Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-381

386 381. országos ülés május 4. 1875. mak folytán, a mely kifejezés majdnem diplomatikussá vált az utóbbi időben: buktak meg. És miután tulaj dónk épen minden kormány, mely az előbbit fölváltotta, lényegileg az előbbitől nem különbözött: a bizodalomnak az uj kormánynak részére való megszavazása, a mint ezt más helyütt egy tekintélyes államférfiú mondotta, nem komoly politikai tény, hanem a ceremóniának, az udvariasságnak és az előzékenységnek egy neme, melyet bárki, a nélkül, hogy magát nagy mértékben compromittálná, vagy engagirozná, megtehet. Én azt hiszem, hogy a kormány és pártjának egyes tagjai, ha saját körükben bizalmasan beszélgetnek : nem is csinálnak maguknak illisiot ezen nyilatkozatnak oly értelme iránt, melyet most voltam bátor jelezni. Ily fölfogás mellett könnyen megszavaztathat magának határtalan bizalmat, végnélküli bizodalmat, egy szóval a bizalom minden nemét a végtelen bizodalomig, mely tulaj donképen nem annyira végtelen: mint inkább féktelen bizodalomnak volna mondható. (Derültség.) Ennyit, tisztelt ház, a kormánjmak azon tevékenységéről és működéséről, melyet a párt alakítása körül kifejtett és miután jóformán saját kezdeményezéséből eredő tevékenysége, — a mint ezt neki az idő rövidségénél és a kezdet nehézségeinél fogva rósz néven nem is lehet venni, — ebben kimerült : mondhatni, hogy a mit a párt alakítására nézve kifejtett tevékenységére nézve előadtam. körülbelől magában foglalja azt, a mit a kormány eddigi tetteiből és kezdeményező tevékenységének első stádiumából annak politikai iránya és ezélja szerint tanulságul magunknak levonhatunk. Iparkodni fogok, tisztelt ház, ily tanulságot magamnak levonni, és ezt a tisztelt háznak röviden előadni. (EalljnJcl) Látjuk azt, hogy a kormány a pártját nem egy bizonyos eszmének előtérbe állítása és az a körüli csoportosulás által; hanem inkább az eszmék előtérbe állításának mintegy lázas kerülése által, egy valóságos, — hogy ugy nevezzem, — ideophobiával létesítette. (Derültség.) Hisz élénk emlékezetünkben van — a tisztelt ház engedelmével mellesleg megemlítem -— bogy egy innen nem távoleső megyében, szóval Pestmegyében, ép a jelenlegi kormány-pártnak azon árnyalata, melynek leginkább lehetne az eddigi előzmények folytán bizalommal a kormány-pártba belépnie, a pestmegyei balközép utolsó ülésében azon nagyon természetes óhajtással lépett elő, hogy bizonyos programm-pontok, bizonyos közös eszmék, melyek az uj párt alapját képezzék: fölállittassanak és megbeszéltessenek. Erre azonban a pestmegyei volt balközép a journalistika terén, épen azon laptól, melyről mondatik, hogy a tisztelt beiügyminister ur intentioiba leginkább van beavatva, nem mintha azon lap függetlenségét bármi módon kétségbe akarnám vonni, értem csak a beavatottságot a lapszerkesztő és a tisztelt beiügyminister ur közt rég fönálló szoros összeköttetés folytán, — mondom — ezen laptól a pestmegyei volt balközép egy komoly megrovást kapott azon indiscret eljárásáért, hogy mielőtt uj pártba: lép, programm-pontokat és eszméket keres. Micsoda fölfogás, micsoda követelés eszméket kívánni, mielőtt az uj pártba belép ? (Derültség a szélső jobb és szélső hal, oldalon.) Ezzel meg akarja akadáhyozni a pártok egyesülésének és kibékülésének nagy művét. És a legmagasabb elégedetlenség ezen kifejezése után csakugyan azt tapasztaltuk, hogy a pestmegyei volt balközép lemondott az indiscret követelésről, (Derültség.) és azon jámborsággal, mely az ország többi megyéiben létező eddigi pártokat jellemezte: átment sans phrase az uj kormány-párt kebelébe. (Ugyjvan ! a szélső jobb és szélső bal oldalon) Ezt a példát csak illustratiójául hoztam föl annak, hogy csakugyan kézzelfogható tény az, miszerint a kormány nem hogy a párt-alakitást egy eszme körül megkísértette volna; hanem az eszmék előtérbe helyezését a párt-alakulás valóságos akadályául tekintette. Ennek folytán kénytelenek vagyunk magunktól azt kérdezni : vajon mi volt azon nagy ezé], mely ezen párt-alakitásnál a tisztelt kormány szemei előtt lebegett ? vajon mi végből alakította a tisztelt kormány ezen nagy pártot? vajon, actioképes-e egy párt, mely ily módon létesíttetett? Hogy nem actioképes: az kézzelfogható dolog; mert az actio egy közös czélnak közös erőveli elérésére való következetes törekvésből áll; egy ily actiora pedig az első föltétel az, hogy a közös czél meg legyen határozva. Ha tehát nem az actio czéljából, hanem bizonyos politikai czélok megvalósítása végett alakította meg a kormány-pártját: akkor a pártnak alakitása volt az önczél, a párt a pártért alakíttatott és ezen eljárás, tisztelt ház, ha mi azt egy pár szóval, a magyar politikai életben járatos szóval akarjuk jelezni: ez sem pénzügyi politika, sem közigazgatási politika, sem átalában bármi néven nevezendő politika, hanem egyszerűen korteskedés. (Tetszés a szélső jobb és szélső bal oldalon. Mozgás a középen.) Ezzel a magyar ember által leginkább megérthető szóval teljes őszintességgel és nyíltsággal iparkodtam jellemezni azon tanúságot, vagyis inkább azon fővonást, melyet én legalább a tisztelt kormánynak eddigi tevékenységében akartam fölfödözni. E szerinti nyilatkozat a parlament előtt nem lévén, a kormány initiáló tevékenységének az a jellege, hogy pártját a párt miatt mint önczéljáért és nem ismeretes politikai czélok elérése végett alakította. Visszatérek most a pénzügy mi nister úrtól nyert utasításra, és fölvetem azon kérdést, hogy az eddigi tapasztaltak nyomán alakítsuk magunknak a kor-