Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-381
384 381. országos ülés május 4. 1875. rendszer változtatását kell megkezdeni, midőn a kormány azt mondja, hogy a központtól a közigazgatásig annak egyes részleteit rendezni akarja, hogy öszhangzatot akar behozni, hogy egyöntetüleg működjenek az orgánumok, és az által ugy anyagilag, mint szellemileg inkább számot vessünk erőinkkel : — akkor nem lehet azt mondani, hogy a kormány megindul, a nélkül, hogy a rendszert akarná változtatni, megindul a nélkül, hogy tudná róla valaki, mit akar; bár arról nem tartom szükségesnek nyilatkozni, hogy a kormányzat minden egyes ágazatára nézve miként akarja ezeket initiálni. Ez iránt követeléseket támasztani joggal és méltányosan nem is lehet." Ezek volnának tehát a tisztelt kormány saját interpretatiója szerint azon fölvilágositások, melyek az általa követendő irányra nézve eddig programmnyilatkozataiban foglaltatnak. Tisztelt ház! Én kénytelen vagyok ezekre nézve ismételni azokat, miket tegnap Sennyey Pál báró tüzetesen a pénzügyi előterjesztésekre nézve mondott. A mik ezekben foglaltatnak, nem valamely iránynak, valamely politikai czélnak, illetőleg valamely politikai vezérelvnek kijelölését tartalmazzák; hanem ezek oly desideratumok, oly óhajok kifejtései, melyeket lehetetlen, hogy bármely kormány ne tápláljon. Vagy képzeli-e a tisztelt pénzügyminister ur, vagy bárki e házban, hogy alakulhat Magyarországon egy kormány, mely azt. mondaná, hogy a jelen budgetben már el van érve a takarékosság egész mértéke, s hogy annál tovább nem is akar menni? Képzeli-e bárki e házban, hogy lehetne Magyarországon kormány, mely azt mondja : hogy nem akarja a központtól fogva le a községig a közigazgatás minden egyes részletét oly szervezetté alkotni, hogy egyöntetüleg működjék, s ez által anyagilag és szellemileg inkább számot vethessünk erőinkkel? Vagy létezik-e Magyarországon még bárki, ki elhinné, hogy alakulhat kormány, mely azt mondaná: hogy a jelen rendszeren változtatni nem akar; vagy hogy nem a rendszer-változtatásban találja a nehézségekből való kibontakozás kulcsát ? Ezek is mind oly nyilatkozatok, melyek nem eharaeterisálják ezen, vagy bármely más kormány politikáját, hanem a melyek csak közös óhajtásai közös kiindulási pontjai lehetnek e ház kebeléből alakult bármely kormánynak. (Élénk helyeslés.) E szerint kénytelenek vagyunk azon fölvilágositásokat, melyeket a kormány nekünk eddigi eljárásából mintegy kivonhatókat jelez s oda állit; másutt keresni; kénytelenek vagyunk elfordulni azoktól, miket a kormány nyilt parlamentben czéljainak kijelölése végett elmondott és kénytelenek vagyunk fürkészni, hogy azon initiáló tevékenységben, melyet a kormány a viszonyok javítására már eddig kifejtett, hogy annak jellemében, eljárási módozataiban rejlik-e valami: mi azon nagy kérdőjelt, mely előtt az egész orzság áll, ránk nézve érthetővé, s nem kétértelmüleg, de határozottan fölismerhetővé tegye. Vonjuk vizsgálat alá mi magunk: miben központosul a kormány eddigi törekvése, mi az, mit működésének első stádiumában magának föladatul kitűzött, és a mit elért? S e tekintetben, tisztelt ház, a lehető legnagyobb méltányossággal kell eljárnunk, kell hogy elismerjük, hogy a tisztelt kormány mint parlamentalis kormány, melynek tehát egy erős pártra, egy többségben lévő pártra kellett támaszkodni a lehető legviszásabb helyzetet örökölte. A kormány kineveztetett, nem tudjuk a régi pártoknak fölbomlása, vagy összeolvadása folytán-e ? egy szóval, a kormány kineveztetett, mielőtt meg volt azon párt, melyre támaszkodhatott volna; első föladata volt tehát a kormánynak, — mi mindig igen kivételes és aggasztó helyzet, — hogy még csak megállapítsa azon pártot, melynek működésére támaszkodhassék; de azért — mondom — a jelen kormányt felelőssé nem lehet tenni, hogy ilyen helyzetet talált elő. De mit tett a tiszteít]kormány, hogy ezen helyzetből egészségesebb helyzetbe átmenjen ? Mit tett arra nézve, hogy magának azon pártot, mely nélkül kormányozni nem lehet, megalakítsa? Tisztelt ház! Nem akarok én a fölött, hogy mi egy párt? elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni; azonban találok egy régi római írónál tudniillik Cicerónak a „De Piespublica" czimü művében egy tételre, melyben egy pár szóval nagyon szépen kifejezi azt, hogy mi képezi egy pártnak jellegét. Többek között ezt mondja: „Idem de respublica sentire" azaz: a közügyekről hasonló értelemben lenni, a közügyekről azonos eszméket táplálni. E szerint tehát a prius, a minek mindenesetre meg kell lenni, mielőtt valamely párt megalakul: a politikai elveknek egy oly összessége, melyre nézve helyreállhat az, mi a pártnak valóságos momentumát és lényegét képezi, tudniillik többeknek találkozása ugyanazon eszmékben. Ha már most keresem, hogy melyik volt azon eszme, melyet a tisztelt kormány előtérbe állított, hogy a párt körülötte csoportosulhasson, hogy oly szövetséget alkothasson, mely ne tisztán csak hatalmi coalitio, hanem valóságos politikai párt legyen: kénytelen vagyok bevallani, hogy azt nem vagyok képes föltalálni. Vagy talán a fusio eszméje volt az? Tisztelt ház ! A pártok fusioja magában véve nem eszme; az csak tény, mely a maga jogosultságát, a maga ezéíszerüségét a maga üdvös voltát, épen azon eszmében keresi, melynek keresztülvitelére létesült.
