Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-380

880. országos ülés május 3. 187S. 367 Igaz, hogy Várady tisztelt képviselőtársam a múltkor azt mondotta: van programm, csak nem kell behunyni a szemet, hanem kinyitni, és akkor majd meg fogják látni. Itt van a bizottságnak előterjesztése a födözetre vonatkozólag. Abban azt mondja, hogy a kormány gondolkozni és iparkodni fog, hogy a jövő országgyűlésnek tervezetet adjon. Arról, hogy a kormány gondolkozik, működik: nem kételkedtünk soha, Ez mindegyikünknek föladata; de bár miként nyissuk is ki szemeinket: ezt programmnak tekinteni nem lehet. A tisztelt belügyminister ur, midőn fölszólittatott, hogy programmot adjon, ezeket monda: „ Fölszólítottak bennünket, hogy adjunk pénzügyi tervezetet. No már uraim, ha valaki azt hiszi, hogy egy kormány előadhat alaposan, lelkiismeretesen és loyalisan részletes tervezetet, mielőtt kellő alkalma lett volna megismerkedni az ország viszonyaival ugy, a mint ezt egy kormánynak tenni kell, lehetetlennek tartom.'' Megengedem, hogy egy uj kormánynak vannak oly teendői, a melyek iránt fölvilágosítást kell szereznie ; de nem ugy áll a dolog jelen pénzügyi helyzetünkkel. Már két éve annak, hogy ezen országgyűlés pénzügyi bajainkkal foglalkozik. Kiküldöttünk 2l-es bizottságot és ez kiküldött egy 9-es bizottságot, hol részletesen tárgyaltattak bajaink a szükséges gyógyszerekkel együtt, ugy, hogy mindenki kellő tájékozást szerezhetett magának. A mostani pénzügyminister ur, ki folytonosan jelen volt a pénzügyi bizottságban: ma azt állítja, hogy idő kell; holott mást sem csinált két év óta, mint azt, hogy tanulmányozta pénzügyi viszonyainkat. Nem akarok ismétlésekbe esni, tisztelt ház, mert a múltkor elmondottam ennek okát, mi nem egyéb mint az. hogy nem akarják nyíltan kimondani, hogy adóemelés nélkül nem élhetünk meg. A tisztelt kormánynak második jelszava a takarékosság volt. Nézzük már most meg, hogy miként takarékoskodott a jelen kormány ezen rövid idő alatt. A költségvetést, a melyet előbb a részletes tárgyalás alapjául sem fogadott el, midőn a kormányra került: csaknem változatlanul elfogadtatta. A magát takarékosnak tartó kormány épen ugy, mint az előbbi, melyet nem tartottunk takarékosnak: 200 ezer forintnyi rendelkezési alapot szavaztatott meg magának, mi aligha a takarékosságnak a jele. Ghyczy Kálmán volt pénzügyminister ur elő adá, hogy a központban a személyzetnek reductiója által lehet megtakarítást eszközölni; de fél ezt keresztül vinni: mert ez elkedvetlenítené azokat, a kik megmaradnak. Az igaz, hogy ezen érvét akkor megmosolyogták. Most pedig a tisztelt pénzügyminister ur szintén ily mosolykeltő érvnél fogva egy uj: adószázalékolási hivatalt állított föl, mondván, hogy ezen teendőket az adóhivatalnokok nem értik. Az egyes polgárok, kik a törvényekben nem jártasak, háromszorosan sőt ötszörösen is megbüntettetnek, ha százalékolási vétséget követnek el; és most azt mondani az adóhivatalokról, hogy ezt nem értik, és ezért szükséges az uj hivatalnak fölállítása ép ugy, mint az előbbi: nagyon méltó a mosolyra. Csak szigorúnak kell a kormánynak lenni, és az illetőkkel azon kárt, melyet az államnak ugy mint egyeseknek okoztak, meg kell téríteni: rögtön fogják e teendőiket végezni tudni. így lehetett volna a bajon segiteni a nélkül, hogy uj hivatalra lenne szükség. Indítványoztatott itten az is, hogy a 48-iki honvédeknek fölsegélésére egy összeget szavazzon meg a ház, mi a tisztelt belügyminister urnák indítványára elnápoltatott; azonban a. muszkavezetőknek és a haza érdekei ellen szolgáló tisztviselőknek nyugdijai megszavaztattak, adóemelést hoztak be, mely a tisztelt belügyminister urnák a főrendiházban tett nyilatkozata szerint 7,800.000 frtot tesz. Tisztelt ház! A kormány, habár tökéletesen tájékozva volt az iránt, hogy a mi köznépünk adófölemelést meg bir : még mai nap sincs tájékozva az iránt, hogy az uzsorának iszonytató elharapdalózását mikép szüntesse meg; pedig a behozott uj adónemek a szegényebb osztályt sújtják leginkább, mely az uzsora által kifosztatik. Megengedi a tisztelt ház, hogy reflectáljak Móricz Pál nyilatkozatára, és szemrehányására, ki azt monda, hogy mi gyakran a szegényebb népet pártoljuk, s azt mint egy a vagyonosabbal szembe állítva tüntetjük föl. Ez nem áll ; mert mi kötelességünknek tartjuk az ország érdekeit, legyenek a polgárok vagyonosak vagy nem vagyonosak, egyformán pártolni. Elismerem, hogy a vagyontalan, szorosan földmivelő népnek érdekeit többször hangsúlyozzuk, de ennek megvan természetes oka; mert e házban minden osztály képviselve van, csak épen a földmivelő osztálynak nincs védője, és ha mi ezek érdekeit kiváló figyelemben részesítjük : akkor csakis kötelességünknek felelünk meg, és nagyon csodálom, hogy bennünket ezért bárki is megró. Tisztelt ház! A most magát szabadelvűnek valló párt nem tudja azt, hogy még 1848. előtt is a szabadelvüségnek legkiválóbb jele az volt, a ki az elnyomottakat és szegényeket védte, és a ki ezekért bennünket megtámad, mondhatja ezerszer és ezerszer, hogy szabadelvű; de az nem áll. Tisztelt ház! Észrevételem vau még arra nézve, hogy uj rendszer behozatalától várják pénzügyi bajaink orvoslását. Elismerem, tisztelt ház, hogy, bár merre tekintsünk, igen szomorú állapotban van hazánknak helyzete, ezt minden kormány átlátta és igérte annak orvoslását. Várjuk, örömmel fogadjuk, és ha jók, támogatásunkra, — ha szerencsénk lesz itt lenni, — számíthatnak; de ne várják azt, hogy ez pénzügyi bajokon segítsen. Ezt már Ghyczy Kálmán volt pénzügyminister ur kimutatta.