Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-380

380 380. országos ülés májas 8, 1815. között: ez hallatlan, (Fölkiáltások: Két óra van! Halljuk! Halljuk!) A pénzügyminister ur előáll most, és a nélkül, hogy, mint eddig szokásban volt, a födözet iránt külön beterjesztést tett volna, és a nélkül, hogy megmondaná, hogy a jövő évi januárban fizetésképes lesz-e az állam avagy nem ; mondom a nélkül, hogy ezt mondaná: azt mondja, hogy hatalmazzuk őt föl, hogy a kölesönből meglévő pénzkészletet elkölthesse. (Fölkiáltások: Két óra van!) Elnök: Bocsánatot kérek, ez az óra hibásan jár. (Halljuk!) Simonyi Ernő: Tisztelt ház! Az ily nagy fölhatalmazások még akkor is, ha egy kormánynak kétségtelen érdemei vannak, ha egy kormány jogosítva van az országtól bizalmat kívánhatni, ha Mvatkozhatik oly tettekre, melyek ezen bizalmat indokolják: még akkor is ezen fölhatalmazások túlságosak. Mert ezen fölhatalmazások a dolgok kényszerűsége által nincsenek indokolva. Rendkívüli fölhatalmazást, nézetem szerint, a minister csak akkor kérhet, mikor a körülmények olyanok, melyek nem engedik azt, hogy ezen kérdések a törvényhozás által tárgyaltassanak előbb, mint sem az alkudozások a minister által befejeztetnek. De ilyeknek tekinteni például a közlekedési minister meghatalmazását, vagy az igazságügyministernek meghatalmazását nem lehet. Az igazságügyministernek, nézetem szerint, kötelessége lett volna azon törvényszékeknek lajstromát előterjeszteni, melyeket megszüntetni kivan, azt itt indokolni, és a képviselőház annak alapján megszavazhatta volna azt, a mit jónak látott volna. A közlekedési ministernek, nézetem szerint, kötelessége minden egyes esetben fölszámítani azt, mivel van indokolva a követelés, és a képviselőháznak, nézetem szerint, kötelessége volna minden egyes esetben bizottságot kiküldeni, mely megvizsgálja ezen okok természetét, melyek ezen túlköltséget okozták, és csak ily bizottságnak véleményes jelentése alapján lehet aztán egyes concret esetekben az indemnytást megszavazni; (Helyeslés a szélső bal oldalon.) de nem a ministernek fölhatalmazást adni, hogy az ő kénye kedve szerint alkudozhassék és intézkedhessek. Ez parlamentalis forma szerint lehetetlen. Még több megjegyzésem van, tisztelt ház, hoszszabbra fog még terjedni előadásom. (Halljuk!) Most csak a tisztelt pénzügyminister urnák szavait akarom fölolvasni a márczius 8-ikán tartott ülésből, mely szavakra az imént hi\ átkoztam, későbbre tartván föl azok idézését. (Olvassa:) .Széll Kálmán pénzügyminister kijelenti, hogy a kivánt fölvilágosítást meg fogja adni a födözet tárgyalása alkalmával, egyelőre kijelenti, hogy a 19 millióra leolvadt hiányt ez évben ,'minthogy a jelen helyzetben más födözetet nem tart lehetségesnek, a folyó pénzkészletből szándékozik lődözni." Széll Kálmán péiizíigyminister i Tessék szavaimat szószerint fölolvasni. Simonyi Ernő: Nem ellenzéki lapból olvastam föl, a „Pesti Napló "-bői olvastam. Széll Kálmán pénzügyminister i Nem azt mondtam! Szószerint tessék idézni szavaimat ! Simonyi Ernő: Mondom tehát, tisztelt ház, hogy én azon nagy fölhatalmazást, melyet a kormány a törvényhozástól követel, sem látom igazolva a ministerium részéről, de nem látom igazolva a képviselőház részéről sem. A törvényhozásnak nem lehet, nem szabad ily nagymérvű fölhatalmazást megadni mindegy en bloc, láttatlanul, a nélkül, hogy tudná, miről van szó. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) A tisztelt háznak többsége, ha visszatekint a 8 évi kormányzatra, láthatja, hogy mire vezetett az, hogy a kormányt mintegy vakbizalommal támogatta. Azon kormányférfiakról sem hiszem én, sem pedig, nézetem szerint, senki itt e házban nem hiszi, hogy szándékában, törekvésében hiány lett volna. Én meg vagyok győződve mindegyikökről, hogy sem hazafiságukban, sem egyéb nemes kellékekben hiány náluk nem volt; hanem egy hamis utou, egy hamis rendszer alapján indultak meg. Mi megengedjük azt, hogy ők a legjobb törekvéseknek lettek áldozatai, és nem mondjuk, hogy azon alapon, melyen ők haladtak : nem lettek volna képesek jobban kormányozni. Képesek lettek volna ; de legalább nem jutott volna az ország oly rohamosan, oly gyorsan tönkre. Tisztelt ház! (Halljuk \) Az előbbi kormányoknak sem jó szándékában, sem törekvésökben nem kétkedtem. De a mint akkor kétkedtem, hogy azon rendszer szerint, melyen megindult, képes legyen jót eszközölni: ugy kétkedem most is, hogy ezen kormány képes legyen az elébe kitűzött föladatot megoldani, vagyis az ország pénzügyeinek rendezését véghez vinni, ha a rendszernek gyökeres megváltoztatására nem állanak rá. Én a rendszernek gyökeres megváltoztatása alatt nem a közigazgatásban, nem az igazságszolgáltatásban eszközölt rendszerváltoztatást értem; hanem értem a közösügyes rendszernek megváltoztatását, a mely alkotmányunknak jelenleg alapját képezi. Megmondottam akkor, midőn ezen kormány először megalakult, hogy nem szándékom oly politikát követni, a mely nehézségeket gördítene a kormány útjába. Ez az én politikám sohasem volt. Én kész voltam mindent elkövetni, hogy elősegítsem azt, hogy a kormány azon változásokra nézve, a mik itt történtek, a népnek sanctióját kérje ki. Azt hiszem, hogy a kormánynak és a háznak nem lehet föladata