Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-369
216 309. országos ülés ópril 20. 1875. lyezhesse. Méltóztassék elolvasni, ez világosan benne van a törvényben. , Az áthelyezést illetőleg a kormány nem kér jogot; ezt már megadta az előbbeni törvény; a kérdés csak annak kimondása, hogy 43 törvényszéknek megszüntetése csakugyan uj szervezetet képez-e ? Hogy pedig akkor, midőn több mint egy harmadrésze a létező törvényszékeknek megszüntettetik; midőn a területek másként osztatnak be, midőn a birok létszáma és hatásköre változik, hogy egy uj szervezést képez: ezt, ugy hiszem, senki sem fogja kétségbe vonhatni. Sehol a világon, a hol a rendszeres bírósági szervezet és alaptörvényen nyugvó bírósági szervezet hozatott be, sehol a világon nem feledtetett ki az alaptörvényből azon intézkedés, hogy az áthelyezés meg van engedve azon esetre, ha a szervezés változik. A magyar törvény nem tett egyebet, mint átvette a művelt államok azon intézkedését, hogy uj szervezés esetében az áthelyezés meg van engedve. Ez igy van Belgiumban és igy van Prancziaorszagban. Nagyon nagy súlyt fektetek és fektettem én is mindig a bírák függetlenségére; de engedje meg nekem a tisztelt képviselő ur megjegyeznem, hogy az áthelyezhetlenség és nyugdijazhatlanság —• ámbár a magyar törvény megadja és jól teszi, hogy megadja — nem mindenütt áll összefüggésben a birói szervezettel, még ott sem, a hol alkotmány uralkodik, és a hol jó, kitűnő birák őrködnek a polgárok jogai fölött. Ismerem, legalább részben, a közel fekvő ausztriai törvénykezést, és merem állítani, hogy nem áll a mienk mögött; ámbár ott a bíró áthelyezhető, tehát ott azon sáncz, melyet mi az áthelyezhetlenség és nyugdíj azhatlanság tekintetében vontunk, nem létezik. Én a függetlenséget minden körülmények között állami tekintetnek tartom, és pedig nem a bíró érdekében, hanem a társadalom érdekében. Jogosult az elmozdithatlanság, jogosult az áthelyezhetlenség : mikor az a jó törvénykezésnek biztositékát képezi; de ha e kettő összeütközésbe jő: akkor nem a társadalom érdeke az, melynek hátrálni kell, hanem az egyesnek érdeke, még ha az bíró is. (Helyeslés.) E kettő között szoros összefüggés és föltételezett összefüggés van; de azt,.hogy a függetlenség emelkedjék a jó törvénykezés fölé, hogy ez képezze a czélt, amaz pedig a föltételt : ezt én átalában soha sem fogom elfogadni. (Helyeslés.) Ismétlem, kényszerhelyzet előtt állunk, azon kényszerhelyzet előtt, mely minden művelt országnak első föladata; törvénykezését jóvá, kitűnővé tenni, hogy oltalma legyen az állampolgárnak. Ha pedig ez a czél, ha ez a valódi erkölcsi föladat, szükségessé teszi, hogy a czél ez utón éressék el : akkor egy józan és bölcs törvényhozás nem fogja megtagadni azon módokat, melyektől a törvénykezés jóvátétele függ. Ha ez más, könnyebb utón állitható elő : akkor igenis megadom magam. Méltóztassék egy oly utat javasolni, a mely által ily áldozat nélkül, tudniillik az áthelyezés és a nyugdíjazás nélkül lehessen törvénykezésünket mindazon vádaktól megmenteni, melyek jogosak — nem szólok azokról, melyek jogtalanságáról mindig meg voltam győződve, — csak azon vádaktól, melyek jogosak, mondom: én leszek az első, a ki az ily javaslathoz hozzájárulok; de midőn a minister előtt három évi tapasztalás áll, midőn nagy számban torlódnak elő azon esetek, melyeknek orvoslását kötelessége megkísérteni; midőn belátta, hogy a bírói függetlenség hangoztatása által nem mentheti föl magát a társadalom részéről azon vádtól, hogy tessék oly törvényeket hozni, hogy nem egy minduntalan ismételt tétel, hanem valósággal jó törvény legyen az, mely létrejő: akkor nem sokat nyer a társadalom az által, ha minduntalan mentségül a birói függetlenség hozatik föl; de nyer akkor, ha valósággal jó törvénykezés őrködik fölötte. Ez az, a mit a tisztelt képviselő urnák különös figyelmébe ajánlok. A mit Hoffmann képviselő ur állit, hogy a minister két irányban vállal felelősséget : az a parlamentalismus természetéből s az 1848. évi III. törvényczikkből önként következik. A minister felelősséget vállal azért, a mit a törvényhozás elé terjeszt, s igen is meg van győződve arról, hogy ez utón a törvénykezés javíttatni fog, meg van győződve arról, hogy ez által a törvénykezés olcsóbbá lesz. De bocsánatot kérek, sem az igazságügyminister, sem a belügyminister ur nem mondotta azt, hogy a kényszerhelyzetet a kilenczes bizottság teremtette. Mindketten kimondották, hogy pénzügyi, de különösen igazságügyi szempontok azok, melyek a törvényjavaslat előterjesztését tanácsossá és szükségessé teszik. Egy pénzügyi kérdésnek villáma alatt nem áll ezen dolog. Az igazságügy javítása volt a kiindulási pont, a melynél fogva ez elhatároztatott, és mely a törvényhozás bölcsességét első sorban igényli. Kérem a tisztelt házat, méltóztassék a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alajrjául elfogadni. (Élénk helyeslés a középen.) Hoffmann Pál: Tisztelt ház! Szavaim félremagyarázását vagyok kénytelen helyreigazítani, (Halljuk !)
