Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-359

44 359. országos tilea ápríl 6. 1875. tás is igen nagy igazságtalanságot szüntet meg. Mert kétségtelen, hogy a kis községek nem állhatnak méltányosan ugyanazon cathegoriában, mint a rendezett tanácsú városok, a melyek ma már minden irányban a vagyonosabbak közé tartoznak; azonkívül az osztályzatok megállapítása a lakrészeket illetőleg most sokkal helyesebben történik. Eddig a lakrészek száma a szerint, a mint az több vagy kevesebb volt: soroztatott osztályba, és mig például a IV- ik osztálynál négy vagy öt lakrész volt, már a VI. vagy VII. osztály 15 — 18 lakrészt foglalt magában, tehát itt már nagyobb volt a latitude. Ezentúl pedig az ugrások már nem olyan nagyok, mert minden két lakrész után jő a magasab cathegoriai házosztályadó. Az uj javaslat szerint teliét igazságosabb az adó minden irányban, mint az eddigi törvény szerint. Ma ezen ugrás szelídül és a különbség nem olyan nagy már az egyes osztályok adójára nézve, mint az a törvényben eddig megállapítva volt. Igaz, hogy ebben adóemelés is van; de engedelmet kérek: nem találok ebben oly nagy adóemelést, hogy azt lehetne mondani, mit Mocsáry Lajos tisztelt képviselő nr állítani szíveskedett, hogy ez tudniillik valami nagyon elviselhetlen és túlterhelő adóemelés volna. Igaz, hogy ez adóemelés a Vl-ik osztályig inkább az alsóbb osztályokat fogja érni, és a felsőbb osztályokat kevésbé; de ez azért történik, mert az alsóbb osztályok adótétele épen a több lakrészszel biró és magasabb cathegoriába osztott lakrészekhez képest aránytalanul csekély. Méltóztassék tehát azt fölvenni, hogy eddig volt 60 krajczár egy ház után, egy forint 60 krajczár két lakosztály után, 10 lakrész után eddig is 24 forint volt. Ez igen nagy ugrás, ez igen nagy aránytatalanság; itt ezt fölemelni nem lehetett, már csak a házadóval való parificationál fogva sem ; de mert a nélkül is ez túlterhéltetés volna, ámbár ezen emelés fölmegy a 10 lakrészszel biró házakig, s ennélfogva bizonyos arány hozatott be a fokozatos emelkedésre nézve. De nem áll oly nagy mérvben az emelés a két lakrészszel biró házakra nézve sem, a melyek fizettek eddig egy forint 60 krajczárt, s ma pedig fognak fizetni egy forint 80 krajczárt. Percentre véve föl, igaz, hogy nagy az emelés; de méltóztassék fölvenni, hogy az, a ki ezután évenként 80 krajczárt fog fizetni: minden 1

/± esztendőben fog fizetni öt krajczárral többet, mint eddig. Már engedelmet kérek, ezt valami túlterhelésnek nem lehet tekinteni; mert maga azon 60 krajczár is, — hasonlítva adóviszonyainkhoz, — nem áll arányban a többi adótétellel; mert azon 60 krajezáron túl alacsony, akár a napszámos kereseti adóját, akár az iparos kereseti adóját vegyük föl. Igaz, a mit a tisztelt képviselő ur mond, hogy ezen adónak egyr esze a kisbirtokosokat sújtja ; de azért nem lehet azt mondani, hogy csak ezeket sújtja; mert ha csak ezeket emiitjük: a tőkekamatadó, kereseti adó sok ágazata, a vadászati adó, a béradó, a cselédtartási adó mind nem a kisebb embereket fogja sújtani, hanem a nagyobbakat is. Itt arról van szó, hogy az egyik esetben öt krajczárral fizettessék több l

/± évenként, a másik esetben pedig fizessenek 10 krajczárral többet b/4 évenként. Ezt pedig — hasonlítva többi adóviszonyainkhoz, —• nagy adóemelésnek mondani nem lehet. Ne méltóztassék a percentet, hanem az emelkedés összegét venni. A százalék mindig attól függ, hogy minek °/

0-a, és hogy miből számíttatik ki. Akkor, mikor tényleg csak 5 —10 krajezárnak fizetéséről van szó negyedévenként: nem lehet nagy adóemelésről beszélni. A napszámosra és a kisiparosra nézve pedig a kereseti adótörvény értelmében, — hisz majd ez is tüzetes tárgyalás alá fog kerülni, — ez nem nagy adóemelés ; sőt a kisiparosokat illetőleg azon szövegezés szerint, a melyben az adóügyi bizottság a kereseti adóról szóló törvényjavaslatot előterjesztette, nincs mindenütt lényeges adóemelés javaslatba hozva; hanem talán inkább némi adómérséklés, és ugy hiszem, hogy Mocsáry Lajos tisztelt képviselő ur, a ki ezen kérdéssel tüzetesen foglalkozott: nekem erre nézve igazat fog adni. Nem lehet tehát azt az ellenvetést ezen törvényjavaslat ellen tenni, melyet a tisztelt képviselő ur fölhozni szíveskedett, hogy tudniillik a jövedelem — ugy az átalánosnál, mint a direct adó tárgyát képező szokásos jövedelemnél a legkisebb jövedelmet kihagyják. Az igaz; de azt sem lehet kétségbevormi, hogy semmiféle országban és semmiféle adórendszer alapján sem szokták a ház- és földadónak legkisebb részeit az adózás alól kivenni. Ha a legkisebb földparczella után meg kell fizetni : akkor a legkisebb ház után is meg kell fizetni az adót. És ha erre a terrénumra megyünk: végre is azon iparos, a kinek egy vagy két lakrészből álló háza van, sokkal jobban van situálva azon napszámosnál, a kinek nincsen háza, és a kinek családjával együtt valahol mégis csak laknia kell, és a ki fizeti a maga kereseti és jövedelmi adóját. Hiszen jó volna az, ha azon helyzetben volna a magyar állam szomorú pénzügyi viszonyai közt, és ha azon helyzetben volnának átalában az államok : hogy ily exemptiokat tehetnének, hogy bizonyos mértékig ily jótéteményeket adhatnának; de azt én még sem fogadhatnám el, és pedig azon elvnek alapján, a melyre tisztelt barátom, ha nem is ezúttal, hanem más alkalommal hivatkozott, és a melyre én vele együtt hivatkozom: a közteherviselés elvének alajrj án. Bármi kisvagyonu ember is, habár kereseti tőkéje kézi munkájában rejlik, viselje az állam ter-