Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-369

3Ü9. országos ülés ápril 20. 1875. 211 jen meg, de ez már nem conservatismus. hanem stagnatio. (Élénk helyeslés a középen.) Különben az egyik tisztelt képviselő ur azt is fölhozta a törvényjavaslat hibájául, hogy azt monda, hogy a követett sorrend olyan, minőt az észszerüség és hazafiság parancsolt volna ; mert ha az ezek által követett sorrend tartatik meg : előbb kellett volna e törvényjavaslatot benyújtani, hogy azután az illető bírák lehettek volna közjegyzőkké vagy kereshettek volna alkalmazást a kataszternál. Nem hiszem, hogy a biró, a ki arra való egyéniség, ha akart közjegyző lenni: nagy gátot talált volna az igazságügyministeriumnál abban, hogy e kívánságát érvényesíthesse ; de hát utoljára is a bíróból közjegyző, ha nem is egészen egyformák a kellékek, lehet az ember ; hanem ha valaki azt mondja nekem. hogy azért kellett volna ugy intézkedni, mert ez esetben nem kellett volna nyugdijazni, vagy végkielégítésben részesíteni a bírákat, hanem alkalmazni lehetett volna őket a kataszternél: akkor azt kell mondanom, hogy ez a képviselő ur azon elvből indul ki, hogy talán most is igaz, a mit oly sokszor emlegettek, a mi azonban sohasem volt igaz: „fac me talem, talis ero" azaz, hogy valaki azért ; mert biró volt és talán jó biró volt : a kataszteri fölméréseknél jó becslőbiztos is lesz. Ezt én a fölfogások igen furcsa nemének tartom, de a meggazdagodásnak is igen furcsa nemének tartom, mert ha azért, hogy egy bírónak ne kelljen végkielégítést vagy nyugdijat adni. oly hivatásba teszszük, a melyet nem ért, s oly fontoshoz, minő a kataszter. mely ha elrontatik, millió és millió forintnyi kár okoztatik az országnak és egyeseknek egyaránt: ez megvallom a pazarló gazdálkodásnál is pazaiióbb (Igaz! a bal és jobb közéjéről.) A tisztelt képviselő urak fölszólalnak az ellen, — és ezen részét a dolognak, megvallom, velem is csak a legnagyobb kényszerűség fogadtatja el, — hogy a birák vagy legalább azok egy része szerzett joguktól fosztatik meg e javaslattal. De ha ez is helytelen: vajon helyes lett volna-e azt mondani annak a birónak, kinek a végkielégítés vagy a nyugdíj minden esetben meg volt igérve, ha nem alkalkalmaztatik oly helyen és téren, a melyet maga is acceptál; mondom lehetett volna-e azt mondani: „megszűnik ez a törvényszék, reducáljuk a törvényszékeket, te nem maradhatsz ugy birónak. nem kapsz nyugdíjt, nem kapsz végkielégítést, eredj becslőbiztosnak a kataszterhez, ott kapsz három évig fizetést, aztán lásd mit tészsz tovább." Nem gondolom hogy ezzel az igazság és méltányosság igényeinek megfeleltünk volna. (Helyeslés a középen.) Fölhozatott, hogy igy megzavartatik a biroknak helyzete, s ezt csak azért ismétlem : mert egy képviselő ur azon tévedésben él, hogy megzavartatik még Horvátországban is, Nehogy más valaki is sérelmet találjon benne, kijelentem, hogy miután törvényeink szerint, melyeket sajnos, hogy a képviselő ur nem ismer, Horvátországban az igazságszolgáltatás a horvát autonómia köréhez tartozik : ez e törvény által per absolute nem érintetik. Különben fölhozatott az is, hogy ha a törvényszékek teendői reducáltatnak. akkor az igaz, lehet a törvényszékek tagjait is reducálni, de szaporitani kell a járásbirókat. Igen; ez állana azon esetben, ha a szándék az volna, hogy megmaradván a törvényszék és a járásbíróság hatásköre : az egyedüli különbség az lenne, hogy kevesebb bizassék ezentúl a törvényszékre és több a járásbíróságra. De én biztosithatom a tisztelt házat, hogy az igazságügyministernek és a kormánynak szándéka. nem ez ; hanem a szándék a járásbíróság' teendőit ismét kevesbíteni az által, hogy az úgynevezett bagatell és az ezzel rokontermészetű ügyek a járásbíróságoktól elvétetvén, a közigazgatási közegeknek fölhasználásával, azokra nézve más intézkedések létesíttessenek. (Élénk helyeslés.) Mihelyt ez áll: elesik az az argumentum, hogy a járásbirókat szaporítani kell. Most, tisztelt ház, miután ezeket megjegyeztem, és miután ismétlem, hogy csak az okvetlen szükség az. a mely miatt e javaslatot részemről elfogadom, és elfogadásra ajánlom, mely nélkül az igazságszolgáltatás javítása közül czélt érnünk nem lehet : még egy pár szót kívánok mondani. (Halljuk .') Egy képviselő ur találgatva azt, hogy mi czéloztatik ez által, kitalálta azt, hogy bizony abban politikai czélzatok vannak, azok rejlenek itt a köpeny alatt. Méltóztassék a tisztelt képviselő ur elhinni, hogy a czél semmi egyéb, mint engedni az országgyűlés és különösen a képviselőház minden oldalról annyiszor hangsúlyozott kívánatnak, hogy a takarékosság, az igazságszolgáltatás, a birói ejniratio terén intézkedések történjenek. És nem is hiszem, hogy valaki azt mondhatná, legalább nagyon ügyetlennek kellene, hogy az bennünket tartson, hogy más ezélünk van akkor: midőn el lehetünk rá készülve, hogy épen midőn a törvényhozás kívánalmának engedve, a kormány ezen ügyet kezébe veszi, a legnagyobb kímélet és igazság mellett is. okvetlenül fogja igen sok vidék és egyén érdekét sérteni. (Igaz! a középen.) Teszszük ezt azért, legyen következése reánk nézve bármi, hogy eleget tegyünk az országgyűlés jogos kívánalmának. (Helyeslés.) Hogy ezt ily alakban teszszük, és nem ugy, mint egy képviselő ur ajánlotta, hogy tudniillik itten megmondassák, hogy mely törvényszékek fognak eltöröltetni: ennek megvannak a maga — ugy gondolom — jogos okai. Még pedig először is oka az, hogy méltóz27*