Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-359

359. országos ülés ápril 6, IMS, 45 heít azon arányban: mint a mennyiben azoknak jótéteményeiben részesül, és annyiban, a mennyiben vagyoni factorai megengedik; mert az állam czéljára szükséges és költségbe kerülő eszközöknek élvezetében 6 is épen ugy részesül, sőt talán még jobban, mint aránylag a nagy vagyonnal biró ember, adóját véve alapul. Éo tehát a közteherviselés szent princípiumának alapján nem mehetnék azon térre, a melyen a tisztelt képviselőtársam áll, hogy tudniillik ezeket ki kellene venni az adó alól azért: mert kis házaikból nagy jövedelmet nem húzhatnak, és hogy ne járuljanak az állami kiadások födözéséhez; mert ezeknek is kell járulniok, habár kisebb mértékben. Különben, miután én ezen 20 —40 krajczárnyi emelést nagy teheremelésnek nem tartom, én ajánlom a tisztelt háznak ezen §-t elfogadásra. (Helyeslés.) Szederkényi Nándor : Tisztelt ház! Az előttem szólott tisztelt pénzügyminister ur épen ugy érvelt: mintha Mocsáry tisztelt képviselőtársam azt vitatta volna, hogy az országban bizonyos osztályok kivételt képezzenek. Nem ezt, hanem azt vitatta: hogy az adónak kivetésénél és meghatározásánál mindenkinek tehetsége igénybe vétessék, és az adó helyesebb arányban vettessék Id; ez alapon támadta meg tisztelt képviselőtársam ezen törvényjavaslatot : igen alaposan kimutatván, hogy nem hogy az ezen §-bau foglalt terheket arányosítaná, hanem, míg a legszegényebbekre rótt adót aránytalanul fölemeli, minél magasabb fokozatra megy, annál inkább elveszti az arányt, s körülbelől oda megy az egész intézkedés, mint azon ismert teherhordó állatról szóló mese. Azon állat gazdája, kit folytonosan azzal támadnak, hogy állatát mily aránytalanul megterheli, utoljára is ugy rakta meg az állatot, hogy végre maga is ráült az állatra. Ilyenforma ez a §. is. Igaz, a pénzügyminister ur azzal áll elő, mi az a 20 krajczár? De az a 20 krajczárnyi megadóztatás azon szegény emberre nézve, kinek házában talán csak egy szobácskája vau, melyben meghúzza magát, mert, mint előttem szóló Mocsáry képviselő ur kifejezte, nem maradhat künn, mint a vadállat, szabad levegőn: arra nézve az a 20 krajczár is teher. Természetes, annak, kinek sok van, mi az a 20 krajczár? de kinek semmije sincs, annak annyi, mint másnak 100.000 forint. De a második fokozatnál már nem is 20 krajczár; hanem egy forint a fölemelés, s itt már nem lehet azt mondani, hogy 20 krajczár, mert bizony már egy forint. Azt mondja a pénzügyminister ur, hogy az a 20 krajczár nem oly terhes adóemelés, hogy ezen kis lakosztálylyal biró azt könnyen meg ne fizethetné. Hiszen ezek az egyéb javaslatok szerint életbelépteteudő uj adóterhek viselésében, mint például a cselédadö, a bélyegadó nem vesznek részt. j Engedelmet kérek, a bélyegadőban az vesz részt, a ki pörben all, kinek jogügyletre van szüksége, s abban ép ugy nem vesz részt a legnagyobb i birtokos, ha nincs pöre, mint a legszegényebb egyén. Ily okoskodás rögtön elveszti alapját, mihelyt azt az ember kellőleg mérlegeli, s valóságra állítja. Azt állította a pénzügyminister ur, hogy Mocsáry kéjjviselő ur is elismerte az eddigi házadó törvény szerint gyakorlatban lévő adófizetés aránytalanságát, s kimondotta határozottan. hogy tehát ezt helyesebbnek és arányosabbnak ismeri cl. Ellenkezőleg, épen azt vitatta ő. hogy ezen törvényjavaslat megtartja az aránytalanságot, hanem egyes részleteknél az adó fölemelését czélozza, a nélkül, hogy az aránytalanságot, a mi ellen átalános a panasz, s a mit a törvényhozásnak csakugyan már ki kellett volna egyenlitenie, megszüntette volna. Részletenként mutatta ki, hogy mig a kisebbeknél 20 krajczártól egész egy forintig való emelkedés tűnik föl; a nagyobb tóteleknél, a hol 24 — 30 forintról van szó: az emelkedés egy, vagy két forint. Ezt csak nem lehet helyes aránynak mondani, ezt az arányt pedig ugy fölállítani, hogy a teher mindig a leggyöngébb vállaira essék: ez, azt hiszem, nem helyes nemzetgazdászati politika, s a törvényhozás részéről nem mutat kellő tekintetet arra. hogy kidönösen az ország azon néposztályai iránt legyen figyelemmel, mely különben is kézi keresményévé szerzi meg mindennapi élelmét. A tisztelt pénzügyminister ur háromszor is ismételte: mi az az öt, vagy tiz krajczár? Az egyszeri arabs is ugy tett, ki tevéjére mindig egy szalmaszálat rakott, mondván : mi az az egy szál. mig utoljára a sok egy szálból egy rakás lett, s a teve összeroskadt. Ennélfogva én pártolóin azon indítványt, melyet Mocsáry tisztelt barátom nyújtott be; mert az igazságos, és annak elfogadását méltán várhatja az ország szegény népe a képviselőháztól különösen akkor, a midőn enUtvj volt annak fejében, hogy im, itt adódat akarjuk fölemelni, azzal jutalmazzunk meg, hogy egyrészről megfosztunk választói jogodtól is. {Igás! a szélső hal oldalon.) 8 ha már megfosztották Önök választói jogaiktól, legalábbne rakjanak ujabb terheket vállaira: mert akkor jogos lesz a panasz a képviselőház ez intézkedése ellen, és a nép nem fogja megköszönni ez intézkedést, melynél fogva jogaitól megfosztják, a és terhekben csak gyarapítják. Ez nem helyes intézkedés politikai s nemzetgazdászati szempontból sem, és még emberiségi szempontból is oly intézkedés, melyet mindnyájunknak el kell ítélnünk. Mindezeknél fogva én Mocsáry tisztelt barátom indítványát fogadom el, ajánlva azt a képviselőház figyelmébe. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Dániel Ernő előadó: Mindenekelőtt egy nyomdahibára kell a tisztelt ház figyelmét föl-