Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-373

276 373. országos ttlea ápril 24. 1&75. és hozzátehetem tisztelt elvtársaim is, — ugyanazon meggyőződéstől vagyunk áthatva, hogy ilyen törvénykönyvnek szükségét belátjuk, s azt, ugy hiszem, bőségesen bebizonyítottuk az által, hogy akkor, mikor a minister ur ez irányban egy bizottságnak kiküldését inditványozta: mi ezen indítványt szívesen elfogadtuk, és nem szólaltunk föl ellene; ámbár nem tagadom, hogy én a magam részéről átalábanvéve mindenesetre nagy bajnak találom azt, hogy egy egész codex épen az országgyűlésnek utolsó napjaiban terjesztetik a ház elé. Ha különben abba belenyugodtunk, belenyugszunk abba is, hogy ezen törvényjavaslat most váljék törvénynyé; mert különben nem lett volua értelme sem a bizottság kiküldésének, sem a törvénykönyvi javaslat előterjesztésének. (Helyeslés.) Az is áll, mit a minister ur mondott, hogy ha most nem válik törvénynyé : talán egy egész évet veszítenénk. Én bátor vagyok hozzátenni, hogy egy évet mindenesetre veszítenénk, mert az kétségtelen, hogy mielőtt ezen törvény hatálybalép: időt kell engedni a kereskedelmi világnak, hogy az lassanlassan előkészítse mindazokat, melyek a törvény életbeléptetéséhez szükségesek, például a kereskedelmi könyveknek átalakítását, melyek mindenesetre átalakitandók lesznek. De szükséges időt engedni a birákuak is, hogy a törvényt áttanulmányozzák : mert megtörténhetik, hogy életbeléptetésük után néhánynappal azután ítéletet kell majd mondaniok bizonyos esetekben. Ezek előrebocsátása után a magam részéről is kijelentem, hogy minden módon rajta leszek, hogy ne gördittessék akadály annak útjába, hogy ezen törvénykönyvi javaslat törvénynyé váljék. (Helyeslés a középen.) Ha mindazonáltal tisztelt barátaim megjegyzéseket fognak tenni, vagy módosításokat indítványozni : fölkérem a, tisztelt házat, ne méltóztassék a most bevett szokás szerint abban valami akadékoskodást, hanem inkább azon őszinte törekvést látni, melynél fogva mi is óhajtjuk, hogy Magyarország minél előbb, de egyszersmind minél jobb kereskedelmi törvénykönyvhöz juthasson. Ezeknek előrebocsátása után, ós azon kijelentés mellett, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, bátor leszek átalánosságban néhány megjegyzést tenni. Kétséget nem szenved, hogy az a két főelv, melyet a tisztelt előadó ur kiemelt, tudniillik nyilvánosság és felelősség, a mely az egész törvénykönyven végigvonul: mindenesetre nagy értéket kölcsönöz ezen mukálatnak. Megvallom azonban őszintén, hogy mindazonáltal én ezen törvénykönyvet teljesnek, tökéletesnek nem tekinthetem. Vannak benne igen lényeges hézagok, és vannak bizonyos egyoldalúságok. Érinteni fogom röviden az egyiket ugy, mint a másikat. A hézagok, szerintem, főképen abban állanak, a kereskedelmi törvénykönyv teljes lenne akkor: hogy ha bennefoglaltatnának mindazon törvények, melyek a kereskedelmi törvényekkel szoros kapcsolatban állanak. Ezt látjuk a többi európai kereskedelmi codexek legnagyobb részében is. A franczia kereskedelmi törvénykönyv a „code de commerce" liáiom részből áll: az egyik a szorosabb értelemben vett kereskedelmi törvény, a második a váltótörvény, a harmadik a csődtörvény. így óhajtottam volna megalkotva látni minálunk is e törvényt, s ha már mind e három rész egyszerre nem vétethetett is föl; legalább a váltótörvényt is meg kellett volua alkotni; mert váltótörvény nélkül kereskedelmi törvénykönyvet, megvallom, csak nagyon nehezen tudok elképzelni: mert hiszen a váltó egyik főtényező, melylyel a kereskedelmi transactiok eszközöltetnek, s tudjuk, hogy nagy különbség vasi polgári, vagyis egyes magánember és a kereskedők váltói közt, annál inkább, minthogy vannak a kereskedelmi váltónak oly nemei, minőkkel magánember nem élhet, példáid az utalványok. A franczia codex-ben ez kiegészítő részt képez ; a németalföldi codexnek mindjárt szövegében foglaltatik. Hanem lehetetlenség egyszerre tökéleteset kívánni, a mi hézagos, annak kiegészítését várom az időtjl. ' Hiányzik továbbá az alaki rész. az eljárás, a mi szintén kiegészítő részét képezné. Ezt is kénytelen vagyok elvárni az időtől és ez bizonyosan nem ok arra, hogy a törvény létrejötte csak egy perezre is hátráltassák. Vannak azonban más hiányai is a törvényjavaslatnak, melyekre lehetetlen nem reflectálni, és ez az egyoldalúság, melyet érinteni bátorkodtam. Igaz, hogy ezen törvénykönyv szerzőinek igen nehéz föladatuk volt. Két irányban kellett működni. Mindnyájan tudjuk, hogy Magyarország kereskedelmi hitele, különösen az utolsó időkben, rendkívüli módon meg lett rendiíve. ugy, hogy a külföldi ember valósággal fázott attól a gondolattól is, hogy Magyarországgal kereskedelmi összeköttetésbe lépjen, mert csaknem közmondássá vált: hogy a ki Magyarországban kereskedelmi pörbe keveredik, tudja, hogy mikor jő bele; de hogy mikor jő ki belőle, azt isten tudja. Ezen kellett volna segíteni az által, hogy a kereskedelmi világnak mind a belföldön mind külföldön biztonságot nyújtson a törvény az iránt, hogy ha viszályok támadnak közte és. harmadik személyek közt, a törvények praecise és gyorsan fognak intézkedni; másrészről tekintettel kellett volna lenni a szerzőknek az utolsó évek szomorú tapasztalataira, a midőn megfordítva nem annyira kereskedők és vállalkozók szenvedtek; hanem azon közönség, mely