Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-380
380- országos ülés május 8. 1873. 371 etikus viszonyokot figyelembe vesszük, és igy e mellett a másik útra gondolni sem lehetett. Tisztelt képviselőtársam aggodalmát fejezte ki az iránt, hogy ezen költségvetést niiut átmenetit a kormány elfogadva és nem birva a födözet többi módozatait előteremteni: a jövő év januárius elején a kincstár már zavarban lehet. Én kötelességemnek tartom, mert e kérdés fölvettetett, fontosságánál fogva arra is egy pár szóval reflectálni. Mindenekelőtt azt vagyok bátor kijelenteni, hogy a ki figyelemmel kisérte az én fölszólalásaimat, azon pénzügyi tárgyalásoknál, melyek e házban több alkalommal folytattattak, az emlékezhetik arra, hogy igen élénken mutattam azon bajokra és veszélyekre, melyekben a mi pénzügyünk forog; és én vagyok az utolsó, ki három év óta azt nyilatkoztatta volna, hogy mi könnyen, összetett kezekkel és holmi aprólékos eszközökkel lennénk képesek a bajon segíteni. Mi arra nem leszünk képesek: mert a baj sokkal komolyabb, sokkal mélyebben rejlik, hogy sem ily fölületes palliativ orvosszerekkel segíteni lehessen. Én vagyok az első, ki elismerem, hogy a helyzet fölötte komoly; de másfelől azon meggyőződésben vagyok, hogy ha az ország megteszi mindazt, a mit tenni szükséges: ezen bajon segíteni fog önerejéből és egy helyes pénzügyi politikának önmegtagadó követésével ezen bajból nem kétlem, ki is fog bontakozni. A mi a jövő év bajait illeti : igen kényelmetlen állapot, nem szenved kérdést, hogy a kölcsön készletei egy 21 és 22 millió forint közt váltakozó hiány miatt leapasztatnak; de ez olyan állapot, a melyen ma már a physikai idő rövidségénél fogva segíteni nem lehet. De mégis legyen szabad ezen aggodalmaira vonatkozólag a magam részéről constatálni azt, hogy a jövő évre a már meglévő pénzkészletekből, ha csak valami különös csapás az országot nem éri, ha a jövedelmek oly alapon vétetnek is számításba, a mint azok a múlt évben tényleg befolytak : annyi pénzkészlet megmarad, hogy az országnak kellő szabad rendelkezési ideje lesz az átmeneti bajok orvoslására s arra, hogy az év első felében mindenesetre elő álló nagy cassa-deficit javítását egy hitelművelettel a maga részéről megindíthassa. Ezt az állapotot én nem tagadtam a tisztelt ház előtt soha, bármennyire méltóztatnak is a tisztelt képviselő urak (A szélső balra mutatva.) e fölött a fejüket csóválni; én utalok a naplóra, a honnan kitűnik, hogy ezt kimondottam az első alkalommal és ez bekövetkezett volna akkor is, ha a nagyobb adóemelés miatt hét millió forintnyi nagyobb bevételre számithatunk volna is. Azt hiszem, hogy azt tudhatta mindenki, a ki a helyzetet ismeri; de még is kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy ma teljesen azon az alapon állok, a melyen hivatalbeli elődöm számításokat tett, midőn fölállította azt, hogy ha több jövedelem nem folyik be, mint 1874-ben befolyt: mintegy 15 millió lesz még az: a mi ezen évből a másikra át fog menni; szabad legyen hozzátennem, hogy ezen 15 millió szaporodni fog azon 4V 2 millióval, a melylyel a megszavazott adótörvények folytán fog szaporodni a jövedelem, szaporodni fog továbbá a keleti vasút második sorozatú prioritásainak értékesítése által, a mi a szerződés értelmében részint már megtörtént, részint pedig legközelebb megtörténik mint egy négy millióval. Szaporodni fog harmadszor azon összeggel, a mely mint tényleges megtakarítás működésünk kezdetében jeleztetett és a mely tételek nem oly egészen átfutó természetű tételek, mint azt Sennyey tisztelt képviselőtársam többször jelezni méltóztatott. Abból a 2,800.000 forintból melyet töröltünk, ha levonatnak azon összegek, melyek mint uj tételek vétettek föl a költségvetésbe: mégis tisztán l 1 / 2 millió megtakarítást eredményeznek. Azonkívül van szerencsém jelenteni a tisztelt háznak, hogy daczára annak, hogy lényeges javulás a mai viszonyainkban a dolog természeténél fogva a mult évről ezen évre nem állhatott be: mégis az idei első negyedévi kimutatások, a melyekre báró Senuyey képviselőtársam hivatkozni méltóztatott s melyek aggodalmait csak növelték, jobb eredményt mutatnak, mint a uralt év első negyedében, arithmeticai ealcums szerint 400.000 forinttal; ha azonban hozzávesszük azt, hogy a múlt év első negyedében hatszázezer frtnyi értékpapírokat adtunk el, mely összeg annak az évnek valóságos jövedelmét nem képezi: akkor a valóságos javulás egy egész milliót tesz ki. Ezen javulás kedvezőbb színben tűnik föl akkor, hogy ha megvizsgáljuk az egyes tételeket, a melyek ezen jövedelem keletkezését másfelől devalválták, mint például a dohánynál, a hol másfél millió jövedelmi kevesblet mutatkozik az 1874-ik évi 1-ső negyeddel szemben; holott a bevételi kevesblet csak 400.000 forintot tesz, a többi összeg azon kiadások öregbedése, a melyek esetleg épen azon 1 / A évben teljesített dohánykészlet beszerzésére fordíttatott nagyobb összeg, mint a múlt évben. A dohánykezelés üzlet lévén, a hol a piaczi conjuncturák, a melyek ezen évben pedig, miután közel 400.000 forinttal több dohány vásároltatott a külföldről és másfél millióval több váltatott be a honi termesztőtől. Hozzászámítandó az is, hogy ápril havában is a jövedelmekben, ha nem is valami nagy, de mindenesetre nem jelentéktelen javulás mutatkozik: mi arra a reményre jogosít föl, hogy az 1875-ki évnek tényleges bevételei az 1874-ki mögött nemcsak, hogy nem fognak maradni, hanem azokat lényegesen tűi fogják haladni. Mindezeket fölvéve én arról vagyok meggyőződve, hogy azon kijelentésnél fogva is, melyet a mimsterium tett, és melyre most hivatkozom, hogy az év folytában administrativ utón is minél nagyobb megtakarításokat fogunk csinálni: ezen év akként fog 47*
