Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-359
46 359. or§zágos ülés ápril 6. 1875. hívnom, tudniillik a második osztály harmadik fokozatában két forint 60 krajezár van, holott három forint 60 krajczárnak kell lennie. Egyébiránt ezen szakaszt annál inkább ajánlom a tisztelt ház figyelmébe, mert a házbéradóra nézve elfogadtatott a fölemelés, s így méltányos, hogy a házosztályadót is emeljük oly mértékben, mely terhesnek nem nevezhető. Ezen fölemeléssel az illető házak különben is kedvezőbb helyzetben lesznek, mint a házbéradó alá tartozó házak. Ennélfogva ajánlom e szakaszt a tisztelt háznak elfogadás végett. (Helyeslés a középen.) Helfy Ignácz: Tisztelt ház! Már az átalános vita alkalmával voltam bátor kijelenteni, hogy én a jelenlegi viszonyok között lelkiismeretesen nem nyugodkatnám meg semmiféle adóemelésbe s nem szavazhatnám meg azt főképen azon okból: mert nem látom czélját; s másodszor azért: mert a jelenlegi országos viszonyok között valóban csapás az ország népének terhét emelni még akkor, midőn jelen terheit is csak uzsora után birja födözni. De ha átalánosságban hozzájárulnék is ezen törvényjavaslathoz: akkor sem fogadhatnám el ezen 5. §-t, mert ez 5. §. sokféle tekintetben a lehető legigazságtalanabb intézkedést tartalmazza magában. Azt mondja a tisztelt pénzügyminister, hogy ne méltóztassék százalékokat venni; hanem csak magát az összeget, mely magában nagyon csekély. Megvallom, hogy mindenekelőtt meglepő egy pénzügyminister részéről, hogy mintegy meg akarja akadályozni azt, hogy a valóságos számtani alap szerint számittassék itt valami. Természetes pedig, hogy ha valaminek értékét, horderejét számokban akarjuk kifejezni: erre a leghelyesebb, sőt egyedüli ut a °/ 0 való számítás. Ha azon adózó, ki adóját kénytelen fizetni, nem is számítaná ki a perczenteket: bizonyára a hitelező eszébe juttatja neki a százalékot, és pedig méreg drága perczentekkel. Méltóztassék fölvenni, hogy a szegény parasztember, mint számos példát lehet olvasni a lapokban, 1 frtot vesz föl és fizet azért hetenként 10—15, sőt 20 krajezárt; igy tehát aztán az illető akaratlanul is fölszámítja magának a 10 krajezárnyi többletet, mennyi perczentjébe kerül. De igazságtalannak és különösen Magyarországban igen helytelen intézkedésnek találom a szóban lévő intézkedést nemcsak egészségügyi, de még erkölcsi szempontból is. Tudni fogja mindenki, a ki csak rövid ideig élt is külföldön, hogy alig van ország Európában, hol kevesebb lakhelyen annyi ember szorulna össze, mint Magyarországban. Én ezt nem láttam külföldön sehol, még a legszegényebb családoknál sem, hogy 4— 5 — 6 ember mindkét nemből lakjék egy szobiban, mint láthatni itt olykor 20 — 30-at. (Közbeszólás a balközépről: Hát Londonban!) Londonban is csak a koldusok laknak igy és a legelhagyatottabb negyedben. Ha a törvényhozás erre is ki akarja terjeszteni figyelmét: mindenesetre azon kellene inkább lenni, hogy lehetővé tétessék a legszegényebb polgároknak is, hogy tisztességesen, egészségesen és az erkölcsiségnek megfelelőleg lakhassanak; nem pedig oda kényszeríteni őket adó utján, hogy minél inkább összeszoruljanak. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Lehetetlen ez alkalommal egy tárgyra nem retlectálnom. A tisztelt pénzügyminister ur, mint rendesen, mikor oly kedvezőtlen dolgot akarnak e házban keresztülvinni, egy theoriába kapaszkodott bele, s e theoria e perezben: a közteherviselés szent elve. Először is Mocsáry nem akarta ezen szent elvet megsérteni; mert ő csak azt akarta, hogy ez elv igazságosabban vitessék keresztül; de igen helyeseli mondta tisztelt barátom, hogy épen azon osztályt akarják önök ezen teherrel sújtani, melyet az előtt néhány hóval legszebb polgárjogától fosztották meg. Akkoriban, mikor azt tették: másként ált a theoria s annak mestere Kerkapoly képviselő ur volt. Mikor ugyanis önök be akarták hozni a választási törvénybe az adófizetés föltételét, a tisztelt képviselő ur egy uj theoriát állított föl, és meg lett alapítva az ő iskolája. Föl kell állítani két kathegoriát — ez volt az uj theoria — egyik sorban áll a kötelesség, másik sorban a jog és be kell rendezni összes államháztartásunkat ugy, hogy mindenik kötelességnek feleljen meg egy-egy jog és megfordítva, minden jognak egy-egy kötelesség. Ezzel capacitáltak és ezt hangoztatták hü tanítványai egymásután és ennek segítségével vitték keresztül amaz intézkedést. Én alkalmazni akarom ezt j a theoriát: minden kötelességnek feleljen meg egy' e gy j°g és minden jognak egy-egy kötelesség ; önök megfosztották a két lakosztályu házzal bíró polgárokat a választási jogtól, a miből természetesen az következik, hogy le kell róluk venni még azon adót is, melyet eddig fizettek. (Élénk helyeslés a szélső bal felől.) Azonban, most már ezzel a theoriával szemben egy uj theoriát állítanak föl: a közteherviselés elvének szentségét. Mondom nem akarok e tárgyban. hosszasan szólani, minthogy átalában minden adóemelésnek ellene vagyok; ezúttal csak kiemeltem ezen néhány pontot, a melynél fogva ezen §-t a lehető legigaztalanabbnak tartom és pártolom Mocsáry barátom módosítását. (Helyeslés a szélső bal felől.) Madarász József: Tisztelt ház! Nem 1 igen veszek szívesen részt azon törvényjavaslatok f részletes tárgyalásában, melyeket átalánosságban is
