Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-380

380, országos ülés május 3. 1875. 377 lek, hogy azért nevezik magukat szabadelvüknek, mert félnek, hogy intézkedéseik nem fogják magukon a szabadelvüség bélyegét oly világosan viselni, hogy mindenki azonnal reáismerne. Szerettem volna, ha a tisztelt pénzügjműnister ur kijelenti, hogy a centralisatio vagy a decentralisatio elve szerint akarja-e az igazságszolgáltatást reformálni? A pénzügyminister ur átmegy beszédének további folyamában a deficit apasztásának kérdésére. Természetes, hogy a deficitnek a költségvetésben való fölszámolása a pénzügyi bizottság munkálatain alapszik, mely munkálat némely lényeges módosításokat tett a volt kormány által benyújtott költségvetésen. Megvallom, hogy részemről nem egészen értem, hogy azok után, a miket a pénzügyminister ur is elősorolt, és a mik e házban is ismételve fölemlítettek : miként növi ki magát ez a 24,540.000 forint. Ugy tudom, hogy a pénzügyi bizottság által eredetileg beterjesztett költségvetésben 25b/2 millióra tétetett a deficit. Már most a pénzügyminister 2,800.000 frtnyi megtakarítást tett. Ebből körülbelől 800.000 írttal többet szavazott meg a ház, mint a mennyit a pénzügyi bizottság előirányzott: tehát a maradékot körülbelől két millióra teszem. Azon másfél millióval, melyet a pénzügyminister ur az imént emiitett: maradna mint deficit 24 millió. Ebből a keleti vasúttól visszareménylett 4 millióval törlesztetnék 4 millió. Az újonnan kivetett adókból remél a minister ur bevenni 5 milliót, tehát marad 15 millió. Nem értem ennélfogva, hogyan keletkezik ez a 24y

2 millió deficit? A pénzügyminister ur a deficit további apaszthatásának reményét fejezi ki a jövő év jövedelmeiből, és azokra nézve következtetést von az első évnegyed jövedelmének szaporodásából. A mi azon kimutatást illeti; arra nézve később fogom észrevételeimet előterjeszteni; de megvallom, hogy csekély jövedelemszaporodást képez az, a mi ezen kimutatásban mutatkozik s ez nem jogosítja föl a pénzügyminister urat vérmes reményekre ; mert a mi bevételünk ezen évben még a terméstől van fölfüggesztve, és hogy milyen lesz a termés: azt ezen pillanatban senki nem képes megmondani, mert épen most van azon criticus pillanat, mely a termés jóságáról, vagy roszaságáról fog határozni és a mely nagy befolyással lesz arra nézve, vajon a pénzügyminister ur reményei teljesedésbe mennek-e vagy nem ? Á mi azt illeti, hogy a pénzügyminister némely kérdésekre nézve, melyek fölvettettek Sennyey Pál képviselő ur által: válaszolt, de kiveszi csupán azokat, a melyek az ő tárczáját illetik; megvallom, hogy ezt nem tartom helyesnek, mert azt hiszem, hogy azon kérdésekre nézve, melyeket Sennyey Pál képviselő az átalános politikára nézve fölvetett: bárKjfíY, H. NAPLÓ, 18g* SVT. KÖTET, melyik ministernek kellene, hogy képes legyen felelni; mert azon kérdésekre nézve, azt hiszem, a ministeriumban akkor, midőn alakult, kellett volna megállapodásra jönni. Ezen kérdések a házban többször előfordultak, s nem oly kérdések, a melyeket valami uj események merítettek volna föl^ és a melyekre senki nem tudott volna felelni. Ott van a parlamenti reform, ez szóban volt a budget-tárgyalás alkalmával, szóba hozatott más alkalommal is; a ministerek számának leszállítása, azután a mi egyenesen a pénzügyminister tárczáját közelebbről érdekli: a közös költségekben történendő megtakarítások. Ezen kérdés is már ismételve intéztetett a minister úrhoz ; de a minister ur soha sem volt szives választ adni; beszélt másról sok mindenféléről, de ezt mindenkor kikerülte; én pedig nagyon fontosnak tartom e kérdést; mert én a kormánynak e nélkül nem ismerhetem el azon jogát, hogy elmondhassa, hogy mi az ő programmja: mert a közös ügyes költségeknek apasztása nélkül Magyarországnak háztartását rendezni teljes lehetetlen. Ez el volt ismerve mindegyik párt által s ezen kérdés alól kibújni nem szabad, arra a kormánynak választ adni, nézetem szerint, kötelessége. A mi a vámkérdést illeti és mindazon kérdéseket, melyeket a pénzügyminister ur beszédében érintett; nem az kívántatik, hogy részleteket adjon elő, nem az kívántatik, hogy mondja meg, mennyi jön be a vám és a selyemből, borból, vagy pedig az olaszországi szerződésből; hanem, hogy mily főelvekből indul ki, mily irányból kivan kiindulni; a szabad kereskedés vagy védvámrendszerből-e? Ezek azon fő dolgok, a melyeket mi óhajtunk tudni. Ha vajon irányadó lesz-e ezen szerződésben az, hogy az összmonarchia érdekei megvédve legyenek ; vagy a magyar kormány külön gondol-e arra, hogy Magyarország érdekei kárt ne szenvedjenek: mert azon dualismust, mely az egyik félt mindig károsítja a másik fél javára, sem igazságosnak, sem méltányosnak, sem tartósnak el nem ismerem. A dualismus csak akkor lehet tartós és állandó; ha az igazságon és méltányosságon alapszik, és oly intézkedésekkel vétetik körül, melyek az egyik félt nem károsítják a másik fél javára. Ezen kérdés áll a bankügyre nézve is. Nem az a kérdés, hogy micsoda részletekkel viszszük ezt keresztül, mennyit engedünk az alkalmazásban, vagy mennyit nyerünk; ezek oly részletek, melyek nem lényegesek. Lényeges az, hogy megmondja a kormány, akar-e önálló magyar nemzeti bankot, csupán és kizárólag Magyarország érdekeit szem előtt tartva fölállítani? vagy nem? mert mihelyt mi oda nézünk, hogy vannak oly tekintetek, melyekkel mi tartozunk mások irányában, s ha az a kérdés, hogy mások nyerjenek valamit rajtunk: az ily tekinteteknek nem szabad a magyar kormány előtt lebegni. 48