Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-359
359. országos ülés ápril fi. 1875. 49 ur elé, hogy a szavazás alkalmával a kérdés föltételénél erre tekintettel méltóztassék lenni, a kérdést különválasztva méltóztassék föltenni. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Széll Kálmán pénzügyminister: Tisztelt ház! A mi a kérdés külön választását illeti, nem tartanám ezélszeriinek; sőt még azon szempontból sem, melyből az előttem szólott tisztelt képviselő ur kiindult: sem tartom szükségesnek; mert a tisztelt képviselő ur maga is elfogadja átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául ezen törvényjavaslatot ; csak azon részét nem fogadja el, mely a vadászati jogosítványnak megadóztatásáról szól: mert az a tisztelt képviselő ur szerint túlságos magas és nem fogadja el a vadászatra használt lőfegyvernek mint olyannak megadóztatásáról szóló részt. Ez iránt érvényesitheti inditványozási jogát a részieteknél, méltóztassék az iránt módositványát megtenni, azután a fölött a ház fog szavazni; átalánosságban azonban nem gondolom, hogy a kérdést e miatt ketté kelljen választani. (Ugy van\ középről.) A mi magát a kérdést illeti, ez ugyan inkább a részletekhez tartozik ; azonban én már előre azt vagyok bátor kijelenteni, hogy nem fogadhatom el sem az egyik, sem a másik indítványt. Az elsőt azért nem ; mert ha leszállittatik a díj, a mely fizetendő a vadászati jogosultságért, tudniillik a 12 forint: veszélyeztetve lenne azon czél, a mely miatt, ezen törvény alkottatik, egyfelől tudniillik, hogy jövedelmet hozzon, másfelél pedig, hogy azon nemzetgazdászati szempont is szem előtt tartassák, mely kétségtelenül a vadászatnak mint olyannak az által való előmozdításában rejlik, hogy a vadászat gyakorlására dij vettetik. Ha ezen díj kisebbre szállíttatik: e két czél veszélyeztetve volna, mert bizonyos, hogy kevesebb jönne be, és a másik czél az által előmozditíatni nem fog. A mi a puskákat illeti, az ezekre vetett adó oly csekély. {Ellenmondás a szélső bal oldalon) Igenis, bátran merem állítani, azon ellenvetések ellen is, hogy az az 1 forint valóban csekély. A ki azon helyzetben van, hogy magának vadászatra alkalmas fegyvert tartson, vagy kinek a körülményeknél fogva ilyet tartani kell: az oly körülmények közt él, hogy az 1 forint reá nézve csekély, mert hisz azoknak, a kikről a tisztelt képviselő ur szól, nincsen rá szükségök. De ha ezen adót el méltóztatnak törölni, akkor a törvény egészen illusoriussá lesz ; mert ha a vadászatra használható fegyverek átalában minden adó alól kivétetnek, ha azok minden bejelentés nélkül tarthatók és ellenőrzés nem tartható: akkor nagyon nehéz lesz a vadászati jogosultságra vetett adót Is ellenőrizni, ha csak nagy apparátust nem akarunk állítani, a mely tetemes költségbe kerülne jKÉPT. H. NAPLÓ. 18|, XVI. KÖTET. és a mindenesetre kevesebb jövedelemnek nagy részét fölemésztené. Miután tehát meg van engedve a fegyverviselés az állami, törvényhatósági, községi minden rendit és rangú oly orgánumoknak, kik arra hivatvák, — miután a czéllövészetre használt fegyver nincs megadóztatva, — miután a családi fegyverek is kivételt képeznek, — miután itt csupán a vadászatra használt fegyerekről van szó, — nem pedig revolverek és más fegyverekről — és azok is csekély adóval vannak csak megróva: én azt bátorkodom kérni, hogy ne méltóztassék ez irányban a törvényt változtatni; mert ha így változtatnék meg a törvény : akkor inkább meg se hozzuk', pedig én ezen törvényt ugy financzialis mint nemzetgazdászati szempontból szükségesnek tartom. (Helyeslés a középről.) Almásy Sándor: Tisztelt ház! Én az indokolásra vagyok bátor figyelmemet kiterjeszteni, a melyben az is mondatik, hogy nemzetgazdászati czélből szükséges a vadászati bélyegjegyek behozatala. Én azt hiszem, hogy igen téves fölfogás, hogy az által a közgazdászati vagyon fog szaporodni, hogy ez által lehet megőrizni, hogy a vadak ne pusztíttassanak; hanem ezt akkép lehet elérni, ha megváltoztatni azon törvény, a mely jelenleg létezik. Jelenleg tudniillik a járásbíróságok kezelése alatt van a vadászati törvény elleni kihágások megbüntetése, s annak meggátlása, hogy akkor, midőn a tenyészet legfőbb ideje van: szabadon ne vadászszák és pusztítsák és öljék a tenyész vadakat s igy a szaporítást ne gátolják. Ezeknek megbüntetése csak akkor könyittetik meg, ha áttétetik a közigazgatási tisztviselőkhöz, kik faluról-falura járván e kihágók ellen rögtön orvoslást hozhatnak. Mindaddig, míg a kihágások megbüntetése a jelenlegi nehezékes módon történik: hiába rójuk meg adóval a vadászfegyvereket, a visszaélések nem fognak megszűnni. Azok a csendőrök, kik az orvvadászokra fölügyelettel vannak megbízva: nem találják meg az orvvadászokat; mert ezek hajnalban és éjszaka holdvilágnál szoktak vadászni. Ez észrevételem arra hogy ha vadainkat akarjuk szaporitni: ne a járásbirókra, hanem a megyei tisztviselőkre bízzuk az e, tekintett)eni fölügyeletet. A mi a jövedelem forrást illeti, abba, hogy vadász-engedélyek adassanak ki, magam is beleegyezném ; de ugy, mint előterjesztetett, még sem fogadom el a törvényjavaslatot tárgyalás alapjául. Nem pedig azért, mert 12 forintot adó oly túlságos sok, hogy az által a polgárok legnagyobb része ez egyedüli élvezetétől megfosztatik. Sokan vannak f kiknek adójuk nem megy 12 forintra, mégis 7
