Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-365

166 365. országos ülés áprll 13. 1ST5. a segély elvonatott; sőt oly intézeteket is, melyeket a slovák nép saját áldozattal föntart, bezáratta. Én ezen törvényjavaslatot sem igazságosnak, sem méltányosnak nem találom, sőt ha a magyar nem­zet tagja volnék, mely oly gazdag, melynek oly nagy aristocratiája és oly nagy fővárosa van, mint Budapest: én a világ és Európa előtt szegyeméin, hogy a nem magyar szegénységnek fillérei igénybe­vétetnek az úgynevezett mulatság! intézetek fölállí­tására, előmozdítására és építésére. Én tiltakozom az ellen, és nem fogadom el a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. Huszár Imre előadó: Tisztelt ház! Mielőtt áttérnék Simonyi képviselő ur beszédének azon részére, mely tüzetesen magával a törvényja­vaslattal foglalkozik: lehetetlen néhány szóval meg nem emlékeznem azon fölszódalásról, melyet épen most hallottunk. Miletics tisztelt képviselő ur szándékozott egy kis nemzetiségi kérdést csinálni a budapesti nem­zeti színházra vonatkozó, s a tisztelt ház tárgyalása alatt lévő törvényjavaslat alkalmából. Természete­sen a tisztelt képviselő urnák nem jutott eszébe, mert hiszen akkor az egész nemzetiségi vita előrántásának nem lett volna semmi érteleié, mondom, a tisztelt képviselő urnák nem jutott eszébe, hogy itt az ország a budapesti nemzeti színháznak semmi pénzt sem ad ; hanem a törvényhozás szándékozik helybenhagyni azon intézkedéseket, melyek szerint a nemzeti szín­ház alapja. — melyekhez agy ő, mint az ő nem­zetiségbelieí, méltóztassék elhinni, kevés pénzzel járultak, — más módon értékesíttessék, és hogy egy kölcsön vétessék föl, mely a nemzeti szinház ily módon máskép értékesített alapjának jövedelmei­ből fogna visszafizettetni. Hogy a tisztelt képviselő ur az véli, hogy e törvény is egyike azoknak, me­lyekben az állam eszközei a magyar nemzet érde­keire fordíttatnak: abban igaza van, ez a törvény egyik jó oldala, (Helyeslés.) és azt hiszem, hogy a magyar képviselőház, a magyar kormány ily eljárá­sát csak helyesléssel és méltánylással fogadhatja. (Helyeslés a középen,) Tisztelt barátom Helfy előzményekre utalt, és azt állította, hogy a képviselőház a nemzeti szinház bérházának építése körül történteket helyben nem hagyhatja: ha nem akar oly előzményeket teremteni, melyeknek esetleg igen rósz következményei le­hetnek. A képviselő urnák és azoknak, a kik ezen törvényjavaslatot oppugnálják, a dolog, ugy látszik, most épen ezen alkalomból jutott eszükbe, és mél­tóztattak megfeledkezni arról, hogy igenis vannak ily előzmények, melyek a tisztelt ház által, sőt a régibb országgyűlések által is utólagosan — hely­benhagyattak épen ugy: mint ez intézkedések hely­benhagyatni szándékoltatnak. —• így például az 1836: XLI. törvényczikk, — hogy az épen jelen­leg szőnyegen forgó tárgy mellett maradjak, — a jelenleg föuálló nemzeti színházat nem oda, hol most vau épülve, hanem máshova rendelte építtetni; közben négy év elmúlt, s a nemzeti szinház egész más helyen fölépült, és meg is nyittatott. Az 1844-iki törvényhozás e miatt nem akart senkit vád alá he­lyezni ; hanem egyszerűen helybenhagyta utólagosan a nemzeti szinház fölépítését ugyanazon a telken, hol most is áll, pedig különbözik azon telektől, a melyre az 1836-iki törvényhozás a nemzeti színhá­zat építtetni rendelte. A mi a nemzeti szinház alapjának convertálá­sát illeti: ez megtörtént korábban, igy például meg= történt mikor a Wesztermayer-féle ház a nemzeti szinház alapjaiból megvétetett. Igen helyes, hogy e vétel megtörtént; mert a nemzeti szinház érdeké­ben nem lehetett, hogy közvetlenül tőszomszédságában egy ház álljon, mely nem a nemzeti szinház tulaj­dona, mely házban esetleg meglehet tűzveszélyes anyagok halmoztatnak össze, például bolti raktárak; mert az illető háztulajdonosnak azt nem lehetett volna megtiltani, hogy az egyik vagy másik helyiség bolti helyiségnek ki "ne adassék. De nemcsak e szempontból mutatkozott helyes­és czélszerünek akkor a telek megvétele, hanem azért is, mert a nemzeti szinház alapjának ily mó­doni convertálása által a nemzeti színház alapja nyert, és azért e convertálást az országgyűlés min­den észrevétel nélkül jóváhagyta. (Helyeslés,) Tisztelt barátom továbbá csodálkozott, hogy a belügyminister acceptálta a Simonyi Ernő tisztelt képviselő ur által fölállított praemissákat, és ennek fonalán nem azon következésre jutott, mire Simonyi Ernő. Azt hiszem, hogy ezen nincs mit csodálkozna mert ha a praemissák bizonyos tekintetében ugy állanak is, a mint azokat Simonyi képviselő ur föl­állítani méltóztatott: azt hiszem, hogy a következ­mény azokból egészen más: mert az a következte­tés, melyet Simonyi vont ki belőle, nem természe­tes, hanem mesterkélt. A belügyminister előterjesz­tésében világosan ki van mondva, hogy a nemzeti színházi alapok elidegenítve nincsenek; csakis convertáltattak, és pedig oly módon, mely idővel ezen alapoknak tetemes növekedését bizton reményl­hetni <:ngedi. Továbbá a nemzeti szinház segélyezésére járó évenkénti 27.300 írtnak biztosításáról a törvényja­vaslat jelenlegi szövegezése mellett is gondoskodva van épen ugy, mint gondoskodva volt a belügymi­nister ur által eredetileg előterjesztett törvényja­vaslatban; mert a második szakasz második bekez­désében világosan ki van mondva: a budapesti nem­zeti színháznak évenként járó 27.000 frtnyi sat. Azon körülmény, hogy a kölcsönadó pénzinté­zet a pénzt a bérház jövedelmeiből mindenekelőtt

Next

/
Thumbnails
Contents