nem a vadászat előmozditása által. Méltóztassanak megengedni, én e tekintetben ellenkező véleményben vagyok; mert azt tartom, hogy a vadak szaporodása nem közgazdászati. hanem közgazdaság elleni czél, mivel a vadak, a melyeket mi nevelünk, sokkal többet esznek meg, mint a mennyit érnek. Beőthy Algernon (kömbesaól:) Igen, de mi megeszszük a vadakat. Simonyi Ernő s Igenis megeszszük ; de sokkal kevesebbet eszünk meg, mint a mennyit ők esznek meg. (Derültség.) Azt, hogy mi közgazdászati czélt mozdítunk elő, ha a vadakat szaporítjuk : jó mentségül fölhozni, de komolyan állítani nem lehet. A mi a tisztelt pénzügyminister urnák ezen adóknál előhozott ismétlését illeti, hogy azok csekélyek : erre nézve megjegyzem, hogy igaz, hogy egyenként csekélyek; de az is bizonyos, hogy ha ezen tiz adótörvény által hat-hét millió forintnyi adóemelés czéloztatik : ez egyenként nagy nem lehet; hanem itt van az összesség és az, hogy mi, Magyarország adózói, kik jelenleg hetven és néhány milliónyi adót fizetünk, egyenes adó fejében hét millióval, vagyis 10%-al többet fizessünk : ez már nem csekély, és azt hiszem, hogy a százalék szerinti számítás itt is a leghelyesebb. A mi azon kérdést illeti, a mit Almássy tisztelt képviselőtársam fölhozott, hogy a szegény ember mulatságának megadóztatása mérsékeltessék: erre nézve épen azon czél elérése szempontjából, a melyet Móricz Pál képviselő ur kerülni kíván, azt mondom: hogy az szükséges; mert ha önök a vadászat közgazdászati szempontja által vezéreltetve, culturalis szempontból a színházi mulatságot nem