Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-369

214 369. országos ülés ápril 20. 1875. teremtenek és biztosítanak, és semmi egyéb bizonyítja ezt jobban, mint ezen törvényjavaslatnak a házba lett jutása; mert ha valamely iustitutio vagy nem egészen, vagy részben nem életrevaló : rést üt, és rést kénytelen ütni a közvéleményben a parancsoló szükség, a mely előtt meghajolni mindnyájunk kötelassége. Én meg vagyok győződve, hogy a ki vállalkozik arra, hogy Magyarország igazságszolgáltatását reorganisalja, az a ki azt elérni óhajtja: lehetetlen hogy egy ily törvény létrejövetelét akár ellenzésével, akár panaszával megakadályoztasson. Én azt tartom, hogy ez az, a mit, mint legkevesebbet, tenni kell arra, hogy az országnak módja és alkalma nyil1 jék arra, hogy az igazságszolgáltatás terén elérendő és elélhető reorganisatio létesíttessék. Ezeket megjegyezve az előttem szólott tisztelt képviselő urnák, hogy több izben igénybe ne vegyem a tisztelt ház türelmét: méltóztassék megengedni, hogy azon határozati javaslatra nézve, a melyet Lázár képviselő ur benyújtott, s a melyre tudtommal senki nem refleetált, pár szót koczkáztathassak. Én tökéletesen értem azon logikát, a mely a tisztelt képviselő urat törekvésében vezeti, s a mely törekvésnek ezen határozati javaslatban adott kifejezést. A .tisztelt képviselő urnák ezen törvény nem kell, és el kell ismernem, hogy ezen törvénynek megbuktatására a legbiztosabb ut az, a melyet ő kijelölt: az tudniillik, hogy bizzuk meg a kormányt, hogy az iránt terjeszszen elő javaslatot, mely törvényszéket szüntessük meg. S ha ez bekövetkezik : meg vagyok győződve, hogy abból törvény nem lesz; nem azért, mert a vándorlás indul meg; hanem azért, mert a partialis érdeket fogjuk fölhívni a közérdek ellenében és sajnos, de be kell vallani, hogy alig birunk elég önmegtagadással oly kérdésekben, a melyek bizonyos helyi érdekeket érintenek: nem birunk elég megtagadók lenni, hogy ezek mellőzésével kiválókig a közérdeket tartsuk szem előtt. Én épen azért, mert ezen törvényjavaslat elfogadását óhajtom s azért, mert ezen törvényjavaslat benyújtása a képviselőház határozatában gyökeredzik, és mert ezen törvényjavaslat több §§-aiban fölvett intézkedései által vélem elérni azt, hogy az igazságszolgáltatást lehetőleg javítani lehessen, azon határozati javaslatot, melyet Lázár tisztelt képviselő ur benyújtott: az igazságügyi bizottság nevében sem ajánlhatom elfogadás végett. (Helyeslés.) Helfy Ignácz: Tisztelt ház! Nem vagyok, mint Hoffmann tisztelt képviselőtársam, azon irigylendő helyzetben, hogy oly sok reményt tápláljak a tisztelt kormány iránt, mint ő; de azon sajnos helyzetben sem vagyok, mint a melyben ő magát lenni állította, hogy egészen lefegyverkezve érezzem magamat azon érvek által, melyeket a tisztelt kormány fölhozott. Én megvallom, hogy az eddigelé ugy a kormány padjairól, mint az előadó ur részéről előadott érvek engem megerősítettek azon meggyőződésben, hogy nagyon kívánatos lenne e törvényjavaslatot jelen alakjában el nem fogadni. Sok csapás érte az utolsó évek óta az igazságszolgáltatást. Az egyik, a mit az igazságügyimnister ur is megerősített, a perrendtartás czélszerütleusége azon tekintélyes helyről, a kormány padokról is elismertetett; nagy csapás volt a bíróságok tömeges szervezése, a melynek most érezzük következményeit. De én megvallom, hogy mindezeknél súlyosabb azon csapás, a melyet a törvényjavaslat akar mérni igazságszolgáltatásunkra; mert a hol rósz törvény van; azt meg lehet változtatni, vagy lehet módosítani, ez egyedül a törvényhozástól függ; ha a tömeges kinevezések hibásan történtek: idők folytán ezen lehet segíteni; de az a hatalom, a melyet most a kormány kezébe venni akar, és az a csapás, a melyet az egész bíróságokra akar mérni, az által, hogy mindegyik feje fölött egy clamoklesi kard csüngjön; a kormánynak azon szabad és senki által nem gyakorolható hatalma, hogy azon törvényszékeket szüntesse meg, a melyek neki tetszenek ; azon bírákat nyugdijazza, a kik neki nem tetszenek, és oda helyezze, a hova ismét neki tetszik : ez oly csapás és oly hatalom, melyhez nem tudok példát a parlamantálisrnus történelméből; nem tudom, hogy a kormány valaha ily korlátlan fölhatalmazást kért volna. Emlékszem rá, körülbelöl 1865 — 1866-ban. midőn Olaszországban a törvényszékek rendeztettek, ott is előterjesztetett egy ily törvényjavaslat. A tisztelt államtitkár ur, a ki igen sokat foglalkozik az olasz irodalommal, emlékezni fog,, hogy ott is előterjesztettek egy ily átalános törvényjavaslatot, melyet az ellenzék igen erősen megtámadott, és különösen megtámadta azon szakaszt, a mely azt tartalmazta, hogy az áthelyezés és a nyugdíjazás joga kizárólag a ministeriumot illeti, ennek folytán hosszú alkudozások folytán ministerkrisis lett; én a kibontakozásra e perezben nem emlékszem, de anynyit tudok, hogy e javaslat nagy harczot idézett elő; pedig, mint tudjuk, az olasz törvénykezés egyike e legjelesebbeknek egész Európában. És mi rövid néhány óra alatt ily rendkívüli hatalmat akarunk adni a kormány kezébe! Azt mondja a belügyminister ur, hogy a kormány két elvre fektette a fősúlyt. Ha mi megtakarításokat akarunk, mint a tisztelt ház kívánja: nincs annak más módja, mint a törvéiryszékek számának leszállítása; ha jó bíróságokat akarunk, az epurisálásnak nincs más módja, mint megengedni a kormánynak a nyugdíjazást és áthelyezést. Engedelmet kérek, ezzel oly valamire válaszolt, mit senki meg