Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-369
ÍJ69. országos ülés ápril 20. 1875. 209 minálunk történt, azt fogja látni, hogy az, a mi jogi és törvénykezési viszonyainkat annyira összezavarta, a sok provisiorum, melyek mellett, a nélkül, hogy valami gyökeres reform léptetett volna életbe, egyik provisorium követte a másikat. És ennek, a mint eddig nem volt egyéb következése ; ma sem lesz más, mint az, hogy minden ujabb provisorium ujabb zavart hoz. A jelen törvényjavaslat, a mint mondám, ezen hibában szenved, és én nagyon csodálkozom tisztelt ház, hogy hogyan történhetett ez épen most, a mikor meglévő élő törvény kijelöli az irányt, melyet a törvényhozásnak haladni kell, midőn élő törvény megszabja az igazságttgyminister teendőit. Én tartozom azon conservativek közé (Halljukl) kik az élő törvényt respectálai kötelességüknek tartják. Volt ugyan már említve, de csak gyöngén, a mit én ezúttal erősebben hangsúlyozva fölhozni kívánok. Én bátor leszek hivatkozni magára a törvényre. Az 1871: XXXII. törvényczikk 7. §-a igy szól: „Az igazságügyminister az első folyamodásu királyi bíróságok tettleges működésének megkezdésétől számítandó két év lefolyásával pontos statistikai adatokat fog a törvényhozás elé terjeszteni minden egyes törvényszék és járásbíróság ügyforgalmáról" {Ez megtörtént.) „hogy azok alapján akkor a törvényhozás mind a bíróságok számát, mind azok kerületét és beosztását, mind pedig a birői létszámot véglegesen megállapíthassa." Ez tisztelt ház, azon helyes irány, melyet a magyar törvényhozásnak követnie kell ; ez a törvénynek azon intézkedése, melyet az én meggyőződésem szerint követnie kellett volna az igen tisztelt igazságügyminister urnák is, melyet azunban nem követ. Mert a helyett, hogy a végleges megállapítás iránt a fönálló törvény értelmében és annak, világos szavai szerint adott volna be törvényjavaslatot : adott be törvényjavaslatot a törvény ellen ujabb provisorium iránt. Ez az, a miten sem a törvény tekintélyével, sem az igazságszolgáltatás helyesenfölfogott érdekével, s hogy ugy fejezzem ki magamat: az igazságszolgáltatás körüli helyes politikával összeegyeztetni nem tudok. Az igen tisztelt igazságügyminister ur maga méltóztatott bevallani, és mindnyájan tudjuk, hogy 20 törvényszék minden nehézség nélkül megszüntethető. így tehát valóban nem látom át. hogy a fönálló törvény mellett mi akadálya volt annak, hogy ez iránt terjesztessék törvényjavaslat a ház elé, Ez már positiv és jó eredmény lett volna; mert a törvényhozás legaláb 20 törvényszékre nézve véglegesen keresztülesett volna a munkán, ez többé nem merült volna föl, s megszűnt volna e tekintetben a bizonytalanság, mely az igazságszolgáltatás terén mindig kárral jár. Ha többet nem tett volna is az igazságügyin nister ur, ennyit legalább megtehetett volna. KÉPV. H. NAPLÓ. 184| XVI. KÖTET. Azt mondja az igen tisztelt igazságügyminister ur, hogy még 20-nál több törvényszéket is meg kell és meg lehet szüntetni; de ha nmi tévedek, azt is monda, hogy ezen többi törvényszékeket, azért nem lehet már most megszüntetni^ azért nem lehet erre nézve javaslatot tenni : mert azok megszüntetése összefügg némely reformkérdésekkel, mely reformokat még előbb meg kell állapítani, és mely reformok, ha nem csalatkozom, főleg a birői illetőség kérdésére vonatkoznak. Elismerem, hogy ebben nagy nyomaték van; de azt vagyok bátor kérdezni a tisztelt, háztól : hát azon 64-es számot, minden adat nélkül és minden ujabb törvényjavaslat nélkül, mely a mint állíttatik, majdan a birói illetőségre fog vonatkozni, mikép lehet hát előre a priori megállapítani, habár csak permissive is? Itt aztán mindegy, hogy az a priori megállapított szám nagyobb-e, vagy kisebb. Fölfogásom szerint a teendő az lett volna, hogy adott volna be az igazságügyminister ur törvényjavaslatot, például tehát 20 törvényszék megszüntetése iránt. Ezzel elég lett volna téve a törvény világos szavának. Azon törvényjavaslatban az igazságügyminister urnák azt kellett volna továbbá mondania, hogy föntartatik még több törvényszék megszüntetése is, minthogy azonban e törvényszékek megszüntetése összefüggésben van némely életbe léptetendő reformok kérdésével; mindaddig, mig a törvényhozás e reformok iránt nem határoz, a további szám meg nem állapittathatik. Ez lett volna a helyes irány; ezzel elég lett volna téve a fönálló törvénynek és elő lett volna készitve a jövő is. De ha méltóztatnak elfogadni a törvényjavaslatot ugy a mint van: nem egy provisorium lesz, hanem kettő. Sőt ha méltóztatik az igen tisztelt kormány az eddigi nyomon járni : meglehet, hogy lesz három; s hogy ez jótékonyan hatna az igazságszolgáltatásra : azt hiszem, senki sem fogja állítani. Megvallom, sajnálattal hozom föl, hanem tény, hogy visszatekintve azon korszakra, melyet mintaképül nem kívánok ugyan fölhozni a házban, visszatekintve a Bach-rendszerre, ennek idejében is csak egy provisosium volt, és a mint annak ideje Sej árt, behozták a definitivumot; de egyik provisoriumot a másik után léptetni életbe: ez nem helyes. Én, tehát kijelentem röviden, hogy ha a törvényjavaslatnak czélja és alapelve az, hogy a törvényszékek száma leszállittassék, nekem ez ellen semmi kifogásom, sőt elismerem, hogy ez szükséges. Azonban, a kivitel módját, a mint az a törvényjavaslatban czéloztatik: nem tartom helyesnek, egyrészről azért, mert az intézkedés ütközik a fönálló törvénybe; és továbbá: mert ha ugy fogadtatik el a törvényjavaslat a mint előttünk áll, lesz 27
