Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-380

i 350, orsíágoa ülé§ május 3. 1873. 379 Uraim! Hisz mindnyájan tudjuk, hogy mi történt azon kiegyezés ás kormányzat következtében, a mely 1867-től mostanáig követtetett. Mi és önök, kik a balközépen ültek, velünk együtt mindig azt mondták: t. i. azt mondjátok, hogy „a nemzet vagyonosodása, anyagi fölvirágzását várjátok e törvényektől, de ezen törvények alapján a nemzet fölvirágzása, vagyonosodása lehetetlen." Azt mondjuk mi most is, hogy ezen rendszer ala])ján Magyarország pénzviszonyainak, államháztartásának rendezése lehetetlen. Bennünket nyolcz év tapasztalásai igazolnak s igazol bennünket önöknek nyolcz éven keresztül tanúsított támogatása is. Igazolnak pedig mindenesetre a tények. És akkor ne méltóztassék azt várni tőlünk, hogy mi oly kormány irányában, mely ily politikát követ: bizalommal viseltessünk. Igen természetes, hogy oly kormány irányában, mely ily utón indul el: bizalommal nem lehetünk, Nem törekvésüket, nem jó szándékukat gyanúsítjuk mi, s én megengedem, hogy a mhnster urak közül bármelyik a legjobb hazafiúi szándékkal van, hogy az ország bajain segítsen. De azt állítjuk, hogy a legjobb szándék és a legbuzgóbh törekvés mellett is nem lesznek képesek javitást eszközölni az ország pénzügyi állapotában azon rendszer mellett, melyen megindultak. S ennélfogva nem egyezhetem meg azon nézetben sem, melyet báró Sennyey Pál az imént előterjesztett, midőn azt mondja, hogy pénzügyi programmot csak a közigazgatási reform után lehet előterjeszteni. A közigazgatás reformja javítani fog pénzügyi helyzetünkön : mert hiszen minden helytelenül kiadott forint megtakarítása javit a pénzügyi helyzeten. De azon stádiumban, a melyben a mi pénzügyeink vannak: azokat semminemű közigazgatási reform által orvosolni nem fogják. Orvosolni azokat egyedül csak a közösügyes-alap revisioja, annak megváltoztatása, még pedig lényeges megváltoztatása mellett lehet. Különben, tisztelt ház! ha azt mondom, hogy én a jelen kormány iránt bizalommal nem viseltetem : ezzel semmi ujat nem mondok. Ezt a tisztelt kormány tudja. Hanem a nélkül, hogy párt-szempontból indulnék ki, nézzük, mi az, mi ezen kormányt följogosítaná arra, hogy a nemzet bármely pártárnyalatának bizalmát követelhesse? Mit tett a kormány, mióta létrejött? vagy mit helyezett kilátásba, hogy tenni fog? Minden eddigi programmja oly átalánosságban van tartva, hogy tulajdonkép, mint az imént volt szerencsém kifejezni, az irányt, melyen haladni akar: sohasem jelöli ki; mindig elmellőzi. Igaz, hogy csak két hónapja, mióta kormányon van, s igy sokat nem tehetett; de kezdeményezni már lehetett volna valamit. Ellenben, ha azt nézem, a mit tettek, én a jelen kormányt a nagy fölhatalmazások és a korlátlan bizalom kormányának nevezem. Önök, uraim! azon rövid idő óta, mióta kormányon vannak, oly példátlan fölhatalmazásokat kértek a háztól, hogy az ember valóban megdöbben, ha elgondolja, hová fog ez kilyukadni. Először is megszavaztatták^ törvény által, hogy az igazságügyminister korlátlan hatalommal ruháztassák föl az ország minden birája fölött. Elmozdíthatja, nyugdíjazhatja és áthelyezheti őket tetszése szerint. 43 törvényszéket tetszése és választása szerint eltörölhet. Uraim! ez oly hatalom, melyet békés, rendes időben semminemii parlament egy kormánynak sem adott még ; a képviselőház pedig ezt megszavazta. Önök, uraim ! a kereskedelem érdekében egy codexet, egy organikus codexet talán három napi tárgyalás után megszavaztak ; de ezen eodexnek életbeléptetését a kereskedelmi ministernek önkényétől függesztették föl. 0 fogja azt életbeléptetni, mikor azt jónak fogja találni. Ez ismét nagy fölhatalmazás. Vagy volt szükség azon kereskedelmi codexre; vagy nem volt szükség? Ha volt rá szükség: azonnal életbe kellett volna léptetni; ha pedig nem volt rá szükség : fölösleges volt azt három nap alatt keresztülhajtani, főleg ha az ily keresztülhajtás a mi hitelünket sem politikailag, sem pénzügyileg nem emeli a külföld előtt, Azután előáll a közlekedési minister ur és kér a háztól 90 és egynéhány milliónyi hitelt körülbelől 110 vagy 120 milliónyi hitelre. Azt mondja, hatalmazzuk föl arra, hogy ő azon társulatokkal, melyek ezen sommákat követelik, szabadon alkudozhassak, és azokkal jogérvényesen végezhessen. Kérem, ez hallatlan valami oly kérdésekben, melyek e házban véglegesen el voltak már intézve, és melyekre nézve a ház elhatározta azt, hogy ezen meg ezen vasút tekintetében jótállást vállal ennyi költségre nézve ; most utólagosan azt mondják, hogy az nem volt elegendő, tehát kárpótlás kell. Uraim! Ha nem volt elegendő, az mindenesetre valakinek a hibája volt. Első kötelessége lett volna tehát a tisztelt háznak kitudni, hogy kinek hibája folytán nem volt az elegendő, és csak akkor, ha kitűnt volna, hogy kinek hibája miatt nem volt elegendő, és vajon oly eljárást követett-e valamely egyén vagy társulat, vagy egyátalában valaki, hogy az állam kénytelen a jótállást elvállalni: csak akkor volna kénytelen az ország intézkedni arról, hogy ezen költség födözve legyen; de még akkor is föntartva magának a törvényhozás azt, hogy felelősségre vonja azokat, kiknek hibájából ezen költség származott. De fölhatalmazni a kormányt, hogy jogérvényesen alkudozzék, hogy milliókról intézkedjék, és pedig ilyen zilált pénzügyi viszonyok 48*