Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-369

3(59. országos ülés ápvil 20. 1875. 2.15 nem támadott. Hiszen senki sem mondotta az ellenzék részérő], hogy a törvényszékek számát nem akarja leszállítani; hiszen maga Lázár barátomnak indítványa sem ellenzi átalában a leszállítást; a mi pedig e másikat illeti, a bíróságok epurízálását tudniillik : erre nézve mindenekelőtt megjegyzem, hogy itt némi ellenkezést látok a tisztelt belügyminister és igazságügyminister urak nyilatkozatai között, Igazságügyminister ur bevezető beszédjében kijelentette, hogy a bíróságok ellen nincs kifogása. bíráink jók, buzgók, lelkiismeretesek: de törvényeink roszak; a tisztelt belügyminister ur pedig nem a törvények roszaságára ; hanem ugy látszik a birok roszaságára fekteti a fősúlyt, miután cpuratióról beszél. Azt mondja a tisztelt előadó ur és hangoztatta a tisztelt belügyminister ur is, hogy csaknem lehetetlenség lenne kijelölni itt a házban a megszüntetendő törvényszékeket; mert a partialis érdekelt annyira előtérbe jönnének, hogy lehetetlenség lenne a megszüntetendő törvényszékek kijelölése. Már, engedelmet kérek, nem tudom, minő joggal vádolhatja a tisztelt kormány a képviselőházat, hogy az állam érdekeit partialis érdekeknek fogja alárendelni. (Fölkiált ások a szélső halról: Igaz! Ugy van l) Vagy ha már ezt teszi : akkor nem értem, miért vindikálja magának a részrehajlatlanság privilegumát, melyet a törvényhozó testülettől megtagad ? Már bocsánatot kérek, ha a tisztelt kormány nem bizik a mi részrehajlatlanságunkban: akkor, a mikor partialis érdekek forognak fön, engedjen meg, ha én nem bízom a kormányban akkor, mikor a pártérdekek forognak íöu. (Élénk helyeslés a szélső hal felől.) Egyébiránt sokkal magasabb szempontból sem fogadhatom el átalánosságban ezen törvényjavaslatot. E két szempontnak, mint röviden jeleztem, egyike az, hogy én ebben végleges megrázkódtatását látom igazságszolgáltatásunknak, a mennyiben azon egyének, kikre az bizva van: bizonytalanságra vannak ezáltal kárhoztatva, és úgyszólván, egészen a ministerek önkényének kitéve; lehetetlenség tehát, hogy nyugodtan szentelhessék magukat ezen pályának melyről egyik napról a másikra leszorittathatnak. (Igazi Ugy van! a szélső bal felől.) És nem fogadhatom el a törvényjavaslatot végül azon legfontosabb oknál fogva; mert én ily teljhatalmat, ily teljes tökéletes dictaturát egy ministernek sem adnék; nem adnék még oly ministeriumnak sem, melynek összes politikája ugyanazon alapon nyugszik, melyen én állok. Pártolom Lázár Ádám javaslatát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Csemeghy Károly: Tisztelt ház! Először is örömemet fejezem ki a fölött, hogy Hoffmann Pál képviselő ur kinyilatkoztatta, hogy őt a belügyminister ur megnyugtatta az iránt, hogy a kormány kényszerhelyzetben van. A tisztelt képviselő ur — ugy hiszem — azt, hogy a kormány ily intézkedéseket, mint a jelenlegi, mely legalább is 40 törvényszék megszüntetését, igen sok bírónak áthelyezését, némely bírónak nyugdíjazását illeti : kényszer nélkül nem initiált volna, ugy hiszem, a belügyminister urnák nyilatkozata nélkül is, magából a törvényjavaslat tárgyából és roppant fontosságú intézkedéseiből beláthatta volna. Egyébiránt, tisztelt ház, azt mondja a képviselő ur, hogy ő, ha a belügyminister ur az általa is elfogadott állítását nem tette volna: ő az esetben csak a részletekhez szólott volna; míg ellenkezőleg azért, inert a belügyminister ur ily nyilatkozatot tett, mely találkozik az ő nézetével is, tehát kétszer fog szólani: azaz ki fogja fejezni véleményét, mely nem azonos a kormány nézetével; ha mindjárt elfogadja is átalánosságban a törvényjavaslatot, de föntartja magának mindazon intézkedések megtámadását, melyek eredetüktől kezdve nem voltak az ő nézeteivel összhangban. Én az ellenkezőt vártam volna, és azt hittem, hogyha a tisztelt képviselő urat megnyugtatta a belügyminister ur ezen nyilatkozata. : akkor egyátalában nem szó!; nem pedig azt, hogy akkor kétszer szól. (Derültség.) Én. tisztelt ház, magam is azon nézetben vagyok, hogy csak igen nagy, igen súlyos kényszerhelyzet lehetett az, mely a kormányt ily intézkedésre indította; és épen azért csudálom épen a tisztelt szélsőbal részéről, a honnan három éven át folytonosan és potencirozott alakban hangzott a bíróságok elleni vád. hogy épen ott gördítenek akadályokat a, törvényjavaslat keresztülvitele elé, melynek egyéb czélja és rendeltetése nem lehet.: mint a. bírói szervezetnek oly alapokra való állítása, hogy kitűnő bírák, szakférfiak, jeles, teljesen kipróbált birák kezeljék Magyarország igazságszolgáltatását. Ha kimutatások terjesztettek volna elő, hogy milyen kitűnő Magyarország törvénykezése, és akkor állottak volna ellent a változtatások iránti törekvéseknek, és hivatkozván a. bírói függetlenségre, megakadályozni törekedtek volna azt, hogy azon kitűnőnek bizonyult szervezetben változtatás történjék: ez indokolt lett volna. De ellenkezőleg állván a dolog, megvallom őszintén : csudálkozom, hogy a javításra való törekvést, mikor a létezőt rosznak tartják, ellenzik. (Zaj a szélső bal felől.) Igen súlyos csapás, azt mondja Helfy képviselő ur, súlyosabb mint valamennyi, mely eddig érte igazságügyünket, a jelenlegi : tudniillik hogy a birák áthelyeztetnek és néhány bíró pensionáltátik. Engedelmet kérek, azon sarkalatos törvény, a melyre hivatkozni méltóztatnak, a 1869: IV. törvényezikk és annak alapján keletkezett 1874. évi IX. törvényezikk kimondotta, és a kormánynak jogot is adott erre, hogy uj szervezés esetében a bírókat áthe-