Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-373

373. országos ülés ápril 24. 1»75. 277 kereskedőknek és vállalkozóknak hitelt adott, bizott szavukban, bizott kereskedelmi jóhiszemüségökben, becsületességükben. Ezen két irányra kellett a szerzőknek figyelemmel lenni. A mi az első föladatot, tudniillik azt illeti, hogy ugy a bel-, mint a külföldi kereskedőnek jogait biztosítsa, mi által a magyar kereskedelmet és a kereskedői bitéit emeljük: ezen czélt tökéletesen elérve látom ezen tőrvényjavaslat által, és ezt ón mértékén alól nem becsülöm. Nem tagadhatom azonban, hogy a második czél nincs oly mértékben elérve, mint ez : mert a kereskedők és vállalkozók érdeke sokkal nagyobb mértékben vau biztosítva, mint a közönségé. így például a szállításokról szóló fejezet gondoskodik arról, hogy a szállítók érdeke meg ne csonkittassék; gondoskodott a törvény arról, hogy a szállítók néhány száz, vagy néhány forintnyi díjkövetelésért zálog gyanánt visszatarthassák a föladó áruját, még azon esetben is, ha annak értéke százezerekre vagy milliókra rug is. Ez által a szállítók érdeke biztosítva van; de ezzel szemben nem lett biztosítva a közönség az ellen, — a mi különösen hazánkban nagyon gyakran előfordul, — hogy a szállítók — engedelmet kérek a kifejezésért, — a közönséget kizsarolják. Tudnék erre példákat fölhozni; azonban íöntartom ezeket a részletekre. Ilyen természetűek a biztosító társulatokra vonatkozó intézkedések is. Helyesnek és igazságosnak tartom, hogy az ily jótékony társulatok biztosítva legyenek dijaik befolyása iránt ; de mig egyfelől a törvény arról gondoskodott, hogy ezek kárt ne szenvedjenek az által, hogy az illetők túlbiztosittatnak: másfelől nem intézkedett arról, hogy viszont a biztosító társulatok ne szedhessenek bosszú éveken át nagyobb dijat, mint a mennyi azon tényleges érték után járna, a melyet ők a káreset beálltával kiűzetni hajlandók. Ilyen a kiadói ügylet. Én nem tudom, vajon helyesen járt-e el a tisztelt szerző akkor, midőn ezen rovatot azon alakban, a melyben itt van, fölvette: miután tudjuk, hogy nálunk a könyvkiadói és könyvszerzői viszony távol áll azon viszonytól, a melyben a kiadó a szerzővel Német- vagy Francziaországban van. Eltekintve mondom, attól, a mennyiben a törvény intézkedett, szem előtt tartotta — és pedig helyesen, — a kiadók érdekeit; de a szerzők érdekei, szemben a kiadóval, fölfogásom szerint, legalább kellőleg biztosítva nincsenek. Már pedig őszintén bevallom, hogy ha a sok tapasztalatok után kell e téren intézkedni; ugy hiszem, a szerzői jogokról kellett volna gondoskodni. Nem hagyhatom érintetlenül a részvénytársulatokról szóló rovatot sem, a mely fölfogásom szerint, a legtüzetesebben van igen helyesen kidolgozva; de én azt tartom, hogy daczára a nagy szigornak, — a mely meglehet, hogy imitt-amott túlszigoru, — melylyel a törvény intézkedik : van annak egy igen lényeges pontja, a mely, szerintem, igen tetemesen csökkenti az egész intézkedésnek értékét. Tudniillik van abban egy intézkedés, nevezetesen a 183. §-ban, melyben én mintegy sanctioját látom mindannak, a mi tulajdonképen az utolsó években fölmerült szédelgése kutforrását képezte. Azon intézkedés szerint a részvénytársulat alapítói fölvannak jogosítva a 3 első évre maguk kinevezni az igazgatóságot. Igaz, hogy vannak óvszerek a törvényben az alapitóknak ezen tág joga ellen; de én, bármennyire latolgattam is azokat, megvallom, hogy e tekintetbem aggodalmaim végkép szétoszlatva nincsenek, különösen nincsenek a vasuttársulatokra nézve. Mert a mikor gyárról vagy más ipartársulatról van szó, meglehet, hogy három év igen kevés: mert némelykor 3 év csak bevezetése a működésnek; de ha a vasuttársulatoknál megadjuk az alapitóknak a jogot, hogy ők ezen három évre szabadon intézkedhessenek, a mennyiben az igazgatóságot ők nevezik ki, a mikor e három év lefolyt, a pénz elfogyott, be lett építve a vasutakba: akkor a részvényesek igen kevés hasznát fogják vehetni a többi intézkedéseknek. Mindezek alapján, mondom, lehetetlenség a törvényjavaslatot teljesnek, tökéletesnek találnom; de ez még nem ok arra, hogy az egészet ellenezzem ; de igenis ok arra, hogy a létező hibákon segítsünk. Miután azonban másfelől be kell ismernem, hogy nagyban és egészben igen helyes, igen jó, és kereskedelmi hitelünkre nézve okvetlenül hasznos befolyású lesz: azt átalánosságban elfogadom. De teszem ezt azon reményben, hogy valamint én és elvbarátaim el fogunk hallgatni sok olyan aprólékos megjegyzést, a melyek, ámbár szerintünk helyesek, de melyek az egész czél elérését megakadályozhatnák ; legyen szabad másrészről azon reményemnek adnom kifejezést, hogy ott, a hol igazi meggyőződésből folyó szükséges indítványukat fogunk tenni: a tisztelt többség nem fog szorosan ragaszkodni a megállapított szöveghez; mert hiszen ha egyik részről kívánatos, hogy minél előbb legyen kereskedelmi törvénykönyvünk: nem tagadható az sem, hogy szükséges, hogy az minél jobb is legyen. Jól tudom, hogy a ki egy ily fáradsígos, tervszerű munkán ment keresztül, nagynehezen nyugszik bele, hogy itt rögtön néhány óra alatt az ő munkáján változás történjék. Ez az emberi természetben fekszik, és mint egy lélektani igazság; de másrészről bátor vagyok az illetőt arra figyelmeztetni, és bátor vagyok a szót kedves vendégünkhöz, a törvénykönyv szerzőjéhez, tisztelt Apáthy István egyetemi tanár úrhoz intézni, hogy méltóztassék emlé-