Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-357

357. országos ülés api-il 3. 1875. 13 Helfy Ignácz S Tisztelt ház! Noha a tisztelt pénzügyminister urnák azt méltóztatott a tegnapi napon kijelenteni, hogy az átalános adó­emelés kérdése most nincs napirenden, hanem csakis a vasút és gőzhajózási szállítás használatának nieg­oldoztatása: bátor vagyok kijelenteni, hogy ezen törvényjavaslathoz nem kívánok szólani, hanem épen azon kérdéshez, a melyre a tisztelt pénzügyminister ur azt mondotta: bogy nincs napirenden; mert én szerintem csakis az van napirenden. Miről van szó? Azon adótörvények egy ré­széről, a melyekről mindnyájan tudjuk, hogy azok voltak tulaj donképen azok, melyek a nagy kormány­válságot előidézték. Ha ez adótörvényjavaslatok nem lettek volna: akkor a jelenlegi tisztelt elnök ur most is a pénzügyministeri székbeu ülne; de mert ez a főkér­dés: ugy ennek kellett előidézni a válságot is. Ha a tisztelt ház nem akarja elhinni nekem: el fogja hinni egy, különösen e perczben igen nagy tekintélynek. Mit mondott épen azon beszédben, a mely a kormányválságot előidézte, a jelenlegi bel­ügyminister Tisza Kálmán? Ezt mondotta: „Nem mondottam soha, nem mondom ma sem, hogy az állam érdekében ujabb terheket is ne vállaljunk: ha ennek szüksége bebizonyult, sőt igenis azt tartom, hogy kell vállalnunk; de egyik föltétele annak, hogy bárminő részben és arányban járuljunk ujabb terhek elvállalásához az : egy tervszerű, a reudezésnek min­den ágazataira kiterjedő irányt legalább is kijelölve látni magunk előtt, olyant, melynek folytán reményl­hető, hogy ezen ujabb adók nem fognak ismét a Danaidák hordójába odadobatni." (Élénk helyeslés bal felől. Derültség.) Ha ez helyes volt akkor: ugy helyes most is. (Igául Ugy vanl hal felől.) „Kell tehát— úgymond, —egy kitűzött terv, még pedig kiterjesztve nemcsak az adófölemelésre ; de a meg­takarításra és a hitelviszonyok javítására, és keli másfelől, hogy mások kezeljék a nemzet által ho­zandó áldozatokat." Azt hiszem, erre is azt fogják mondani, hogy: Ugy van! (Fölkiáltások bal felől: Igen természetes!) Ezután igy folytatja: „Ha egy országban megtétetnek a hitelviszo­nyok emelésére a kellő lépések, ha történik tehát valami arra is, hogy az adózók fizetni is tudják adójukat, ha ez által a gazdászat, kereskedelem, ipar emelkedése lehetővé tétetik: igenis, akkor lehet, habár súlyos terheket is követelni a nélkül, hogy az or­szág végleg megromolják; de követelni ezt egyol­dalulag, követelni a nélkül, hogy a fizetési képesség emelésére a legkisebb is történt volna: nem egyéb, mint előre elköltése, hogy ne mondjam, elkobzása azon csekély tőkének, mely az emelkedésnek még eszköze lehetett volna." Ezeket mondotta a tisztelt belügyminister ur akkor, és ezek voltak, mint tud­juk, a főtényezők a kormányválság előidézésében. Most a pénzügyminister ur mintegy megbotránko­zással értesül arról, hogy Simonyi barátom ismételve és ismételve fölszólítja a kormányt, hogy ismertesse az ország pénzügyi politikáját. Széll Kálmán pénzügyminister: Megtettem! Helfy Ignácz : Tehát miért igazságtalan ma az: a mi hat héttel ezelőtt jogos és igaz­ságos volt? Mi változott azóta? (Ivánka Zsigmond közbeszól: A ministerkml Derültség.) Részben, — igazsága van a tisztelt képviselő urnák — részben, mondom : mert hiszen a ministeriumiuik fele meg­maradt ; hanem bevallom, hogy egyéb is változott: változtak a pártok is. Ámde, bármennyire üdvösnek és örvendetesnek tartsák önök ezen ívj pártalaku­lást : azt az egyet be fogják ismerni, hogy magával a íüsio tényével Magyarország pénzügyi helyzete nem javult. (Közbeszólás a jobb középről: De igenis!) Tehát fönáll ma, mint föuállott ezelőtt három hóval azon kérdés: mivel akarják öuök a hiányt födözui? Erre a kérdésre kívánunk mi választ, és erre nem méltóztatott a pénzügyminister ur egy árva szóval sem válaszolni. Azt mondja a pénzügyminister ur ma, hogy ő nem fogja harmadszor ismételni azt, a mit már kétszer elmondott. Köszönettel veszem, hogy nem teszi; mert kétszer semmit sem mondott: kár lenne tehát harmadszor is azt tenni. (Zaj a jobb középről.) Azt mondja a tisztelt pénzügyminister ur, hogy mi mindig csak azt idézzük, a mit a múltban mondott, és nem azt, a mit azon helyről mondott. Én most ezt teljesíteni fogom: elő fogom sorolni mindazt, a mit utolsó beszédében mondott mint képviselő, mind­azt, mit minapi beszédében mondott mint minister. Utolsó beszédében, mint deák-párti képviselő, védelmezvén az utolsó krajezárig a volt pénzügy­minister tervezetét, tudniillik a 13 milliónyi adót, ezeket méltóztatott mondani: „Elismerem — úgy­mond, — az adóemelés szükségét a pénzügyminister által tervezett mérvben; elismerem és elfogadom, mint a kényszer-helyzet által ránk parancsolt oly kisegítő eszközöket, melyek nem lesznek nélkülöz­hetők sem megtakarítások, sem a jövedelmeknek más utón való fokozása által." Ezt méltóztatott mon­dani, mint deák-párti képviselő. És mit méltózta­tott megint a minapában nekünk felelni, midőn kértük, hogy a pénzügyi politikát az adóemeléssel szemben előadni mélt jztassék ? Azt, hogy igenis: ha szükséges lesz, majd később, — természetesen majd a választások után, — (Közbeszólások a szélsőbalról: Természetesen! Ellenmondás a közéjéről l) emelni fogjuk nyolez milliónyi adóval. Hogy ezt most nem teszszük, — monda a minister ur, — az nem azért történik, mert a választások előtt vagyunk; hanem: mert meg akarunk győződni, hogy vajon nem lehet-e a megtakarításokban annyira menni, hogy az adó­emelés fölöslegessé lesz, s ha az kitűnik, hogy a meg-

Next

/
Thumbnails
Contents