Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-376

340 376. országos ülés ápril 28. 1875 tesz különbséget. Ha egy harmadik állani területén kö vettetett el a büntető cselekmény és a miatt svéd és norvég bírósága illetékesnek tartja magát az eljárásra: a Magyarországba menekült közönséges bűntettest kötelesek vagyunk kiadni, de nem föltétlenül ; sem föltétlenül itt, sem föltétlenül amott; hanem azon föltétel alatt, hogy a cselekmény a 2. §-ban meghatározott büntettek valamelyikét képezze. Tetszett hivatkozni egy munka szerzőjére, ki azt mondja: hogy ugyanazon oltalomban részesitik a művelt államok a külföldit, a mely oltalomban részesitik saját alattvalóikat. Igenis művelt államoknak ez a kiindulási pontja. Nem idegen idegennel, hanem külföldi külföldivel áll szemben, a művelt államok egyaránt osztják meg saját intézményeiknek biztositékáit. Ez a műveltség postulatuma. Ezen alapszik a mai nemzetközi jog eszméje —• a „comitas gentium". Ha — kérem, — a második czikkben meghatározott büntettek közt olyan volna, mely miatt saját honosunknak megbüntetése igazságtalanságot képezne: igenis magam indítványoznám, hogy a szerződés el ne fogadtassák. Méltóztassanak elolvasni a második czikkben meghatározott bűntetteket. Méltóztassanak megkérdezni van e azok közt egy, mely miatt mi saját honosunkat nem büntetjük meg ? Képzelheti-e valaki egy civilisált államban azon esetet, hogy ha egy idegen Francziaországban gyilkol, és Magyarországba menekül, ha hamis bankjegyeket, vagy hamis pénzt készit, ha aljas büntettet követ el, hogy az azért, mert idegen, oltalomban részesüljön? Oltalmaznók-e mi saját honosunkat? Nem! Tehát ki fogjuk adni az idegent; megbüntetni saját alattvalóinkat. De mond-e a szerződés bármit is a mi ezzel ellenkeznék? Három modalitást állít föl, Azt mondja; először kötelessége a megkeresett államnak fölhívni azon államot melynek területét a bűntettes megsértette ; ez kötelessége a territorialitás joga alapján. A territoriális állam van legelőször hivatva a gonosztevőt megbüntetni. Igen, de azt mondja a territoriális állam: én nem akarom megbüntetni. Nem köteles; de joga van hozzá. Tehát mi kénytelenek lennénk őt itt tartani? Nem! Ez esetben fölszólítjuk a bűntettes saját hazáját. Azt mondjuk ennek: Te állam, a te honosaid egyike gálád büntettet követett el egy harmadik államban; a personalitás jogánál fogva jogod van, sőt kötelességed, őt megbüntetni: tehát vedd át, mi átadjuk. Hiszem, hogy meg is fogja tenni, mivel Európában nem képzelhető állam, mely ezen kötelességet nem fogja teljesíteni. De föltéve, hogy megtagadná: büntetlen maradjon a tettes? Nem! Akkor áll elő azon eset, hogy vagy mi megbüntetjük, vagy megbüntetés végett átadjuk annak, kinek államát, vagy állampolgárát megsértette. Nem teszünk semmi egyebet, mint a mi egy állam erkölcsi hivatásával összeegyeztethető; nem teszünk egyebet, mint a mi kötelessége az államnak. Hogy pedig kötelessége: azt meg fogják nekem engedni a tisztelt képviselő urak. Más államok is ismerik a maguk erkölcsi hivatását, erkölcsi becsületük föltételeit és követelményeit. És mégis ezen intézkedést bevették részint törvényeikbe, részint államszerződéseikbe. Bevétetett a jelenleg hatályban lévő olasz büntetőtörvénykönyvbe, és még nagyobb mérvben kiterjesztette az olasz büntető-törvénykönyv javaslatban, melynek hetedik czikke kimondja, hogy az ötödik §. esetének kivételével, hol az állam ellen elkövetett bűnös cselekményekről van szó, — ha valaki, külföldön olasz alattvaló ellen büntettet követett el; az olasz állam kötelességének tartja, ha a tettes olasz teritoriumra jő: őt megbüntetni. Ez volna tehát az, a mit soha senki sem látott, soha nem hallott, a mit egyetlenegy állam sem foglalt törvénybe! A mi sehol sem fordult volna elő? Ez azon rémséges valami, a mit a VI. czikk tartalmaz? Hisz »az idézett czikk egy hajszállal sem megy túl azon — a mi a többi szerződésekben, a mi a legkitűnőbb büntetőtörvénykönyvekben tartalmaztatik ! Sőt a mint bátorkodom kifejteni, — mindenik állam, erkölcsi hivatásából, erkölcsi kötelességéből jő ezen következtetése. Majd elfelejtettem, de mivel megemlítettem, adós maradni nem akarok. Ugyanezen intézkedés foglaltatik az 1875. márczius 10-én Olaszország és Belgium közt megállapított szerződésben; pedig mind a kettő alkotmányos állam, mind a kettő szereti erkölcsi reputatioját, ismeri kötelességét. (Olvassa.) Art. 1. Les gouvernements belge et italien s'engagene a se livrer reciproquement les individus poursuivis, mis en préventíon ou en accusation, ou condamnés comme auteurs, ou complices, pour l'un des crimes ou délits indiqués ciaprés áPartidén. commis sur le territoire de l'un de deux Etats contractants, qui se seraient réfugiés sur le territoire de Tautre." „Né amnoins lorsque le crime ou délit donnant lieu á l'estradition, aura été commis hors du territoire de la partié requérante, il pourra étre donné suite á la demande, lorsque la legislation du pays requis, autorise la pour suite des mémes infractions commises hors de son territoire*. Igenis, a bűntettes, ha a büntetőtörvény szerint büntetendő cselekmény: akár külföldön, akár belföldön követtetett el, az kiadandó. Tisztelt ház! Azt hiszem tehát, hogy a Vl-dik czikk, mely egyébiránt szóról- szóra és betűről betűre megegyez Oroszország és Olaszország közt, tehát egy hatalmas, szabadelvű alkotmányos hatalommal kötött szerződéssel—ismétlem, szóról- szóra és betűről betűre ugy,