Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-380

378 3S0. országos ülés május 3. 1875. Én részemről azt hiszem, hogy a magyar nemzet nem kívánja azt, hogy szomszédjain nyerészkedjék; megelégszik azzal, és csak azt kívánja, de követeli is. hogy szomszédjai se kívánjanak rajta nyerészkedni. Tisztelt ház! Sajnálom, hogy most már talán — a mint pénzügyminister ur a minap mondta — hatodszor vagyok kénytelen ismételni azokat, a miket előbb is mondtam, de kiki ugy adja, a hogy bírja, én azt beszélem mindig, a mit tudok. Én megvallom, hogy talán fölfogásomnak hibája, hogy még eddig nem tudtam látni azon programmot, a melyre nézve egyéb szükség és kellék nem is kívántatik , mint a hogy Várady képviselőtársam mondta, hogy valaki nyissa ki a szemét. Én elismerem gyarlóságomat; hanem méltóztassanak megengedni, hogy ezen gyarlóságomból kifolyólag a programmot nem látva: azt még egyszer kérjem. A minister urnák beszédét összefoglalva, élénken emlékeztet az engem egy más beszédre, tudniillik midőn Angliában a hires irlandi agitátor: O'Connel ellen a korona ügyésze tartotta vádbeszédét. Az ügyész vádbeszédében, mely három napig tartott, beszédének elején azt mondta, az esküdtekhez szólván: hogy ha önök esküdt urak türelemmel fognak végig hallgatni: beszédem végén rá fogok mutatni azon sötét bűnökre, melyeket ezen ember elkövetett. Három napig tartó beszéde végén meg azt mondta, hogy ha önök visszaemlékeznek a beszédem elején elősorolt bünlajstromra : akkor be fogják látni a bűnt, mely ezt az embert terheli. így van a tisztelt pénzügyminister ur is. Mikor először intéztem hozzá kérdést a födözetre nézve, azt mondta, hogy a födözetről majd az adótörvények megszavazása után fog szólni: mert ezek képezik a födözetnek egy részét. Széll Kálmán péezügyminlsier s Nem áll! Simonyi Ernő: Kimutathatom ezt beszédéből ; barátaim majd kikeresik beszédének illető helyét, és én föl fogom olvasni. Most meg azt mondja a minister nr, hogy elmondta már mindazt ismételve többször, a mit e részben elmondani akart. Tisztelt ház! Én nem kívánok oly kérdéseket intézni a kormányhoz, a melyeket nem tartok egyenesen az ország érdekében lévőknek; de azt, hogy az ország a kormánynak politikáját ismerje, hogy tudja, mi az, a, mi a kormányt az ország bizalmára jogosítja: ezt a kérdést, ugy hiszem, az ország érdekében jogosan intézhetem, és intézheti a kormányhoz e háznak minden tagja, Én iigyekeztem azóta, mióta ezen kormány megalakult, de ügyekeztem előbb is, mindenkor a kormány irányában, habár határozottan, nyíltan, himezés-hámozás nélkül, de mindenkor ügyekeztem udvarias nyelven szólni. Meg kell vallanom, hogy az uj kormány-alakulás óta nem mindenkor találkoztam viszonzásra e tekintetben. Vádoltattam semmitmondásról, ismétlésekről, egyes szavak rosznl alkalmazásáról. Mindezek oly kérdések, a melyek, nézetem szerint, igen másodrendűek; hanem az ellenzék és kormány közti tárgyalásokat és viszonyt egyátalában kellemessé nem teszik, és a házban a tárgyalásokat nem mozdítják elő, és hivatottak azt azon térre terelni, melyen, hogy a tárgyalások mozogjanak, én ugy az ország, mint a parlament tekintélyének érdekében kívánatosnak nem tartom. Engemet azok, a miket a minister uraktól hallok, egy ideig türelmemből kivenni nem fognak, és ügyekezni fogok eljárásomat folytatni azon modorban, a melyben megkezdtem; ha azonban a minister urak azt tartják, hogy talán kívánatosabb más modorra menni át: méltóztassanak megengedni, én is képes vagyok más modorra átmenni. Tisztelt ház! Én azt találom, hogy a jelen kormány az ország zilált pénzügyének rendezésére vállalkozott, ez ezen kormány föladata, ez az, a mivel igazolták azt, hogy két egymással homlokegyenest ellentétben álló ellenkező elveket valló párt elveik föntartása mellett vállalkoztak az ország kormányzatát vezetni; tehát azon kérdés, a mely minden más kérdésen uralkodik, most a pénzügyek, az államháztartás rendezése. Igen, tisztelt ház! ezt mondta és ezt mondja ma is a belügyminister ur. A pénzügyminister ur ellenben azt mondja, hogy a pénzügyeket rendezni nem mondja, hogy neki nem főföladata; hanem azt mondja, hogy ő nem követi azon pénzügyi politikát, melyet jónak tartott mindig, jónak tart most is, esak azért, hogy a pártok egyesülése eszközölhető legyen. Igen, de a pénzügymimsternek kell lenni annak, ki az ország pénzügyi rendezésére főtényező; ha a pénzügyminister oly pénzügyi politikát követ, melyet jónak nem tart, de melyet esak azért követ, mert a pártok egyesülése kívánja meg: akkor én kötve hiszem, hogy azon czél, mely a pártok egyesülését egyedül igazolta, elérhető legyen. Hanem, tisztelt ház! igen furcsa hasonlatosság van a között, a mi inost történt, és a között, a mi történt 1867-ben. Hisz akkor azt mondták: „igaz, hogy mi politikai áldozatokat hozunk; de első dolog, hogy anyagilag erősödjünk meg ; csak erősödjön meg a nemzet anyagilag: majd helyrepótolja az a politikai veszteségeket, melyekre most kénytelenek vagyunk ráállani. Most is az van mondva: rósz a közjogi alap, rósznak tartottuk akkor, rosznak tartjuk most is; de félreteszszük azért, hogy a hazának pénzügyi viszonyait rendezzük".