Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-381

o8Ö 381. országos ülés május 4. 1875. A jobboldalról talán igen lesz a válasz. (Derültség.) Különben, hogy a válasz minő lesz : arra most nincs észrevételem; csak arról akarok most beszélni, hogy azon válasz igen vagy nem lehet; olyan lehet, melyből kétértelműség nem eredhet, és igy, ha rendre megyünk azon kérdéseken: mindenikére lehet oly választ adni, mely minden kétértelműséget kizár, mely még a rósz akarat által sem csavarható el. De van még egy ellenvetés. Nem tudom, nem emlékszem: vajon a tisztelt pénzügyminister ur fölhozta-e tegnapi beszédében, de alkalmasint fölhozta, mert az érvek, melyekkel az eszmék nem adásának ügyét védelmezni lehet, nem oly számosak, hogy föl ne tenném a pénzügyminister úrról, hogy azokat tegnapi beszédében kimerítette: van tehát még egy észrevétel, melyet sok oldalról hallottam hangsulyoztatni, s ez az, hogy a kormány iránti bizalomnak nem elégséges alapja az, hogy a kormány hangzatos szavakban, vagy teljes tartalommal biró szavakban is megjelölje az irányt, melyet követni fog; a bizalomhoz kettő kell. A bizalomnak teljes alapja csak az lehet: először, hogy tudjuk, hogy a kormány helyes irányt fog követni; és másodszor, hogy a kormány annak kivitelére ember is lesz a gáton. Teljesen megengedem ezt, és megengedem azt is, hogy a bizalmi kérdés ezen második elemére nézve, tudniillik a kormány tagjainak a helyes irány keresztülvitelére való képességére nézve csakugyan idő kell, hogy a fölött méltó Ítéletet mondani tudjunk; megengedem azt is, hogy e tekintetben a nemzet és annak képviselői nemcsak följogosítva, de bizonyos nehéz körülmények közt erkölcsileg kötelezve is vannak arra, hogy a kormánynak e második bizalmi elemet mintegy előlegezzék. De hogy az üzleti világból vett hasonlattal éljek, mely, véleményem szerint, e tárgyat lehetőleg illustrálja: azon nyilatkozat, melyet a kormány az általa követendő irányra nézve ad. az mintegy hypothekáját képezi azon bizalomnak, mely előlegeztetik a kormánynak a keresztülvitelre való személyes képesség iránt. A bizalom ezen második elemére az elébe nyújtott hypothéka alapján nemileg számot tarthat a kormány; de azt követelni a törvényhozástól, az egész országtól, hogy ez előleg mellett még magát azon hypothekát is előlegezze, melyre az előleg adandó: ez oly üzleti propositio, metyre, ugy hiszem, józan, előrelátó üzleti ember sohasem álland reá. (Helyeslés a szélső jobb oldal felől.) Ezek után, tisztelt ház ! sietek végezni már-már kissé tán hosszura nyúlt előadásomat. (Halljuk! HalljuM) A kormánytól a hypothekát kérjük, az előleget: ha a hypothéka meglesz, teljes készséggel föl fogják ajánlani; de ha a nemzet ezen alap nélkül adja meg a kormánynak a bizalmi előleget: akkor, megvallom, az már nem egészséges bizalom, az tán már nem is bizalmi mámor; hanem valósá! gos bizalmi mánia, mint például a pyromania, vagy más ehhez hasonló mánia. (Derültség.) És ebben, tisztelt ház! nem lesz köszönet. Én legalább sokkal magasabb fogalommal vagyok a tisztelt kormány tagjainak a szó nemes értelmében vett ambitiojáról, sem hogy föltehetném azt, hogy megelégednék oly helyzettel, melyben ők és tevékenységök nem a nemzet gyógyulásának egyik tényezőjét, hanem a nemzet beteg állapotának egyik symptomáját képeznék ; és ily állapot mellőzésére, melynek mellőzése épen ugy az ők, mint az ország érdekében áll: nyújtja nekik azon kérdések foglalatja a legjobb és tán utolsó alkalmat a választások előtt, melyeket báró Sennyey Pál képviselő ur tegnap fölhozott. Nagyon lesújtó és lehangoló volna az, ha a tisztelt pénzügyministernek azon nyilatkozatát, mely szerint az ő tegnapi beszéde e tekintetben a kormány utolsó szava lenne: mi a kormány végleges nyilatkozatának akarnók elfogadni; és habár, ugy hiszem, még korai az idő arra, hogy már most czáfolja az egyik minister azt, a mit a másik mondott meg, és akarom hinni és azon reményben akarok élni, hogy a jelen esetben a pénzügyminister urnák tán a rögtönzés hevében kiejtett azon szavát a kormány a maga egészében nem fogja a magáénak vallani; reménylein, hogy a kormány nem fogja aláírni azt, hogy e válasz a kormány utolsó szava. De ha magáévá tenné a kormány ezen nyilatkozatot, ha ez a kormánynak valóban utolsó szava lenne : akkor csak egy megjegyzésem van erre nézve: az utolsó szó után még fönmarad lehetősége a legutolsó szónak, sőt azután még egy legeslegutolsó szónak; de a mi ezután következik, a mi ennél is utolsóbb : ez már nem lehet más, mint a bucsu-szó. {Helyeslés jobb felől.) Különben akármint fogja is föl a kormány az egész helyzetet, bármint alakítsa is a maga részéről a situatiot: a mi részünkről nem volt ez az utolsó szó, melyet ily irányban a tisztelt kormányhoz intéztünk, akár restelje, akár nem a tisztelt kormány. E fölhívást a nyílt és szabatos nyilatkozásra hallani fogja a mi részünkről még ötször, hatszor, számtalanszor, mindaddig, mig a fölhívásnak meg nem felelt; vagy mindaddig, mig az országgyűlés föloszolván, oda léphetünk választóink elé, mondván : kértünk nem annyira a mi számunkra, mint inkább a ti számotokra a kormánytól több világosságot, de ez megtagadtatott. {Élénk helyeslés a szélső jobboldalon.) És ezért, tisztelt ház! nem vélem jobban bezárhatni szavaimat, mint idézvén báró Sennyey Pál azon végszavait, melyekkel tegnapi beszédét befejezte, s mely végszavak a mi pártunk ceterum censeoját fogják képezni: kell hogy a kormány a választások előtt a politikai irány főbb kérdéseire