Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-380

380, országos ülés május 3.1875. 373 jövőnkre kiható, egész organismusunkra befolyással biró, a pénzügyek rendezésében nagy colossusként ott álló kérdések minden irányban való tisztázása vár reánk. Igen, én egyenesen kimondom, vállalkozzék erre a a ki tud és bir; de én meg vagyok arról győződve, hogy azt ily körülmények között kivinni, eszközölni és pedig tettel, nem csak frázisokkal nem fogja senki. (Átalános helyeslés.) Az én igen tisztelt képviselőtársam azt mondja, hogy nem is követel tőlünk részletes programmot, nem is mondja, hogy mi ezzel kénytelenek lettünk volna előállani és mégis beszédje végén mit tesz? Beszéde végén elősorolja a kérdéseknek egész seregét és azt mondja, hogy adjuk elő nézeteinket oly irányban, hogy a tisztelt képviselő ur azok iránt tisztában lehessen. Én azon kérdések közül azokra nézve, melyek az én tárczámat nem érdeklik, nem szólok; hanem szólok egyedül néhány olyanra nézve, melyek az én tárczámat érdeklik. (Halljuk!) Az igen tisztelt képviselő ur a vámszövetségre es a bankkérdésre vonatkozólag több világosságot óhajt. (Halljuk \) Méltóztassék elhinni, hogy többet annál, mint a mennyit a vámszövetségre nézve mondottunk, hogy tudniillik az országra nézve kívánatosnak tartjuk, hogy az revideáltassék, különös figyelemmel arra, hogy az ország pénzügyi érdekei megóvassanak, hogy a fogyasztási adóknál a helyes kiegyenlítés történjék, és a mellett a vámszövetség egyéb föladatai is figyelemben tartassanak : ennél többet mondani épen azon nagy kérdés megoldásának érdekében nem szabad, nem lehet. (Átalános helyeslés.) Azon megoldást nekünk egyoldalulag decretálni nem lehet. Azon kérdés alku tárgya; azon kérdés messze kiható. messzevivö tárgyalásoknak fogja tárgyát képezni. (Átalános helyeslés.) Avagy kérem : lehet-e azt itt kimondani, hogy ez vagy az a kormánynak nézete és ultimátuma e kérdésben? Lehet-e, mikor a kormány alkudozások elé megy, itt kimondani, hogy mi az utolsó szándéka; lehet-e annál, a mit mondottunk, többet mondani, a nélkül, hogy előre is megrontanék positiónkat? Azt hiszem, hogy ezt nem lehet; nem lehet főkép azért, mert a kérdés olyan fontos és az ország mindkét részének materialis érdekeit annyira érinti, hogy annál egy praecipitált szó végzetteljessé lehet, mely az egész alkudozást meghiúsíthatja, és én azt gondolom , hogy a kormánynak komoly kötelessége óvakodni az ilyen esettől. (Élénlc helyeslés) Csak egyet akarok még fölemlíteni. A bank kérdése az, miről szólani fogok, s itt szabadjon mindenekelőtt azt kérdenem, hogy arra nézve, a mi ezen ország törvényhozásának nem sikerült nyolcz éven keresztül: annak megoldási módozatára nézve adjunk mi elő egyszerre tervezeteket? Nem elég-e az is egy olyan kormánytól, mely még csak két hónap óta ül a kormánypadokon, ha komolyan, határozottan kijelenti, hogy mihelyest eloszlik az országgyűlés: kezébe fogja venni ezen ügyet és meginditandja a tárgyalásokat, és hogy ezt tenni becsületbeli kötelességének ismeri? Nem elég-e ez, ha az ország ezen komoly ígéretet hallja? Azt kívánja az ország, úgymond a tisztelt képviselő ur, hogy mondja meg a kormány azt is, hogy ezen, vagy azon, vagy egy harmadik utón kíván-e haladni? Ezt igenis megmondhatjuk akkor, mikor majd a tárgyalások folyamatban lesznek; de most még nem jött el annak ideje, hogy ezen tárgyalásokat megindíthassuk ; azelőtt pedig ezen irányban részletes nyilatkozatokat tenni nem lehet. Én azt a kérdés nagyfontosságával és minden kormánynyilatkozat komolyságával nem tartom összeférhetőnek. (Átalános helyeslés. Ügy van!) Az igen tisztelt képviselő ur azon kívánságokban— engedjen meg — kissé tovább is ment, mint a mennyire a méltányosság alapján menni lehetne. Hisz még azt is méltóztatott fölemlíteni, hogy nyilatkozzék ezen kormány némely alkudozás alatt lévő kérdésekről, a melyek az ország mezőgazdasági iparát közelről érintik. Azon tárgyalások, melyekről megemlékezett, mert hírlapi közleményekről méltóztatott szólani, egy külországgal most köttetni szándékolt, és még igen előzetes stádiumban lévő szerződésre; talán az Olaszországgal köttetni szándékolt szerződésre vonatkoznak. És már most nyilatkozzunk mi arról, hogy mily magatartást tartunk mi követendőnek positive, részletesen az egyes szakkérdések szempontjából, egy oly szerződéssel szemben, melyről csak az első megbeszélések folynak? A kormány kötelességének tartja és ismeri azon tárgyalásokban törvényadta jogával és befolyásával élni, és ez utón törekedni fog lelkiismeretes meggyőződése szerint az ország érdekeit és jogait megóvni. De nyilatkozni azon szerződésről, mely ma úgyszólván, még csak csirájában sincs meg, melyről csak azt tudjuk, hogy van bizonyos szándék egyrészről ily szerződést ilyen, vagy olyan irányban megkötni, melynek részleteihez még nagyon sok szó fér : arról ma előlegesen nyilatkozatot tenni, engedjen meg a tisztelt képviselő ur, azt egyátalán lehetetlennek tartom. (Helyeslés.) De nem akarok ennél sokáig időzni, és a tisztelt ház türelmét igénybe venni. (Halljuk!) Én csak azzal vagyok bátor bezárni ezen rövidre vont reflexiókat, hogy annyit, a mennyit ezen kormány elveinek, ezen kormány által követendő politika szellemének és intentiojának megítélése végett szükséges tudni : annyit igenis eddigi nyilatkozataiban is, melyek mindig őszinték, tártaiéktalanok és határozottak voltak, a kormány kijelentett. Annyit tud róla az ország, hogy a bizalom és bizalmatlanság