Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-369
204 369. cr«Eágcs ülés ápril 20. 1875. 5 hol a körülmények is megkívánják: a járásbíróságokat telekkönyvi hatóságokkal ruházni föl. Én, tisztelt ház, azt hiszem, hogy csak a méltányosságnak és szükségnek fogok megfelelni akkor, midőn azon helyeken, a melyek a törvényszékektől meg fognának fosztatni, a járásbíróságokat telekkönyvi hatósággal fölruházni kívánom, mely intézkedés által is azon megszüntetendő törvényszékek átkebeleztetvén egy szomszédos törvényszékhez, nevezetes részét azon ügyeknek, melyeket eddig önállóan intézett el : nem fogja magával átvinni azon törvényszékhez, a melyhez csatoltatni fog. Ezen egy körülmény is elégséges indokul szolgálhat arra nézve, hogy a törvényszékeknek bizonyos mértékig való apasztása ma már lehetséges. Ezek azok, a miket én a jelen törvényjavaslat átalános tárgyalása alkalmával egyelőre előadni szükségesnek tartottam; még csak egyet kívánok a tisztelt ház előtt megjegyezni. Mindig hittem és ma is hiszem, hogy biráinknak legnagyobb része ugy képesség, mint buzgóság és lelkiismeretes eljárás tekintetében magasztos hivatásának megfelel; valamint arról is meg vagyok győződve, hogy azon számos hibák, a melyek törvénykezésünkben előfordulnak, melyek iránt panaszok is emeltettek, és a melyek gyakran a bíráknak rovatnak föl bűnül: legnagyobb részben pörrendtaríásunk czélszerütlem ségének, másrészt pedig polgári és büntető-törvénykönyvünk hiányának tulajdonítandó. Ily meggyőződésből indulván ki, nem habozom kijelenteni, hogy semmi sem áll távolabb tőlem, minthogy e jelen törvényjavaslatnak azon intézkedéseit, melyek a birák áthelyezését és nyugdíjazását tartalmazzák: fegyelmi rendszabálynak kívánnám tekinteni; valamint kötelességemnek fogom tartani, hogy azon hatalmat, melyet ezen törvényjavaslat az igazságügyministerium számára kér, én, mint jelenleg e ministeriumnak kezelője, csakis az igazságügy érdekében, az igazságszolgáltatás emelése tekintetéből kérem és veendem igénybe. Kérem a tisztelt házat: méltóztassék az előttünk fekvő törvényjavaslatot áíalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elí'ogadni r (Helyeslés.) Lázár Ádám ; Tisztelt képviselőház! Mint az igazságügyi bizottságnak egyik tagja, ezen törvényjavaslat előzetes tárgyalása alkalmával épen azon legfontosabb kérdést voltam bátor az igazságiigyminister ur előtt fölvetni, hogy melyek légyenek azon törvényszékek, melyek már ez évben megszüntetendők, és e megszüntetendő törvényszékek hogyan szándékoltatnak beosztatni, illetőleg a járásbíróságok elhelyezésére minő kilátás lehet; mert ettől sok függ ezen törvényjavaslat rendén czélzott ujabb szervezetnek keresztülvitelére nézve; miután az igazságügy a minister ur kitéröleg felelt: szükségtelennek véltem különvéleményt jelenteni be, hallgatva követtem a tárgyalásokat ós nem nyilatkoztam a módosításokra nézve. Ezeket előrebocsátva, szabadságot veszek magainnak nyíltan és határozottan az előttünk fekvő törvényjavaslatra nézve bizonyos komoly figyelmet érdemlő észrevételeket előadni. Mindenekelőtt kijelentem, hogy elvileg helyeseltem ugyan a törvényszékek jelenlegi számának apasztását; mindazonáltal ezen apasztás bizonyos előföltételekhez lévén kötve, azt oly átalánosan, oly könnyű szerrel megoldhatónak nem látom. Már az 1871-dikbeli törvényhozás, midőn az 1871-diki XXXII. törvényezikk által a törvényszékek számát 102ben állapította meg, csakis abstract számot állított föl, a nélkül, hogy akár a területkörök, akár a székhelyek czélszerü beosztásáról gondoskodott volna. Mindezen előbbi kérdéseket a ministeriumra, a létszám megállapítását az igazságügyministerre bízván. Minő eredménynyel járt ezen föltétlen megbízás: mutatja a jelenlegi tapasztalat, mutatja a most czélzott ujabb szervezet. A ministerium ugyanis a legkirívóbb aránytalansággal és a legnagyobb különbségekkel osztotta föl a 102 törvényszéket Magyarország területén, és ahhoz képest rendezte be a székhelyeket is; mig ellenben az akkori igazságügyminister a bíróságok létszámát, birák kinevezését többire a politikai szükségességhez képest, eltekintve minden más családi, baráti, rokonsági, sógorsági, komasági viszonytól, akként oldotta meg, hogy ma épen a jelenlegi igazságügyminister ilyféle anomáliák epuratioját czélozza, midőn e törvényjavaslat által fölhatalmazást kíván magának adatni, hogy azon birák, kik idő folytán, de már kezdetben is se képesek, se megbízhatók nem vol tak: ezen törvényjavaslat, rendén kimustráltassanak, a jók meghagyassanak, és újra szerveztessenek a törvényszékek, ha szintén ideiglenesen is; mondom, épen ez az ok arra, hogy hasonló eljárásban azon hibák, melyeket ma már az ország a gyakorlati élet tapasztalataiból fájdalommal lát, hogy szintén negyedfél évig az igazságügy szervezetének mai főbajai, galibái hasonló utón, hasonló eljárással orvosoltassanak : egy ujabb, veszélyesebb kísérletbe bele nem egyezem. A másik ok, a mi a gyakorlati szempontból indokolja azon aggodalmakat, melyeket e törvényjavaslatnak jelen szerkezetben való elfogadása ellen föl kell hoznom: az, hogy maga a minister elismeri nemcsak indokolásában, hanem előbb előadott beszédében is, hogy már három évi tapasztalatok és adatok állanak előttünk, melyek alapján valamint előde, mint minister, a jelenlegi 20 törvényszék megszüntetését tervezi; azonban minden indok nélkül most még 23 törvényszék megszüntetésére kér magának föltétlen fölhatalmazást adatni három évre, hogy tudniillik ez idő alatt ezen 20-on fölül még
