Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-369

206 369. országos ülés ápril 20. 1875. most ezen kísérlettel a bírák fölött a bizonytalanság és függőség kimondatnék : ez által csaknem azt fogja a magyar törvényhozás elérni, hogy ezen három év alatt igyekezni fog még n legjór a valóbb, legképesebb, legjelesebb és legbecsületesebb biró is más pályáról gondoskodni: nehogy ujabban ki legyen téve folytonos provisoriumnak és önkénynek. Különösen az önkényt kell hangsúlyoznom. Nem czélzok a minister úrra és a kormányra. Meg vagyok győződve, hogy ezen átalakításnál is mind a képességet, mind a jellemszilárdságot bizonyosan föl fogják ismerni és méltányolni, annyival is inkább, mert indokolásában azt mondja a minister ur, hogy már három évi tapasztalatok állanak a minister előtt a személyzetre nézve; de igenis koczkáztatni merem azon aggályomat, hogy jönni fognak esetek, melyeket a mindennapi tapasztalat és nyilvánosság szellőztetend, midőn a ministeri önkény vagy legalább bizalmas embereinek befolyása folytán számos oly eljárás történhetik az áthelyezés és nyugdíjazásra nézve, melyek nem indokol- , hatók sem a közszolgálat, sem az állam érdekének tekintetéből. Már maga az áthelyezés, mely a törvényjavaslat szerint történik, végtelen szabadságot, ad a ministernek. Lehet, hogy három év alatt 43 törvényszék megszüntetése folytán számosb áthelyezések fognak bekövetkezni, melyek mindannyiszor nemcsak az államra, mely köteles a költségeket megfizetni, de azon esetre is. ha nem lenne köteles, az illetőkre nézve magánérdekeiknek koczkáztafásával járnak, kárt okoznak nekik, azonkívül pedig a szolgálat a folytonos áthelyezés következtében a gyakorlati tapasztalat szerint kétségtelenül hiányt szenvedencl. Mindezek szerint én nem lévén barátja annak, hogy provisoriumról provisoriumra menjünk akkor, midőn a törvényhozás előtt jelenleg az 1871 : XXXII. törvényezikk 7. §-a szerint a két évi tapasztalatok és adatok alapján ép a végleges bírói szervezetnek, illetőleg a föltartandó törvényszékek területi körének, székhelyének és a birói létszámnak megállapítása lett volna a föladat, hogy visszaessünk, még jóval visszább, mint fiaidon azon törvényjavaslat beterjesztetett, hogy húsz törvényszék megszüntetésének ötletéből az egész elsoíolyamodásu birói kar provisoriumra kárhoztathassák. Ennek bizonyára a birák legkevésbé fognak örülni, sőt a legnagyobb lehangoltság fogja a minister urat kisérni ily kísérlet foganatosításában. Ép azért mindezeket elmondva, szabadságot veszek magamnak, hogy tekintettel ezekre, azon legfőbb hiány miatt, mely tudniillik e czélzott reductio ötletéből elérendő, hogy a törvényszékek száma huszszal alábbszállittassék, hogy erre nézve a minister ur azok székhelyeit, melyek megszüntetendők lesznek és hogy hova kívánja azokat beosztatni; a járásbíróságoknál szintén, miként akarja elhelyezni, mert nem elég — közbeszólva — hogy telekkönyvi hatósággal fölruházza, hanem azonkívül kívánatos lenne, hogy bizonyos ingatlan értókig a járásbíróságoknak nagyobb hatáskör adassék, semhogy a megszüntetendő társasbiróságoknál egy-két hold földért, hosszas költséges perlekedést folytassanak : ép azért bátor vagyok e törvényjavaslat ellenében kijelenteni, hogy azt átalánosságban részletes vita alapjául el nem fogadom és egy határozati javaslatot benyújtom. A határozati javaslat így szól : Határozati javaslat az elsőfokú királyi bíróságokról szóló törvénjavaslathoz: „A beterjesztett törvényjavaslat az igazsáügyininisternek oly utasítással adandó vissza, miszerint a meglévő adatok alapján a megszüntetendő s ezen évi költségvetésből kitörölt busz elsőfokú törvényszéket, valamint azokat, a melyekhez a föloszlatandók jövőre beosztandók lesznek, ugy az illető járásbíróságoknak ezen változás által bekövetkezendő elhelyezését egyenként és névszerint mielőbb és oly időben előterjeszteni ügyekezzék, hogy azzal kapcsolatban ezen ügy még ezen ülésszakon tárgyaltassék és a megszüntetendő törvényszékek országgyülésileg állapíttassanak meg." B. Orbán Balázs : Tisztelt képviselőház ! Mi minden oly megtakarításnak. — mely hazánk államiságának szabadsága és jóléte rovására nem esik — akarói, szorgalmazói, sőt indítványozói is lévén, természetesen e törvényjavaslatot, mely a törvényszékek számának leszállítását s igy megtakarítást czéloz, elvileg méltányolni tudjuk ; azonban azt jelen alakjában még sem tudnám elfogadni. A midőn ezt kijelenteni szerencsés vagyok. nem tehetem, hogy egyidejűleg sajnálatomat ne jelentsem ki e törvényjavaslat két igen lényeges hibáját érdeklőleg ; mert oly hibák ezek. melyek a törvényjavaslat üdvös eredményét s a czélba vett megtakarításokat igen nagy mérvben meghiúsítják s azon föltevésre jogositnak, hogy a fusio kormánya sem tud eldődeinek nagy hibáján okulva, szakítani azon bajaink egyik egyik főkutforrását alkotott rósz szokásával, mely szerint deficitekkel terhelt államkincstárunk üressége daczára sem tud menekülni a hivatalalkotási mániától, s oda látszik még ma is törekedni, hogy a nyugdijak és fizetések kötelékével minél több egyént fogjon be a párt-kormány köteles támogatásának taposó malmába. Az igazságügyi költségvetés tárgyalása alkalmával magam is hangsúlyoztam a törvényszékek