Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-381
381. országos ű niány iránt táplálandó bizalom vagy bizalmatlanság fölött Ítéletet. De vajon a tisztelt kormány érdekében áll-e, hogy mi a pénzügyminister ur fölhívásának megfeleljünk? Én részemről nagyon is hajlandó volnék aláírni azt, mit a tisztelt pénzügyminister ur mondott, hogy annyi, a mennyi minden komoly honpolgárra nézve elégséges, hogy magával az iránt tisztába jöhessen : vajon ezen kormány a helyzet magaslatán állva, megérdemli-e a bizalmat vagy sem ? A kormány részéről más történt; és azért azon kérdésekben, a melyeket b. Sennyey Pál tisztelt képviselő ur a tegnapi napon a kormányhoz intézett: néma kormánynak egy ujabb megtáinadtatását látom, nem a kormány helyzetének nehezítését; hanem inkább látom nyújtását egy utolsó alkalomnak arra nézve, hogy a kormány minket fölmetsen annak szüksége alól, hogy kimondjuk azon ítéletet, melyet az eddig tapasztalt eljárás nyomán a bizalom kérdése fölött kimondani kénytelenek volnánk. Ha tisztán az ellenzék vezérének párttactikája szempontjából akarnám megítélni báró Sennyey képviselő ur fölszólalását: kénytelen volnék azt sajnálni; mert egy már készen lévő, egy már elemeiben mintegy előttünk álló verdict kimondásának akasztotta meg útját az által, hogy még ujabb főtételtől, melylyel szemben a kormány magát kedvezőbb helyzetben teheti: tette függővé a bizalom vagy bizalmatlanság kimondását. Én ezen a kormányhoz intézett kérdésekben nem az akadékoskodásnak, nem az elíenzékeskedésnek; hanem a kormány iránt legnagyobb méltányosságnak és útjainak egyengetésére intézett törekvésnek nyomait ismerem föl. (Derültség.) Ezen kérdésekre a tisztelt pénzügyminister ur tegnap annyit válaszolt, hogy azokra a kormány nem fog válaszolni. Tette ezt meglehetősen ingerült hangon, mint valaki, a ki egy méltatlan követeléssel áll szemben. Én, tisztelt ház! nem értem azon ingerültséget, mely a tisztelt kormány és pártja részéről mind a parlamentben, mind a parlamenten kívül és a hírlapokban is mutatkozik, valahányszor a kormány által követendő politika iránt kérdések tétetnek. Tehát nem elég erős a kormánypárt, hogy ínég akkor is, ha ezen kérdések a támadás jellegét viselik magukon: azokat egykedvűen viselhetné el? Látom, hogy . a kormánypárt nagyon erős: tehát nem a kormánypárt magában vett gyengeségében ; hanem inkább abban vélem föltalálni azon ingerültség okát, melyet e kérdések előidéznek, hogy valósággal ezen kérdések, illetőleg az azokra várt válasz képezik a kormánynak és pártjának gyenge oldalát, Achilles sarkát. Erre nézve a tisztelt kormánynak most nyílik alkalma nyilatkozni, hogy ez nem így van. Ha nyílt, kifogástalan, szabatos válasz által niegezáfolja: én kész leszek meghajolni, és mindent, a mit erre vonatkozólag mondtam, visszavonni. és május 4. 1875. 387 De a tisztelt pénzügyminister urnák elvi kifogásai is vannak az ellen, hogy azon kérdésekre, vagy azokhoz hasonlókra, a minőket báró Sennyey Pál képviselő ur előadott, válaszoljon. Az egyik kifogása az, a mit a szoros értelemben vett pénzügyi tárgyakra nézve mondott, hogy tudniülik ezeknek megoldása tractatnsoktól, szerződésektől, egyezkedési eljárásoktól tételeztetik föl, melyeknek lefolyása megnehezittetnék, melyeknek természete nem teszi lehetővé azt, hogy azok minden részleteire, hogy az eljárások módozataira nézve most a nyilvánosság előtt fölvilágositás adassék. Elfogadom, tisztelt ház! elfogadom azt, hogy vannak oly tárgyak is, és különösen lehetnek oly tárgyak, melyek egyezkedési eljárás által oldhatók csak meg; oly tárgyak, hogy azokról mindent, a követendő eljárás minden módozatát előre megmondani nem lehet; és itt, ha valahol áll az, hogy valamint mindent mondani nem helyes; semmit mondani szintén helytelen; és épen azért, inert a követendő eljárásnak dctailjait, vagy azoknak legalább nagy részét titokban kell tartani: annál szükségesebb, hogy azon pontokra nézve, melyeknek nem szabad, hogy kétely tárgyát képezzék, hogy ha a nemzet megnyugvással akar a kormány működésére tekinteni, épen a diseretio követelményeivel szemben a legnagyobb nyíltsággal adassék fölvilágositás. Az egyének politikai tapintata és eszelve meg fogja találni a helyes utat, meg fogja tudni választani azon momentumokat, melyeket földeríteni lehet, és melyekre nézve a fölvilágositásokat el kell odázni. (Helyeslés a szélső jobb felől.) Továbbra azt mondotta a tisztelt pénzügyminister ur: mit használnak a kérdésekre adandó válaszok; az ily átalános válaszokban, frázisokban mindig van egy bizonyos kétértelműség: Pál magyarázhatja ugy, Péter amúgy ; szóval, mondhat az ember valamit; de tulaj donképen nem mond semmit, mert mindenki azt találhatja föl abban, a mit óhajt. Én megengedem, hogy lehet ezen kérdésekre ily módon is válaszolni, és hogy az ily módon adott válaszban nem lenne köszönet: azt sem tagadom; de tagadom, hogy politikai irányzatra nézve ne lehessen oly nyilatkozatokat is adni, melyeknek más értelme is legyen, mint az, melyet a nyilatkozó belőlök kiolvastatni akar; tagadom különösen azon, a könnyebbités legvégsőbb, legszélsőbb határáig elment formulázás után, melyet báró Sennyey Pál az egyes kérdéseknek adott, melyekre nézve a válasz jóformán csak igenből vagy nemből állhat. Ha a tisztelt pénzügyminister ur például arra nézve nyilatkozik, hogy akarja-e vagy nem akarja-e a képviselők számának leszállítását és a mandátumnak öt évre kiterjesztését : válasz igen, vagy nem lehet. (Közbeszólások a középről: Nem!) 49*
