Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-380

370 380. országos ülés május 3. 1875. tartott nagyobb adóíolemelést az 1875-ik évre nem hoztam javaslatba: engedelmet kérek, ennek okát — én megmondtam e házban őszintén és nyíltan, — megmondtam, hogy teszem ezt azért, mert követve a tanácsot is, — a melyből volt idő, hogy igen tisztelt barátom is kiindult, ki nekünk több izben ajánlotta itt az eszmék transactióját, midőn nagy czélok valósításáról van szó, egyéni nézetemnek egyetlenegy bizonyos törvényjavaslatra szorított merev föntartását, és ezen évben már keresztülvitelét a helyzet súlya alatt nem tarthattam indokoltnak; (Élénk helyeslés a középen.) nem tartottam indokoltnak azon nagy ezél tekintetéből, mely előttünk lebegett, hogy ezen országban vállvetve működjenek mindazon erők, melyek eddig közre nem működhettek az ország jólétének előmozdítására. (Élénk helyeslés a középen.) Igenis, megtettem ezért, és appellálok tisztelt barátom éles látására, és emlékezetére is: nem-e nagy különbség van a közt, midőn a végleges rendezkedés munkájáról szólva, azt mondáin azon helyről, melyen tisztelt barátom ma ül, hogy nem tartom elégségesnek azon kisebb adóemelést a végleges rendezés keresztülvitelére, miket ő elégségesnek tartott; de elfogadom a mondott fontos okokból átmenetileg; ezen egy évi költségvetésre a két álláspont között ellentét nincs : van igenis transactio, mely nélkül átalában meg nem történhetett volna az erők szövetkezése. Azon nagy czél tekintetéből, mely előttünk lebegett, és egykor lebegett tisztelt barátom előtt is: nem akartam kő lenni, melyen az üdvös átalakulás megbotoljék, letettem igenis arról, hogy politikám egész terjedelmében érvényesüljön 1875-ben, kijelentvén egyúttal, hogy a jelenlegi budgetet átmenetinek tekintem, melyet minél előbb meg kell állapitanunk, hogy azután a végleges munkára időt nyerjünk. Ezen két fölfogás közti nagy különbségre hivom föl b.Sennyey igen tisztelt képviselőtársamat, ki ezen körülményt beszédének további folyamában különben méltatta is, és nem is azért hozom föl ezt, mintha hinném, hogy máskép érti; de azért: nehogy szavait a házon kívül máskép magyarázzák, a mire igen alkalmas beszédének egyik-másik részében minden méltánylás mellett is reám vonatkozólag czélzattal elejtett pár szava, mert csakugyan beszédének további részében tisztelt barátom igazságot szolgáltatott nekem, s ezt tőle köszönettel veszem. A mit továbbá fölhozni méltóztatott az iránt, hogy ezen alapon kormányoz a kabinet azon tagja, ki ezelőtt a rendszerváltoztatást sürgette; erre vonatkozólag a nélkül, hogy én őt a legtávolabbról is meg akarnám előzni abban, hogy a maga részéről e kérdésre feleljen : csak egyre tartok szükségesnek e perczben utalni, s ez az, hogy a kormány megalakulásánál első napján kijelentettük a teendők elősorolása alkalmával, hogy a rendszer föntartása mellett nem tartjuk lehetségesnek a takarékosság i oly mértékét, mely szükséges az ország ügyeinek végleges rendezésére; de hogy e rendszer keretében is megteszünk minden lehetőt; de kimondtuk azt is, hogy azután a rendszer gyökeres változtatásával, elkezdve a központon le egész a községig, mindenütt takarékosságot fogunk követni. Igen tisztelt képviselőtársamnak azon út, melyet mi választottunk, nem tetszik: mert azt állítja beszédének további részében, hogy előttünk két eljárási mód állott. Vagy elnapolni az országgyűlést pár hónapra s aztán összehívni és kifejteni alapvonásaiban és lényegében a kormány programmját; vagy pedig átmenetinek tekintve a folyó évi költségvetést, haladni az országgyűlésen és a továbbiakat az 1876-ki költségvetés előterjesztésére halasztani. Az én tisztelt barátom előtt az első ut, ugy látszik, a helyesebb. Engedelmet kérek, a theoriában elismerem, hogy helyesebb lehet; de a practikus kivitelben szabad legyen tisztelt barátomat figyelmeztetnem, hogy nem csak nem helyesebb, nem csak nem czélszerübb; de absolute kivihetetlen. Mert meggondolta-e, mi következett volna be : ha az általa helyesnek tartott és nekünk kínált módozatot követtük volna ? Akkor mi kénytelenek lettünk volna május derekán, mert előbb bizonyos halaszthatlan dolgokat el kellett volna végezni, ápril, május és júniusra az országgyűlést szüneteltetni, és összehívtuk volna júliusra a legnagyobb hőségben, hogy az országgyűlés, ne legyen képes a legislatióra: mert ennek az országgyűlésnek a mandátuma augusztus végén úgyis lejár; (Helyeslés.) annálfogva, ha azután a választásokat elrendeltük volna: összejönne az uj országgjüilés, melynek föladata az államháztartás rendezése, ehhez hozzá nem kezdhetne, hanem megkezdené a kormány a jövő ülésszakban működését ismét indemnytivel és nem kész budgettel és kenj telén volna folytatni azt az utat, a melyen eddig jutottunk. Erre vezetett volna azon ut, melyet tisztelt képviselőtársam helyesnek tart. Ha hozzáteszem, hogy a delegatiót is meg kell választani, és ez is elvesz néhány hetet, sőt hónapot: akkor világos, hogy ez az eljárás annyira megnehezítette volna a jövő legislatio munkáját, hogy csak a tél közepén kezdhette volna meg tulajdonképeni munkáját; holott ha ezen országgyűlés berekesztetvén, talán ezen hónap derekán, a kormánynak lesz elégséges ideje arra, hogy elkészíthesse javaslatait, és azon stádiumig érlelhesse, a mennyire szükség, hogy azok törvényhozási tárgyalás alá bocsáthatók legyenek • és akkoron összehívhatja az országgyűlést oly időben, hogy még ezen évben megtörténhessenek azon gyökeres rendszabályok, a melyek szükségesek arra, hogy azok a jövő évben életbe léphessenek. Azt hiszem, hogy ez volt a helyes, éz volt a correet ut: ha a pra-