Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-359
50 ;?Stt. országos ülés ápril 6. 18?S. >jól esik nekik, hogy ha vasárnaponként szabad idejüket vadászatta] fölthetik. (Derültség.) Kérdem, szabadelvű törvény-e az, mely oly adót ró a polgárra, mely őt egyedüli élvezetétől megfosztja. Azt mondta a tisztelt pénzügyminister BT, hogy e dijt leszállítani nem lehet: mert akkor a czél, hogy 600.000 forint jöjjön be belőle, nem lesz elérvre. Oszszuk föl kategóriákra a vadászatot. Annak nemei vannak. Vannak társas vadászatok, luxus-vadászatok vörös frakkban, vadásztársaságok: rójjuk ezekre a nagyobb adót, s a legkevesebb adót vessük arra, ki egyedid puskával megy ki. Engedjünk tért és módot arra, hogy e szórakozást, ez élvezetet a gazdag és szegény ember egyformán élvezhesse. Nem fogadom el másodszor azért sem a törvényjavaslatot: mert a vadászati jog megszerzése abban oly szövevényesen van körülírva, hogy az ismét nehézséget okoz. Az alispánokra van bizva, hogy a vadász-engedélyt adják meg; de előbb tartsanak vizsgálatot, nincsen-e kivételes állapotban az illető engedélykérő. Beküldetik a kérelem, seeaturáknak van az illető kitéve. Ha vagyonunk, pénzünk van a kúriánál: szóval nem kell-e azt sürgetnünk, mert e nélkül hónapok, sőt esztendő múlva sem érünk czélt. Ennek tegyük tehát magunkat itt is ki, és miért ? Van-e erre ok ? Az a biró, az a jegyző csak azért ván-e, hogy ő a polgárok kényelmére semmit se tegyen és csak azt tegye, a mi a polgárok terhére van, tudniillik teljesítse az adóbehajtást; de abban mi a polgárok kényelmére van, abban ne fungáljon. Ezen törvény a falusi embert még azon egyszerű és csaknem egyetlen élvezetétől, a vadászattól is meg fogja fosztani. Én azért ezen törvenjavaslatot még a tárgyalás alapjául sem fogadom el. Azt méltóztatott mondani igen tisztelt pénzügyminister urnák, hogy az a puskaadó csekélység. Én azonban erre csak azt jegyzem meg, hogy ezen fogalom igen relatív. Ha nekem 4 — 500 forintos puskám van: akkor reám nézve a két forint puskaadő valóban csekélység; a mely puska azonban 2 forintért megszerezhető: azért nem lehet évenként 2 forintot fizetni. Ha tehát a puska maga 3—5 forintért megszerezhető és annak adója mégis évenként 2 forint: ezen adóra egyátalában nem lehet azt mondani, hogy az csekélység. Tessék itt is a fokozatos adót behozni! Fizessenek a polgárok a damasz. a kivert puskákért 2 forintnyi adót; és szállitassék le ugyanezen adó a 3 vagy 5 forintos puskánál 60 krajezárra: akkor elfogadom ezen adót, s akkor szívesen megszavazom ezen törvényjavaslatot, de most azt a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. Móricz Pál : Én a magam részérői azt lartom helvesnek. hosv az adótörvénvek objectivitással vitassanak meg. Nem is követhetem Madarász József képviselő urat arra a térre, a melyre lépett, midőn az adótörvények tárgyalása közben fölhozza a rendelkezési alapot. Pedig, ha megmagyarázzuk Magyarország választóinak, hogy Magyarország állami léte, hogy politikai cxélok követelik ez alap megszavazását: legyen meggyőződve a tisztelt képviselő ar, hogy nagy többsége bizonyosan megszavazná. (Tetszés a középen.) Helytelennek tartom továbbá azt, hogy már harmadik, negyedik izben hozatik itt szóba a civillista. Ha Magyarország állampolgárai azt akarják, hogy a korona ne ugy szerepeljen, mint dobzse László idejében, ha azt akarják, hogy a fejedelem azon helyzetben legyen, hogy humanisticus czélokra, a nemzeti színházra mindig egész bőkezűséggel adakozzék; (Élénk helyeslés a középen.) akkor meg fogják szavazni a civillistát. (Élénk helyeslés a középen.) Azt sem helyeselhetem, hogy előtérbe tolják a szegény embert: mert ennek az a következése, hogy szembe állíttatik a szegény a gazdaggal. (Igaz! Ügy van! a középen. Elénk ellenmondás a szélső bal oldalon.) Mindjárt megmutatom, hogy ugy van, A mit Almásy Sándor képviselő ur a vadászati törvényről és a puskák megadóztatásáról mondott: az a lehető legimpractikusabb valami. Bemenni a családok közé, elővenni a fegyvereket, classificálni a fegyvereket, s azt mondani: ez damask, tehát többet fizet, az meg más fajtájú, tehát kevesebbet fizet: ez inquisitori eljárás, a mely, a mellett, hogy több költséget okoz, mint a mennyit az adó hoz, magára a polgárok szabadságára is hátrányosabb. (Élénk tetszés a középen.) A tisztelt képviselő urak előbb nem akarták megszavazni a 20 krt, mert a szegény embert terhelné ; most meg nem akarják megszavazni a 2 frtot, mert a vagyonosabbat terheli: egy szóval semmi adót nem akarnak megszavazni. (Zajos helyeslés a középen.) Ézt az eljárást én nem követein, és ajánlom a törvényjavaslatot elfogadás végett. Almásy Sándor: Tisztelt ház! Csak szavaim helyreállítására szólalok föl. Én nem mondottam azt, hogy nem akarok adót fizetni; hanem azt mondottam, hogy az értékesebb tárgy adőztassék meg jobban, mint az olcsóbb tárgy. Simonyi Ernő: Tisztelt ház! Én egész átalánosságban kijelentem, hogy a jelen körülmények között én ezen adótörvényeknek ugy a mint azok előterjesztve vannak, egyikét sem kívánom megszavazni; nem kívánom pedig azért: mert a már úgyis túlságosan megterhelt adózó népnek terheit súlyosbítaná, a nélkül, hogy az ország bajain segítve lenne.
