Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-380

368 380. országos ülés május 3. 1875. Beszédem végeztével még egyre akarom a tisztelt kormányt figyelmeztetni, és ez az, a mi engem leginkább kételylyel és bizalmatlansággal tölt el, és ez a bankkérdés. Nem volt még kormány, mely ne mondta volna, hogy meg akarja oldani a bankkérdést. De, tisztelt ház, a jelenlegi kormány már nem ott áll, és nem elégedhetünk meg azzal, hogy meg akarja oldani: mert ha ezt mondja, még semmit sem mond. Vajon hogy állunk mai nap a bankkérdéssel ? (Halljuk] Halljuk!) Ghyczy Kálmán volt pénzügyminister ur több interpellatiora felelvén, szükségét beismerte; de ez nem egészen tőlünk függ, és ezt különösen hangsúlyozta, hogy mig a valuta-kérdés nem rendeztetik: addig lehetetlennek tartja az önálló jegybank fölállítását. Így állván a dolog, tisztelt ház, hogy lehet igérni, mig ezen állítás le nem rontatik; hisz nincs széles e világon komoly pénzintézet, mely a kormánynyal alkudozásba lépne, mert azt sem tudhatja: vajon lehet-e neki bankot fölállítani, ezen nyilatkozat folytán, melyet a ház tudomásul vett. Azért, én szükségesnek vélném egy előzetes törvényjavaslat behozatalát, mely a bank fölállítását elrendelné, és annak kivitelével a kormány bízatnék meg. Ily törvény nélkül nem fog szóba állani senki a kormánynyal, mert fél azon pénzügyministeri nyilatkozatban foglaltak folytán: vajon van-e az országnak joga arra, hogy egy önálló bankot fölállítson. Igenis el fog jönni az idő, midőn azt jogják mondani, hogy más pénzintézet nem találkozván, az osztrák nemzeti bankkal léptünk alkudozásba, és ennek oka az, mert nem volt kimondva, hogy egy jegybank fölállítása szükséges. Ezeket, tisztelt ház, egybefoglalva, én nem látom át, miért lehetnék több bizalommal e kormány, mint voltam a többi irányában: midőn látom, hogy más kiviteli módjuk nincs, mint adóemelés, s az adófölemelés hazánkban nem egyéb, mint öngyilkosság. Simonyi Ernő: Tisztelt ház ! ügy hiszem, nem magam vagyok e házban azon kényes érzettől áthatva, a melyet bennem és nem kétlem a ház nagy részében a kormány magaviselete ébreszt. A parlamenti szokás s kölcsönös udvariasság és a vitatkozás természete megkívánja azt, hogy midőn egy részről komoly fölszólalás történik, arra másrészről komoly válasz adassék. Hogy akkor, midőn a jobboldali ellenzék vezére egy jeles beszédben nagy fontosságú kérdéseket intézett a kormányhoz, s a kormány részéről senki sem válaszol: megvallom, ezt a parlamentalis eljárást példátlannak, és a vitatkozás természetével megegyezőnek nem találom. A vitatkozás természete megkívánja azt, hogy midőn egyfelől egy vád emeltetik vagy kérdés intéztetik, vagy kétely vettetik föl a kormány előterjesztésére nézve: akkor a kormány azt derítse föl, és engedjen ismét azoknak szót, kik ellenvéleményben lévén, válaszolhassanak s igy egymást fölváltva menjen a vitatkozás, mig a kérdés nem merittetik ki. De azt, hogy a ministerek utoljára maradjanak s akkor szólaljanak föl, midőn az elnök kimondja, hogy szállásra följegyezve senki nincs, tehát akkor midőn nekik már senki nem felelhet: azt én parlamentalis vitatkozásnak nem tekinthetem. Ha tehát a tisztelt kormány vagy nem akar, vagy nem képes azon kérdésre válaszolni, a mely kérdéssel okvetetlenül tisztában kellett lenni alakulásakor, és mezeket Seimyey tisztelt képviselő ur intézett a kormányhoz, akkor én, megvallom, a vitatkozás további folytatásának czélját nem látom. Ha a tisztelt kormány válaszolni nem kivan : akkor én sokkal jobban szeretem, hogy a vita itt rekesztessék be, mint hogy tovább menjünk, intézünk támadásokat s mintegy szélmalmi harczot vívjunk. (Helyeslés a szélső hal felől.) Én tehát kérdem a tisztelt kormányt: szándékozik-e válaszolni azon kérdésekre, melyek hozzá intéztettek ? Ha igen : akkor én is bátor leszek megtenni észrevételeimet és beterjeszteni azon indítványt, melyet a magam és elvbarátaim részéről beadni akarok; ha ellenben a kormány nem válaszol azon komoly fölszőlalásokra, melyek hozzá intéztettek : akkor nekem nincs szavam. (FölMáltások a szélső bal felől: Halljuk a kormányt!) Széll Kálmán péiizügyminister i Tisztelt ház! Nem tudom, hogy a tisztelt képviselő ur befejezte-é már beszédét, vagy pedig szándékozik-e azt folytatni, szándékozik-e ma vagy szokása szerint máskor ismételve ugyanazon beszéddel igénybe venni a ház figyelmét; (Simonyi Ernő közbeszól: Most már folytatni fogom\) de miután ugy látom, hogy nem kelt föl azon oldalról, és a ház többi padjairól sem, mint ezen kérdéshez szólandó, senki: a magam részéről kötelességemnek tartom, hogy némelyeket elmondjak. (Halljuk 1 Halljuk!) Nem osztozom a tisztelt képviselő urnák azon nézetében, melyet a vitatkozás természetére nézve azelőtt, fejtegetni szíves volt, mondván, hogy ő nem érti és nem fogja föl a kormány magatartását, hogy ily nagy kérdéssel szemben, mint a most szőnyegen lévő, nem szól, nem nyilatkozik; mert ő a vitatkozás természetét ugy érti, hogy kölcsönösen egymásnak minden fölszólalására, minden kérdésére válaszolva igy folyjék az folytonosan. Én eltérő nézetben vagyok a vitatkozás természetére oly kérdéseknél, minő a jelenlegi, és oly törvényjavaslat tárgyalásánál, mint a most szőnyegen lévő. Én a vitatkozás természetében lévőnek absolute nem tartom azt, hogy minden egyes szónok után, bármennyire elismerje azon szónok szavainak, argumentumainak, egyéniségének jelentőségét és tekintélyét: a kormány valamely tagja mindannyiszor fölkeljen és válaszoljon,