Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-359

359. országos ülés nprü 6. 1875. 47 elvetek, miképen minden oly törvényjavaslatnak, mely adófölemelést tartalmazott; elitre szavaztam. Azonban megengedi mégis a tisztelt ház, hogy pár nevezetesebb elveket magában foglaló fölszólalásokra megjegyzéseket tegyek. Egyik kifejezés tisztelt elvtársam és képviselőtársam Mocsáry Lajos beszédében foglaltatik; ő ugyanis fölhívta a házat, hogy a társadalmi rend érdekében és annak követelményei szerint is vegye figyelembe azt, hogy ne emelje az adókat a legszegényebb polgárokra nézve; mert azt monda, akárminő tisztelettel viseltessék is a nép a társadalom iránt: mégis a szegényebbek soraiban lehetetlen bizonyos kovászt föl nem ismerni, mely a vagyonosabbak iránt bizonyos ellenszenvvel viseltetik. Én szerencsésebb helyzetben vagyok e tekintetben véleményemmel azon legszegényebb polgárokra nézve is, a kiket ismerek, tekintve azon vidékeket és azon polgárokat, a kikkel ismerős vagyok. Részemről nem tapasztaltam még csak a kovász létét sem: de tapasztaltam, hogy azt követelték, hogy igazságosan mérjenek ugy a szegénynek, mint a gazdagnak; és ha van ezen elégületlenségnek bizonyos kovász része: akkor lehetetlenség, hogy meg ne legyen, mikor azt tapasztalja, hogy például a legszegényebb polgárnak 5 — 6 katonaköteles gyermeke van és elköveteli a haza mind az ötöt-hatot és nem marad neki kenyérkeresője sem; holott másfelől azt tapasztalja, — meglehet, hogy a hibás rendszernél fogva — hogy a vagyonosabbaknál 1—2 — 3 — 4 is kimenekül a kötelezettség alól. (Igaz! a szélső bal oldalon.) Ezeknél fogva igen jogos, méltó és igazságos azon elégületlenség, mely a polgároknál létezik. Tehát mint minden kötelezettségre nézve, ugy itt is tökéletesen igaza van Mocsáry tisztelt képviselőtársamnak, midőn fölhívja a tisztelt ház figyelmét, hogy a legcsekélyebbeknél is ügyeljen a ház az igazságra. A pénzügyminister azt monda, hogy hiszen itt ugyszólva, inkább adómérséklés van, mint adóemelés. (Fölkiáltások : Nem azt mondta.') Méltóztassék visszaemlékezni, azt méltóztatott mondani: adómérséklés inkább, mint emelés; én részemről e szavakat hallottam. Széll Kálmán pénzügyminister i Én azt nem mondtam; hanem a kereseti adót illetőleg a kisiparosokra nézve emiitettem, de nem erre nézve. Madarász József: Engedelmet kérek, akkor a minister ur nem ezen tárgyra szorította véleményét; és igy majd csak később fog kitűnni: vajon mennyiben áll a pénzügyminister ur ezen állítása, ettől tehát most elnézek. Azonban azt állítom, hogy az e tárgyban fölállított irányzata a pénzügyminister urnák igazságtalan volt; mert könnyű azt mondani a pénzügyminister urnák, hogy mi az az 5 krajezár egy negyed évre, vagy 20 krajezár egy évre. De már Helfy képviselőtársam meg mondotta, hogy fizetéseknél és pénzeknél a számokat kell latolgatni és azt nem tagadhatja a pénzügyminister ur, hogy itt egy harmadnyi adófölemelés van egy lakosztálynál, mely eddig 60 krt fizetett, most 80 krt fizet, (Fölkiáltások a szélső bal oldalon: Hát még a több lakosztálynál)) ne menjünk tovább, maradjunk most csak az egy lakosztálynál, én csali a legcsekélyebbet az egy lakosztályt veszem föl. Önmaga is bevallotta a pénzügyminister ur, hogy a 6 és 7 lakosztályuaknál egy forinttal emelkedik az adójuk: tehát a vagyonosabbaknál emelkedik V

urészszel, a szegényebbeknél pedig 1

/

3-addal. Hol van itt I az igazság? Ez ellen szól Mocsáry képviselőtársam indítványa, és azért pártolom azt. Ahhoz, a mit Helfy barátom a közteher viselés elvére nézve megjegyzett: bátor vagyok még hozzátenni, hogy nincs senki közülünk, legalább én nem vagyok az, ki ne kívánna a haza polgárainak közteherviselése kötelességében az egyenlő részesülést; de azt állítom, hogy egyetlenegy államnak sem lehet joga és visszaélés nélkül egy párt sem nevezheti magát szabadelvűnek, ha közterheket ró azon polgárra, a kinek nem adja meg, vagy kitől elveszi a jogegyenlőséget. Ha önök közterheket rónak ki, nem emelnek, hanem csak közterheket rónak a polgárokra: akkor igazságtalanságot követnek el a szabadelvüség szempontjából, (Helyeslés a szélső bal oldalon.) ha továbbá is azon polgároktól elvonják a jogot, mellyel már bírnak; és még inkább bűnt követnek el: a midőn elveszik azt azoktól a kik birták. Most önök nem arra törekszenek, hogy megtakarításokat eszközöljenek: mert hiszen az önök ministerelnökének rendelkezési alapja kétszázezer frtot tesz, tehát meg lehetett, volna itt takarítani azon 200.000 forintot, mellyel az egyik a házosztályadó emeltetni kívántatik. Ott van a másik tétel, melylyel a fejedelem évi diját egy millióval emelték; (Igazi a szélső baloldalon.) emelték már az országnak nyomorult helyzetében. Önök a fejedelem hozzájárulásával, ha kitárták volna a fejedelem előtt a haza sorsát: javíthattak volna ez állapoton is. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) De önök nem iparkodnak megtakarítani valamit, hanem a népre nj adót rónak ki. Ha önök a szabadelvüség szempontjából kötelességüknek ismerik ezt megszavazni: nekünk kötelességünk, ennek ellene szavazni, mert önök nem akarnak takarékosak lenni, s azért a szándékolt adóemelés ellen teljes erőnkkel küzdünk. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső bal oldalon.)