Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-365

365. országos ülés ápiil 13. 1875. 171 Azt mondta a tisztelt előadó ur, hogy a színháznak remélhetőleg többet fog jövedelmezni ezen bérház, mint jövedelmeztek eddig a színház alapjai. Meglehet, az előadó urnák könnyű ily kifejezéseket használni; én azt nem merném mondani, mert én okvetlenül magamra vonnám a tisztelt beiügyminister ur megrovását, a ki nekem azt fogná mondani, hogy a mi remélhető; az nem biztos, — a mi biztos, az nem remélhető, hanem biztos, — a mi remélhető az kétes és nem biztos. De én magam is fölteszem ezen eshetőséget, és azt mondom, hogy meglehet, hogy a színház nem fog károsodni, hogy többet fog jövedelmezni a bérház; de miután a remény nem biztos, én pedig a színház tőkéjét biztosnak látni óhajtanám: azért kívánom, hogy a volt minister vagyonával jót álljon arról, hogy a nemzeti tzinház kárt nem szenved. Annak, hogy a volt belügyminister arra köteleztessék, hogy vagyonával jót álljon a nemzeti színház tőkéjeért: annak más útja—nézetem szerint — nincs, mint a bíróság ; én tehát nem indítványoztam egy dolgot külön, és másikat külön, hogy tudniillik jót álljon, és hogy vád alá helyeztessék ; hanem indítványoztam a vád alá helyezést: mert más módja a jótállás biztosításának nincs; ezt csak a bíróság mondhatja ki, a minister bírája pedig a főrendi ház, ez az egyedüli ut arra nézve, hogy a minister ministeri minőségében elkövetett cselekvényekért bíróilag megítéltethessék : más utat erre nézve nem tudok, a törvény ezt rendeli, én tehát arra nézve más indítványt tenni képes nem vagyok. A mi illeti a belügyminister ur által kifogásolt azon kifejezést, hogy .elidegenítette-e." Én megvallom őszintén, hogy azt az értelmet, hogy ellopta volna, ezen szónak adni nem akartam, a mi kilátszik magából a szövegből, meg van mondva, hogy hová fektette, és én a ministert nem az elidegenítés, hanem törvényellenes alkalmazásáért kívántam vád alá helyezni. A törvényben az is van, ha elsikkasztja, vagy helytelenül alkalmazta; de éti- nem mondtam, hogy sikkasztásért, hanem hogy törvényellenes alkalmazásért kérem a volt belügy ministert vád alá helyezni. A belügyminister ur azt mondta, hogyha én jótállást kívánok azért, hogy a szinház semmiképen veszteni nem fog: akkor, azon esetre, ha többet fog jövedelmezni, azt megint a volt belügyministernek kell adni. Megvallom, ezen következtetést nem vagyok képes fölfogni. Én azt hiszem, hogy a ministernek és a ministereknek és minden államhivatalnoknak kötelessége mindenütt, ott a hol lehet, az ország vagyonát gyarapítani, és annak jövedelmezőségét fejleszteni; de hogy azon igényt tarthassa a minister vagy bánnely államhivatalnok, hogy azon jövedeieinszaporulat, melyet ő eszközölt, őt illesse: ez oly doctrina, melyet részemről elfogadni nem vagyok képes. Azon állítása a belügyministernek, hogy a törvénynek azon mondása, hogy: „vád alá helyeztethető a minister* azt jelenti: hogy a törvényhozás a fönforgó körülményekhez képest, ezt elrendelheti, de mégis tagadhatja: ez igen természetes. Mindenütt, a hol a törvényhozás határozata kívántatik: ott a határozat így is amúgy is hozathatik, Azt soha kétségbe nem vontam, és nem is vonom, nem is azt akarom kiolvasni a törvényből, hogy okvetlenül felelősségre kell vonni vagy vád alá helyezni; hanemcsak azt: a törvény azt mondja, hogy itt felelősségre vonható körülmények vannak, s olyanok, melyek ezen felelősségre vonatást javasolják, sőt nézetein és fölfogásom szerint a képviselőház kötelességévé teszik: és nem azért hivtam föl a képviselőházat, hogy ezen törvény értelmében a felelősséget kimondja. Ha a tisztelt ház ellenkezőleg van meggyőződve : ám méltóztassék akkor az ellenkezőt határozni ; én részemről az indítványt ép azért tettem, mert ezen törvény szerint a képviselőháznak jogú van a vád alá helyezést és a felelősséget kimondani. Azt is mondj tisztelt belügyminister ur, hogy mert a jelen perezben a szállásbérek csökkentek, reményű, hogy az nem lesz mindig így, és hogy jövőben emelkedni fognak. Én megvallom, hogy ezen reményt nem szeretem ápolni. Az én tapasztalásom azt mutatja, hogy Pesten a szállásbérek még most is, leszállított állapotukban, abnormisak. Magasabbak azok, mint Európa bármely városában. és én azt, hogy ezen szállásbérck még emelkedjenek : egyátalán nem akarom reményleni; de mint pénzügyi speculatio szempontjából is tekintve a dolgot, azt hiszem, hogy ép azért, mert abnormis, túlságos nagyok a szállásbérek, nagyobbak, mint Európa bármely városában jelenleg léteznek: ezen fokozaton nem lesznek föntarthatók; hanem a körülmények változtával, a város nagyobbodásával, az épületek szaporodásával be fog állani a normálisabb állapot, a mely az építkezési költségek és a befektetési tőke és az attól húzott kamat közti arányt helyesebben fogják megállapítani, Én azt hiszem és reménylem, hogy nem növekedni, hanem még csökkenni fognak. Azonban, tisztelt ház, bármiként álljanak is mindezek : én megvallom, hogy azon állását a dolognak, melyet én először voltam szerencsés előterjeszteni, hogy tudniillik itt a volt belügyminister önkényüleg járt el, helytelenül, a törvényhozás mellőzésével, átruházván és befektetvén a nemzeti szinház alapjait oly módon, a mint azt a törvény meg nem engedte, és oly módon, mely azoknak biztonságát és biztos jövedelmezőségét legalább is kétessé 22*