Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-376

•f 376. »rszagos ülés ápril '28. 1875. 84i4 mének. Itt ugyanis sem a magyar, sem a latin szöveg nem irányadó ; hanem irányadó csupán a franczia szöveg, mely az orosz törvénynyel identicus, és e tekintetben mind az orosz codex, mind a régi franczia és belga törvény egyetértenek. A calunmia alatt nemcsak a hamis vádat értik, hanem valakinek oly ténynyel való illetését, oly ténynek valaki iránt való állítását, a mely őt megvetéssel, becsületveszteségével illetné, közbecsületét megrontaná. Az orosz codex nincs kezeimnél, az egyetlen példány Pesten az igen tisztelt államtitkár ur kezei közt van; meg vagyok győződve, ha azon §-t a tisztelt háznak föl fogja olvasni: a tisztelt ház belőle azt fogja látni, hogy Oroszországban a calunmia fogalmát mindkét esetre kiterjesztették, a mint kiterjesztette a régi belga törvény 373. §-a, a mely az oly vádat is calumniának veheti, mely valakinek egyszersmind a polgártársak előtti becsületét veszélyeztetné; és a commentárban, melyet a tisztelt államtitkár ur által is kétségtelenül elismert belga jogtudós, Nyppels szerkesztett, azt látjuk, hogy a „calomnie" nem a denunciation calumnieuse, hanem a calumnia fogalma alá esik, például azon eset is, ha egy mészárost azzal vádolnak, hogy beteg tehenet vágott le. {Derültség.) Tehát ez is teljesen a calumnia bűntényének fogalma alá esik, mely gálád bűntény mindenesetre; de olyannak talán még sem tekinthető , mely miatt nemzetközi tárgyalásokat kellene folytatni. Egyébiránt, mint mondom, a calumniára vonatkozólag aggodalmamat az oszlatja el, hogy miután az orosz codexben a maximalis büntetés, mely a calumnia oly fogalmára alkalmazható, a minő az, melylyel a magyar törvényben találkozunk : nem terjed egy esztendőre, s igy minthogy a kiadatási eset igy nem itt forog föa, — a büntetés ideje egy esztendőn, 12 hónapon alul lévén, — ennélfogva ezen czim alatt soha semmi esetre követelés nem tétethetik, s igy tehát fölösleges is a törvényben, és csak arra mutat, hogy talán a törvényjavaslat szerkesztése alkalmával még sem hazai törvények és hazai szempontok szolgáltak irányadóul, a mint az államtitkár állította, a minek egyébiránt igen világos bizonyítéka a következő: ezen törvény csupán egygyel teljesen identicus, minden kiadatási szerződés közt csupán egy van, mely szóról szóra azonos ezzel, ez pedig az Oroszország és Olaszország között kötött szerződés. Már most kérdezem, ha van két szerződés, az egyik, mely Oroszország és Olaszország, a másik, mely Oroszország és az osztrák-magyar monarchia között köttetett, s ezen két szerződés tökéletesen analóg : vajon kinek szempontjából lett a szerződés megkötve? az előtt, ki a szerződést fogalmazta, a bűntények fölsorolásánál mi volt irányadó, az olasz-e, mely csak az egyik fél; a magyar-osztrák-e? mely csak a másik fél ; vagy az orosz-e, mely mindkét esetben identice járt el? miután sem Olaszországnak, sem Austria-Magyarországnak nincsen más állammal kötött identicus szerződése. Átmegyek a VI. czikkelyre. A VI. czikkelyre vonatkozólag mindazt, a mit az államtitkár ur azon elmélet- és g3*akorlatra vonatkozólag mondott, a mely idegenek, külföldieknek külföldön elkövetett büntettek tekintetében oly melegen és ékes szavakkal tolmácsolt és védelmezett a tisztelt ház előtt, teljesen elismerem. De ez ellen nem volt semmi kifogásom. Az, a mit a 6. §-ban hibásan foglaltatik', az egészen más dolog, a mi azzal összefügg ugyan, de nem azonos, és ez azon egyszerű mondat: „ha az érvényben lévő törvények alapján az illető ezen, tudniilik azon ország törvényei szerint, a mely országtól a kiadatás köveltethetik, saját bíróságai által nem lenne is büntethető. Ebben van a sonverainitás megszorítása, ez nem foglaltatik a belga szerződésben; mig abban, mit a tisztelt államtitkár ur fölolvasott, ennek ellenkezője foglaltatik. Igaz ugyan, hogy csak egyszer hallottam • de merem állítani, hogy az foglaltatik benne, hogy valamely külföldi a külföldön elkövetett bűntényért is kiadható, ha az illető ország törvényei szerint büntethető. Itt pedig ellenkezőleg azon eset áll fön, midőn az illető ország törvényei szerint az illető nem volna büntethető, mit megmagyaráztam a német büntetőtörvénykönyv §-ának idézése által. Minden tiszteletem mellett is, a melylyel azon meggyőződések iránt viseltetem, melyeknek a kormány tisztelt képviselője a ház előtt oly buzgó kifejezést adott: kénytelen vagyok azon nézetemet föntartani, hogy ha a német birodalomban most megalkotott codex, mely az összes német jogtudósok hozzájárulásával és commentálása mellett jött létre, szükségesnek látta föntartani azon eseteket, melyekben a külföldinek külföldön elkövetett bűnténye büntethető, illetőleg föntartani annak szabadságát, hogy azok ne büntettessenek, erre bizonyos súlyt kell fektetni. Van itt még egy más körülmény is, még pedig az, hogy a 7. §-ban megállapított azon elv, a mely szerint, ha tőlünk valamely külföldi követeltetik : az illetőnek kormányát kell előbb értesítenünk, hogy kiadhassuk, és csak azután adhatjuk ki, ha saját kormánya kiadatását kívánja, ez nagy nehézséggel jár, mi a következő esetekben áll. Valamely ország alattvalójának kiadatását csupán ugy követelheti: ha őt bíróság elé kívánja állíttatni; de arra, hogy biróság elé állithassa, szükséges, hogy oly törvénye legyen, mely szerint saját alattvalójának külföldön elkövetett bűnténye büntethető. Már pedig ilyen törvény nem minden államban áll fön, és igy megtörténhetnék azon eset, hogy ha tőlünk valamely külföldi külföldön elkövetettt bűntényéért követeltetik: mi saját kormányát fogjuk fölszólítani, vajon kivánja-e a bűnöst kiadatni? Ennek kormánya talán oltalmában szeretné a bűnöst részesíteni; de ezt nem teheti azért,