Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-376
376. orsaágos ülés ápril 28. 1875. 339 (Halljuk.') És itt először is — mert sorrendben kívánom követni állításait — a „calumnia" jő tekintetbe. Sem az orosz, sem a franczia calumnia nem szolgált alapul akkor, midőn az igazságügy minister a calumniát mint büntettet az államszer- , ződésben elfogadta; hanem igenis alapul szolgált kizárólag a magyar törvény, mely a calumniát csak azon értelemben ismeri: hogy az hamis „vád". Si tamen per calumniam, aut dolose, aut malitiose quempiam incuset", „dolose aut malitiose, quemque incusat". „Dolus" és „malitia" ezek a magyaitörvény szavai. Nem volt tehát szükség ezen bűntett tekintetében semminemű más országhoz fordulni; mert erre a bűntettre nézve, a mi törvényünk a leghelyesebb fogalom meghatározásait tartalmazza. Valakit a biró előtt tudva hamisan vádolni s az által annak elitéltetését eszközölni: ez minden művelt nemzet fogalma szerint gálád, alávaló bűntett! Méltóztassanak különbséget tenni a diffamatio, injuria, dehonestatio, outrage és calumnia közt, a mint minden törvény különbséget tesz ezek közt. A hamis vád ez a caluomia. Az előbbi fordításnál e szó használtatott „rágalom". Miért? Megfelelőleg a magyar praxisnak, a mely nem helyesen és nem eléggé különböztetvén meg a fogalmakat, rágalmazási büntettet és rágalmazás! pereket ismert. Kételyek támadván e kifejezés miatt: ezek eloszlatására indítványoztam a központi bizottságban — a „rágalmazás" szó helyett a dolog természetének megfelelő kifejezést és a helyett, hogy „rágalmazás", az mondatott: „hamis vád". Ez a calumnia — a dolog lényege és a bűntett benső ismérvei szerint, ebben megegyez a mi törvényünk — a művelt nemzetek törvényeivel. így értette ezt minden művelt nemzet codcxében, és valamennyi uj büntetőtörvénykönyv javaslatában. A fönálló osztrák törvény a „Verláumdung" elnevezést használja, de a hamis vádat érti alatta; az uj javaslat azonban megkülönbözteti e kettőt „falscbe Anschuldigung" alatt a hamis vádat, „Ehrenbeleidigung" alatt a diffamatiot vagy injuriát érti. Ép igy a német és a belga codex. „Dénonciation calomniense" ez a belga és franczia codex kitétele. Szolgálhatok vele, mert rendelkezésemre áll. (Halljuk!) Art. 445. „Sera puni d : un emprisonnement de quinze jours á six mois, ex d'uue amende de cinquante francs á mille francs". „Celui qui aura fait par écrit á l'autorité un dénonciation calomniense". Ez a belga b. t. k. rendelkezése. Ismétlem ez más mint diffamatio, injuria és outrage. Az igazságügyministerium tehát nem gondolta, hogy téved, midőn a magyar fogalomnak megfelelőleg a magyar értelmet visszaadva, a „hamis vád"-at foglalta a szerződésbe. j Továbbmegyek. A tisztelt képviselő ur megütközik és azt mondja: hallatlan, még nem történt, egy szerződésben sincs benne, a mi e szerződésnek VI. czikkében foglaltatik. A tisztelt képviselő ur ebben is téved. Nem csak a mi előbbeni szerződéseinkben is benn van, és igy már ez okból sem volna hallatlan és példátlan; — hanem, mint alkalmam lesz kimutatni, a szabadságot igen szerető, a műveltség igen magas pontján álló alkotmányos nemzeteknek egyéb szerződéseiben is, benne van e czikk; bennfoglal tátik ugyanis a Belgium és Olaszország között csak a napokban kötött szerződésben; és hogy a mi előbbeni szerződéseinkben benn van, legyen szabad a svéd szerződésre utalnom, melynek első czikke igy szól: 0 császári királyi és apostoli királyi felségének kormánya és ő felsége Svéd és Norvég királyának kormánya kötelezték magukat azon egyének kölcsönös kiadására, kik az egyik fél államának bíróságai által a második czikkken elősorolt büntetendő cselekmények miatt üldöztetnek vagy elitéltetnek, és a második szerződő fél területére menekültek." Ez a pont nem mondja azt, hogy az illető állam alattvalója-e; azt sem, hogy saját alattvalója-e. Azt mondja ezen pont: „Bárki, a ki vagy Magyarország, illetőleg Ausztria vagy Svéd és Norvégia bíróságai által akár idegen, akár belföldi, ha ezen biróságok által, egy elkövetett bűntett miatt üldöztetik, és a másik állam területére menekült: ezen másik állam által kiadatik. Tehát a kiadandó a külföldi, habár sem svéd, sem norvég, sem magyar, sem osztrák; kiadatik tehát azon külföldi, ki a megnevezett államok egyikéhez sem tartozik, mihelyt magát az egyik állam competensnek tartja arra, hogy őt bűnvádi eljárás alá vonja: föltéve, hogy a másik állam területére menekült, és ott föl találtatik. Ennek kiegészítéséül szolgál ugyanazon szerződés hatodik czikke. mely azt módja: „ha a vádlott a szerződő államok egyikének sem alattvalója, — mint az első czikk fölteszi, hogy egyiknek sem alattvalója, — a kiadásra kötelezett kormány tartozik, ha arra ok fönforog, előbb azon állam kormányát, a melynek a vádlott alattvalója, a megkeresésről értesíteni", tehát — éjien ugy, mint az Oroszországgal kötött jelen szerződésben — és hogy ha ez utóbbi állam a vádlottat ki akarja adui, ha azt akarja hogy a büntető cselekmény fölött ne az ő bíróságai hozzanak ítéletet: akkor szabadságában áll a vádlottat akár azon államnak kiadni, hol a bűntett elkövettetett, akár annak, a melyhez tartozik; vagy a teritorialis államnak vagy pedig a bűntettes saját hazajának. Az tehát hogy a kiadandó bűntettes alattvalója-e azon államnak mely kiadatását kívánja, j vagy pedig egy harmadik állam honosa : ez nem 43*
