Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-376

376. országos ülés áprll 28. 1875. 341 hogy annak tisztán csak copiája, — e VI. czikk sem nem hallatlan, sem nem uj; hanem régen elfogadott s mint magamat kifejezni bátor voltam, a nemzetek és az államok kötelességéből veszi eredetét. De tovább menvén, tisztelt ház, rövid akarok lenni. A VlII-dik czikkre nyilatkoztam, a. Vl-kkaí együtt. A VIII. czikkben tisztelt ház! beismerem, van-egy intézkedés, mely nem felel meg szorosan a reciprocitás elvének, a mennyiben adósság miatt a magyar alattvalót vissza lehet tartani: ha a kiadatás Oroszországtól követeltetik; ellenkezőleg nem lehet visszatartani az orosz alattvalót Magyarországban adósság miatt: mert nem lévén nálunk adóssági fogság, itt adósság miatt senki vissza nem tartható, és igy e tekintetben az alaki reciprocitás nem létezik. Ez oly föltétel, melynek legyőzése nem volt eszközölhető sem a mi részünkről, sem a monarchia másik fele részéről, sem Olaszország részéről. Olaszország is kénytelen volt elfogadni ezen kis hátrányt, — mely talán sohasem fog előfordulni, — azon nagy előny kedveért, mely eléretik egy nemzetközi átalános kiadási szerződés által. Igenis, nem titkolhatom, nem lévén nálunk behozva — hála Istennek — az adóssági fogság: addig, mig Oroszországban el nem törlik, a formális reciprocitás e tekintetben nincs meg. A IX. czikkben sem látok oly nagy könnyelműséget. Abban tudniillik nincs könnyelműség — hogy mi nem szabtuk meg egy külföldi hatalommal kötött szerződésben, hogy miképen tartoznak a mi biróságaink eljárni. A mi bíróságaink ugy fognak eljárni, a mint azt a mi törvényeink nekik parancsolják, vagy parancsolni fogják; de erre nézve nem szerződtünk. Azt, hogy mi nem fogjuk meg engedni, hogy valakinek a szerződésen kívül, kiadatása eszközöltessék: azt ugy hiszem, a tisztelt ház nem fogja kétségbevonni. Egészen másképen állna az, hogy ha a külföld azt mondaná : mutassátok ki, hogy nekem a te törvényed micsoda garantiát nyújt, hogy majd ki fogod adni annak idején, hogy a te eljárási szabályaid nem olyanok-e, a melyek az én kívánalmamnak nem felelnek meg ? Ezt érteném, ha a külföldi állam követelné tőlünk. De nem követelte. Miért nem ? Mert bizonyos volt abban, hogy a saját magunk törvényhozását szerződés tárgyává nem teszszük. Mi souverain törvényhozási jogunknál fogva hivatva vagyunk intézkedni e tekintetben, és kiszabni az eljárási formákat, a melyek szerint kötelesek a mi biróságaink eljárni, ha saját alattvalóinkról van szó ; és épen ezen souverain törvényhozási jogunknál fogva fogunk eljárni akkor, midőn a tisztelt képviselő ur indítványa nélkül is törvény által fogjuk meghatározni, hogy miként járunk el az esetben, hogy ha külföldinek kiadatásáról van szó. Nem lévén bűnvádi eljárásunk: eddig nem történhetett egyéb, mint hogy rendelet által azabályoztatott az ügy. És hivatkozhatom a tisztelt házra, és az egész országra : nem volt még eset, hogy fölszólalt volna valaki, hogy kiadatott Magyarországból bármely idegen, a kinek kiadatása nem lett volna megengedhető. Az igazságügyministerium azonban, tudva, hogy Magyarországban a nemzetközi jog még nem ment annyira a bírák tudatába és ismeretébe: elővigyázatból intézkedett, nehogy netalán a törvény, vagy a nemzetközi szabály nem ismerése folytán valamely hiba történhessék, és a mi nemzetünk a külfölddel szemközt compromíttáltassék és ezért még Bittó igazságagyminister ur által kiadott eljárási szabályzatoknak 16. §-ában fölvette: „hogy más országnak alattvalói kiadatását tárgyazó megkeresés iránt a határozati jog az igazságügj-ministert illeti". Az igazságügyminister nem felelősség nélküli és nem független közeg, és bármely esetben, melyben a nemzetközi jog elvei megsértetnének: a tisztelt ház előtt áll, elvállalja a felelősséget. Ugyanezt tette, csak törvény nélkül, mit a belga kormány. A belga kiadatási törvény tudniillik azt mondja, hogy valamennyi eljárás befejezése után vélemény kíséretében fölterjesztendök az iratok az igazságiigyministerhez, a ki véglegesen határoz. A mint mondom, én nem találok a tisztelt képviselő ur által előadottakban semmi olyast, a mi bármiként is vádul volna fölhozható: én tehát a vádakat nem fogadom el. azokat indokolatlanoknak nyilvánítom. A mi az előterjesztett javaslatot illeti, az igazságügyminister eltekintve egyes részleteitől, ezen két tételre nézve, hogy határoztassanak meg azon cselekmények, a melyek a kiadatás tárgyát képezik, és határoztassanak meg a módozatok, melyek mellett a kiadatás eszközlendő: a törvényjavaslat előterjesztését a büntetőtörvény létrehozatala után megígérte, és ezen igéretét megtartani fogja. Kérem : méltóztassék a törvényjavaslatot változatlanul elfogadni. (Helyeslés.) Helfy Ignácz: Tisztelt ház! Nekem csak két rövid megjegyzésem van e törvényjavaslatra vonatkozólag. Megvallom, midőn ez legelőször az osztályok elé került, első szövegezésében magam is azon meggyőződésben voltam, hogy e szerződés el nem fogadható azon főoknál fogva, melyet Pulszky képviselőtársam emiitett, hogy tudniillik a rágalom büntette miatt ki kell adni az illetőt; azonban azon változtatásnak, melyet a központi bizottság most a szövegben tett, azon aggodalmak, melyek miatt esetleg nem fogadtam volna e szerződést. elenyésztek. Azokon kívül, miket a tisztelt államtitkár ur mondott, legyen szabad a főokot elmondanom arra nézve, hogy mi az óriási különbség a rágalom és