Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-380

380. országos ülés május 3. 1875, 381 saját feloszlatását késleltetni. Arra, hogy önök nagykiterjedésű organicus codexet alkossanak; arra, hogy óriási meghatalmazásokat kérjenek; arra, hogy a födözetet megszavaztassák pénzügyi programra nélkül: önök sem jogosítva, sem képesítve nincsenek. Mi nem mondottuk azt önöknek, a mit önök mondottak a középpártoak, hogy miután elhagyták előbbi zászlójukat: tegyék le mandátumokat; hanem mi azt kívántuk, hogy miután itt van úgyis az országgyűlésnek a vége, igyekezzenek velünk együtt minél előbb kieszközölni azt, hogy a nemzet a történt dolgok fölött ítéletet hozhasson. Addig, uraim, míg önök a nemzet ítéletén keresztül nem estek: nem képesek organicus codexeket alkotni; mert nem tudják: vajon a nemzet elfogadja-e az önök politikáját vagy sem. (Igaz! a szélsőbal felől.) Én tehát, tisztelt ház, azt hiszem, hogy ha mi nem gördítünk nehézségeket, a kormánynak arra nézve, hogy azon kérdések , melyek a kormány továbbfolytatására szükségesek, minél előbb elintéztessenek : mi a legloyalisabban járunk el. A kormány kötelességét akkor teljesiti, ha minél előbb megszavaztatja a törvényhozás által azon intézkedéseket, a melyek a kormányzás továbbvitelére szükségesek, a házat mihamarább föloszlatja és újra választását eszközli; mert az, hogy egy kormány, melynek fölhatalmazása a nemzettől tulaj donkép nincs, uj organikus alkotásokba bocsátkozzék: ez nem helyes eljárás; erre önök jogosítva nincsenek, ez a helyzettel való visszaélés volna. Megvárom a tisztelt kormánytól, hogy ily intézkedésektől álljon el, hogy ily fölhatalmazásokat a háztól ne kérjen, és ne tegye ki a házat átalában, és különösen a többséget annak, a minek már ismételve kitéve volt, hogy mikor a dolgok roszra fordultak, akkor azon ministerek, kiknek tetteit támogatta, kiknek előterjesztéseit megszavazta, előálltak és azt mondták: nem csupán mi vagyunk bűnösek, hanem a ház, mely azokat megszavazta. Igazuk volt a ministereknek, hogy e szemrehányást tették; de ez keserű, ha a törvényhozást igazságosan és méltányosan illetheti, s azt hiszem, hogy a tett tapasztalás után a tisztelt ház nem fogja magát többé annak kitenni, hogy vakbizalommal történt megszavazások által ismét oly szemrehányást, és jogos szemrehányást vonjon magára; mert ha ezt tenné: nem csupán magának okozná azon keserűséget; de le fogná rontani magában a nemzetben a parlamentalismus iránti hitet; (Helyeslés a szélső hal oldalon.) mert tévedni, hibázni lehet, de midőn a hibáknak keserű eredményei előttünk állanak, midőn nyolcz év hibáinak és tévedéseinek eredményei miatt szenved az egész ország, midőn maga nemzeti lételünk van koczkáztatva: akkor újra ily hibákba esni, újra a kormány előterjesztéseit megszavazni a nélkül, hogy azok indokolva lennének: azt, uraim, egy törvényhozás kétszer tenni nem fogja soha; ezt, uraim, hiszem és reménylem, hogy a magyar törvényhozás nem fogja tenni. Én részemről kötelességemnek tartom ellenezni az ily alkotások keresztülvitelét minden erővel, minden tehetségemet oda fordítom, hogy ezek törvénynyé ne váljanak, és ismételve kijelentem, a mint egyrészt minden tőlem telhető módon siettetni kívánom azt. hogy az országgyűlés minél előbb befejeztessék a végből, hogy az ország ítéletet mondjon a történtek fölött: másrészt kinyilatkoztatom azt, hogy bármely oly intézkedés és előterjesztés történjék, melyek a kormányzatnak továbbvitelére okvetlenül nem szükségesek: azokat minden erőmmel, tehetségemmel akadályozni fogom, a kormány útjába minden lehető nehézséget gördíteni fogok, a melyeket a törvény és a házszabályok megengednek. (Mozgás.) Mert azt hiszem, első kötelesség a kormánynak most befejezni az ülésszakot, és az országnak tért és alkalmat nyújtani, hogy az uj válasz tások alkalmával a történtek fölött Ítéletet mondjon. Miután az idő úgyis előrehaladt, nem fogok többet szólni, minden további indokolás nélkül benyújtom indítványomat. Wächter Frigyes jegyző {olvassa:) Indítvány. Tekintve, hogy az 1875-ik évi költségvetésről szóló törvényjavaslat födözeti része a törvényhozás által még nem is tárgyaltatott, s igy még sem is szavaztatott. Tekintve, hogy a törvényjavaslat 4. §-ban a pénzügyminister fölhatalmazást kér, miszerint az 1874: XIV. törvényczikk alapján fölvett 76 V

2 millió forintnyi kölcsönből még meglévő készleteket a költségvetésben mutatkozó 2P/2 millió forintnyi hiány födözésére fordíthassa; míg másrészt semminemű előterjesztést vagy kimutatást nem tesz az iránt, hogy a jövő években okvetlenül fölmerülendő hiányok mi módon és mi alapból lesznek íödözendők, és az államháztartásunkban megzavart egyensúly helyreállítása mi módon lesz kezdeményezhető s eszközölhető. Tekintve, hogy Magyarország pénzügyei oly állapotba jutottak máris, hogy a rendszeres hiányoknak egyedül adófölemelések és uj kölcsönök fölvétele által való födözése az ország biztonságát, sőt magát állami lételét is kétségessé tenné. Mondja ki a ház határozatilag, hogy: az 1875-ik évi államköltségvetésről szóló törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadja addig, mig a pénzügyminister a megzavart egyensúly mi módom" helyreállítására vonatkozólag kielégítő fölvilágosítást és rendszeres kimutatást nem ad. Kelt Budapesten, május 3-án 1875. Beadják: Simonyi Ernő, Almásy Sándor, Helfy Ignácz, Patay István, Kállay Ákos, Lázár Ádám,