Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-380

372 380. or§2%o$ ülés május 3. 1875. végződni mégis, hogy elég ideje lesz a törvényho­zásnak arra, hogy a jövő év első felében természet­szerűleg előálló cassahiány hitelművelet által mégis födöztethessék, és a költségkészlet lesz akkora, hogy meg fogja haladni a deficitet és annak födözésére elégséges lesz, a mely a jövő évben mint az 1876. évi költségvetés végleges mérlege elő fog állani. Hogy azonban mégis szükség lesz nagyobb összegre: az onnan van, mert az év első felében a bevételek kellően be nem folyván, mindig oly na­gyobb mérvű deficit szokott beállani az év első felében, mint a milyen az egész évi deficit szokott lenni. Ezek után, a melyeket azon észrevételek kö­vetkeztében, melyeket Sennyey tisztelt képviselő nr tenni méltóztatott, kötelességemnek tartottam föl­hozni : még csak egy észrevételt vagyok bátor kocz­káztatni. Igen tisztelt képviselőtársam azt mondja, hogy tőlem szokszor kértek programmot és mindig azt feleltem, hogy nem adok : mert már adtam. Engedelmet kérek, én ezt nem mondtam soha ; ezt igy mondva tőlem nem hallotta; én nem mond­tam, hogy adtam programmot; hanem azt mondtam : hogy mondtam annyit és mondott annyit ezen kor­mány, a mi ezen kormány fmancziális politikájának czéljairól, intentiojáról tájékozhat minden embert. tTöbbet ennél nem mondtam és monhattam; mert nem ártom méltányos követelésnek, hogy egy kormány­tól, a mely átmeneti költségvetésként elfogadott egy költségvetést, a mely nem is a magáé: egy részletes minden irányban kimerítő, elkészített programra terv kövcteltessék. Éu kijelentettem, hogy én igenis kötelességemnek fogom ismerni, ha e helyen fogok lenni, a tisztelt háznak előterjeszteni egy kimerítő tervezetet azon költségvetés előterjesztése alkalmával, a mely a mienk lesz. Igenis kötelességemnek fogom ismerni akkor elmondani, minden egyes izére vonat­kozólag az államháztartás rendezési processusára nézve : mily nézetben, mily meggyőződésben vagyunk; de eddig mindig kijelentettem, hogy ezen kérdésben a mikéntről, a részletes megoldásról beszélni egy kormánynak azelőtt, mielőtt nem birja actióját meg­indítani : én nem tartom helyesnek, megengedhetőnek. Akadémikus discussiot megindítani ezek fölött nagyon könnyen lehetne; átalános frázisokba bur­kolva, nézeteket előterjesztem nem nagy mesterség. Ezt tenni azonban, azt hiszem, a kormány padjairól nem szabad. A zöld padokról ha teszi valaki, meg­teszi mint egyéni nézetének kifolyását. Állit föl számokat, melyek sokszor hypothetikusak, s ha megvizsgáltatnak: gyakran problematicusak is lehetnek. Engedelmet kérek, e helyről igy eljárni nem lehet. E helyen a legpositivabb fejtegetések szükségesek s a legpositivabb bázison vált előterjesztések elkerül­hetlenek; mert a mi e helyről elmondatik, annak kivitelére vonatkozólag a felelősséget elvállalja a minister, s ezt nem szabad tennie, mindaddig: mig kellő ideje nincs minden kérdés megfontolására. (Élénk helyeslés a középen.) Jöjjünk tisztába egyszer e követelésekkel,s lássuk mi azokból méltányos, mi nem. Ha e kormány összetett kezekkel állott volna ide, és azt mondta volna, én elvállalom a kormányzatot, és folytatom ugy a hogy lehet: akkor volna e követeléseknek értelme. De, mikor a kormány azt mondja, hogy a takarékos­ságnak azon mértéke sem elégséges, melyet a pénz­ügyi bizottság e költségvetésben keresztülvitt, s melynél fogva 8,000.000-val leszállította a belköz­igazgatás szükségletét; mikor a kormány azt mondja, hogy tovább kell menni, s a rendszer változtatását kell megkezdeni; midőn a kormány azt mondja, hogy a központtól le a községig a közigazgatás egyes részleteit rendezni akarja, hogy összhangzatot akar behozni, hogy egyöntetüleg működjenek az orgá­numok és ez által ugy anyagilag , mint szellemileg inkább számot vessünk erőinkkel akkor nem lehet azt mondani, hogy e kormány megindul annélkül, hogy a rendszert akarná változtatni, megindul annélkül, hogy tudná róla valaki, mit akar ; bár arról nem tartom szükségesnek nyilatkozni, hogy a kormányzat minden egyes ágazatára nézve miként akar ini­tiálni. Ez iránt követeléseket támasztani joggal és méltányosan nem is lehet. Igen tisztelt barátom kifejtette beszéde elején, akkor, midőn arról szólt, micsoda eljárási módok lettek volna a kormány által választandók, maga is azt mondta, a kormánynak az lett volna teendője, hogy javasolta volna nekünk, hogy pár hónapra függeszszük föl üléseinket. Ez által maga tisztelt ba­rátom elismerte, hogy kell egy pár havi nyu­gott idő arra, hogy a kormány teendői fölött rész­letes előterjesztéseket tehessen ; de miután azt voltam bátor hangsúlyozni, hogy a mi javasoltatott: az practice lehetetlen, kivihetetlen, hogy az még nagyobb bonyo­dalmakra vezetne bennünket: gondolom bizonyitékát szolgáltattam annak, hogy ezen utat nem lehetvén követni, mondhatom joggal, hogy ő maga is szük­ségesnek, elkertilhetlennek mondotta, hogy a kormány pár havi előkészületet tegyen, s ezalatt a dol­gok érlelődjenek. Én nem akarok részletekről beszélni, de tisz­telt képviselőtársam tudja, hogy mióta a kormány ezen padokon ül, az országyyülési actiónak legkö­zepén vállalkozván a kormányzatra: benn ül a házban és actióban van folytonosan. Tudja ő exellentiája, hogy nekünk törvényeket nem csak hozni, de végre­hajtani is kell. Azon számtalan adótörvény végre­hajtása, a földadó-kataszteri törvény végrehajtásának igen nagy munkája, mely nagy gondot és sok elő­készületet igényel, és még számtalan más, miket nem sorolok föl, mert mindazok kik a kormányzat teen­dőit ismerik, tudják mily számtalan, hogy az egész

Next

/
Thumbnails
Contents